A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-18 / 33. szám
muislai délutánok helyi elnökével nem találkoztunk. Jene! And rással, az Ifjúsági klub egyik vezetőjével beszélgetünk. Két éve működik a szövetkezeti klub. Egy hónapja alakult meg a MISZ és felvették a Radnóti Ifjúsági Klub nevet. Eddig sok volt a formalitás a CSISZ munkájában, remélik az új klub — a Csemadokkal együttműködve — fellendülést hoz az őszi hónapokban. Májustól fényképészeti szakkör Is működik a klub keretében. A falu vezetőinek panasza: Duna mentén lakunk és mégis sok esetben szenvedünk a szárazságtól, pedig van Itt egy kanális, amiben — ha sok a víz, — áteresztik a Dunába. Nagy szárazság alkalmával azonban elapad a vize. Ilyenkor nem lehetne-e a Dunából visszavezettetni a vizet? Már sokat követeltük, kértük a vízgazdálkodási üzem közbejárását, de nem találtunk megértésre. Örökös felelet: ml csak arra vagyunk berendezkedve, hogy a vizet átemeljük a Dunába. De miért nem lehetne ezt fordítva Is megcsinálni? Ez itt a kérdés. Érdekesség: a cigányok nagy része gyógynövényt gyűjt. Felszámolták a pérót. A cigányokat elhelyezték a lakosság közé. Télen Iskolát nyitottak az analfabéta cigányok részére. A faluban — éppúgy mint Itt az aratási ünnepélyen — viszonylag sok a cigány. A zenekar tagjait nem számítom. Illetve csak az ünnepély kezdetén vannak sokan, később egyre fogy a számuk. Vajon miért? A választ Lakatos Andristól kapom meg. Ki Is ez a Lakatos Andris? „Ez a legrendesebb cigány a faluban“ — mondotta az orvos „nézze csak meg őt Jobbanl“ Egzotikus jelenség, meg kell hagyni. Tarka Inget, zöld kalapot és szürke, frissen vasalt nadrágot visel. Arca kemény, mintha kőből faragták volna. Lassan, szinte szertartásszerüen jön át a termen s foglalja el helyét a falnál. Nem néz senkire, őt annál többen nézik. „Itt a bárói“ — mondják néhényan. Oj háza van, mondja a HNB titkár, rendesen dolgozik már öt éve a szövetkezetben. össze sem lehet hasonlítani a többi cigánynyal. Bent nagy a zaj, kihívom Andrist az udvarra — Azelőtt hol dolgozott? — kérdem. — Csehországban. Nov? Jlölnben, Ostraván meg máshol is. — Itthon jobb? — Perszehogyl Mit fog az ember mindig csavarogni? — Hallom, szeretik Itt magát. — Lehet. Dolgozom. Aki dolgozik, azt szeretik, ha cigány, ha paraszt. [Andrlsők mindenkit parasztnak neveznek, aki nem cigány, lehet az orvos vagy mérnök, nekik mindegy, mondotta a HNB-titkár.) — A többiek hová lettek? — érdeklődöm. — A cigányok? Haza mentek. Szóltam az elnöknek. Mit tátják Itt a szájukat? Dolgozni egyik sem Jár .. .1 Aztán, úgy látszik, megúnja a társalgást, mert váratlanul kezet nyújt: — Viszontlátásra. Be kell mennem. S mint egy igazi báró, büszkén visszasétál az ünnepi terembe. Három-négy pár 16 van még Muzslán. Valamikor 220—250 gazda szántott a határban. Most négy ember DT-vel felszántja az egész határt. Valamikor az egész falu népe az aratás lázában élt, a kisgyerektől az öregig. Most némelyik szövetkezeti tag csak Itt az ünnepélyen veszi észre, hogy vége az aratásnak. Rengeteg napszámos élt a községben. Muzslát a múlt republtkában erős kommunista mozgalmai miatt Kls-Moszkvának nevezték. Zs. Nagy Lajos ás Ozsvald Árpád riportja. Fényképezte Prandl Sándor
