A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-18 / 33. szám
dnntíná A pódiumot Pepes hires zenekara foglalja el. ■ Az asztalokra gulyás és bor kerül. („A hagyományoktól eltérően az Idén asztalhoz szállítják a gulyást!“ — jelentették be az elején.) A kabáthajtókákra, Ingekre aranyozott búzakalászt tűznék. A miénkre Is. Ekkora adag gulyást csak kétszeres nekirugaszkodás után lehet elfogyasztani. Jó lenne bemutatni a pozsonyi vendéglők főszakácsainak. Hát még a bor! Találgatjuk, hogy mi lehet. Hamarosan kiderül, hogy nem Is vagyunk olyan nagy borszakértők, mint gondoltuk. Egy dologban megegyeztünk, abban, hogy kitűnő. Egyébként a nézetek eltérőek. Bal szomszédom szerint leányka, Jobb szomszédom szerint rizllng. A vincellér viszont csak bóllntgat, ami mindent Jelenthet, még szürkebarátot is. Még jó, hogy nem leánykaszürkebarát, mint a közismert viccben. Bal szomszédom, aki „civilben“ iskolaigazgató és egyben HNB titkára Is, a következő bölcs megjegyzést tette: „Akár rizllng, akár leányka, de jó, és ez a fő. Különben azt az embert, akinek Muzslán rossz bora van, agyon kellene verni, mivel az lusta ember!" Ez úgy hangzott, mint valami aforizma, kár, hogy nem én találtam ki. Az már nyilvánvaló, hogy Muzslán a szőlőtermesztés ígérkezik a legjobb üzletnek. Folyik Is állandóan a szőlőtelepítés. Eddig mintegy hatvan hektárnyi terület van betelepítve, ebből kb. tizenhét hektár a termő és mintegy húsz hektár féllgtermő. Kilencven hektárig folytatják a telepítést. Ezzel kapcsolatban talán érdemes megjegyezni, hogy Muzsla háromezer lakója közül „mindössze“ tizenöt-tizennyolc a notórlkus alkoholista. Meghökkenő módon több köztük a nő, mint a férfi. Ezt a leghitelesebb forrásból tudom. Az öregekhez ülök. A szomszédom az egyik leghíresebb kazalrakó, Józsi bácsi. Mesél a régi kazlakról, a kevés nyugdíjról, apró gondjairól, az 50-es évek nehéz Indulásáról... Ma már nem vicc szövetkezeti tagnak lenni, de akkor! Minden öt percben félbeszakítja a mondókáját, s arra kér, ne írjam ki a nevét az újságban. Pedig nem szid senkit. Az öregek sokkal vidámabbak, mint a túlsó oldalon a fiatalok, akik asztalra fektetett kézzel, komolyan, szinte megllletődve ülnek. Az öregek csipkelődnek is egymás között: — Hozzátok nem ülök, mert eldőlt a kazaltok! — szól az egyik újonnan érkező, de azért csak letelepszik. — Jól nézel ki, nem növesztettél még szárnyakat? — fogadják a másikat. — Hoztál kutyát? — kérdezik, mert itt olyan sok gulyást adnak, hogy kutya nélkül nem esz! meg az ember... Én Inkább bort innék... Menj a vincellérhez, hátha ad duplát is. Ha már a szomszédom Iskolaigazgató, természetesen, elég sok szó esik az Iskoláról is. Magyar és szlovák Iskola van a faluban. Közös igazgatóság alatt. A tíz magyar osztályba 302, a két szlovákba 36 gyerek jár. Az idén harminchat gyermek végezte el a kilencedik osztályt. A második ciklusú iskolákra (gimnázium, ipari iskola stb.) tizenegyen jelentkeztek, mind a tizenegyet felvették. Kettőnek közülük nem sikerült helyszűke miatt bejutni az ipariba, ők gimnáziumba fognak járni. Ipari tanulónak tizenhatan Jelentkeztek, őket is felvették. A többiek (egy kivételével: lányok) itthon maradnak a szüleiknél, nyilván a szövetkezetben fognak dolgozni. Az igazgató szerint nem fordult még elő olyan eset, hogy a magyar iskolán végzett tanulót nem vették volna fel szlovák felsőbb Iskolába. így van ez rendjén. — Doktor úr már megint vacakol a gyomrom! -- mondja egy szikár bácsi és rámutat a hasára. Ne igyon, és főként a zsíros gulyásból ne egyen sokat — mosolyog a doktor. A bácsika fanyar képpel megy tovább. Rácz Rudolffal, a fiatal körzeti orvossal beszélgetünk az egyik asztal mellett. Közben Innét is onnét is köszöntik a doktort, mert szó ami szó, az orvosnak nagy tekintélye van a faluban. Senki sem tudhatja, mikor kerül a keze alá. öt éve él Itt és kb. 5000 ember tartozik a körzetéhez. — Nem unalmas falun? — kérdezem. — Unalomról egyáltalán nem beszélhetek. Naponta 100—120 betegem van. Először rossz volt megszokni az éjjeli felkelést, de most már nem tudnám elképezlnl, hogy elmenjek Innen. Családom van és autóm is. Ez utóbbi nemcsak az én kényelmemet szolgálja, hiszen, ha hívnak valami komoly beteghez, gyorsabban, időben ott lehetek. Állandóan tanulok, képezem magam. Nem szeretném élni a régi körzeti orvosok zárkózott életét. — Szórakozás? — Mozi, este televízió, és a család. Néha egy-egy kiruccanás a családdal Pozsonyba, Komáromba, színházba ... Magyarországi utazás. Ezenkívül részt veszek az Itteni rendezvényeken Is. — Az emberek? — Majdnem mindenkit Ismerek. Tudom ml a baja, milyen orvosságot szed. Annak örülök, hogy az aratás alatt nem történt komolyabb baleset. A Csemadokról sok Jót hallottunk, sajnos hé« 7
