A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-14 / 15. szám

I i t ! ARDAMICA FERENC Miért a jók, miért nem a legjobbak? (Jegyzetek a losonci táncdallesztiválról) Március 22-én tartották meg a Polana üzemi klubjának épületében a losonci táncdalfesztivált. A rendezők kicsit félve tekintettek elébe. Előre tudtam, erre semmi okuk. A losonciak Imádják a könnyűmüfajt. Fényes bizonyíték erre a zsúfolásig megtelt terem, a pótszékek beállí­tása, az állóhelyek elfoglalása. Sokan kinn rekedtek. Elnézem a közönséget. Csupa fiatal. Beszélgetnek, nevetgélnek, de arcukon feszült várakozás. A türelmetlenebbek tapsolnak. A szlovák és magyar nyelvű megnyitó után meglepődve veszem tu­domásul, hogy a konferálás Is két nyelven történik. Eleinte mosolygok ezen, később fölösleges időhúzásnak tartom, s a végén e kétnyelvűség görcsös betartása határozottan bosszantó. Annál is Inkább, mivel meg­győződésem, hogy ha Losoncon szlovák táncdalfesztivált tartanának, ' senkinek sem jutna eszébe magyarul konferálnil Elsőnek a népdalokat hallgatjuk meg. Az énekeseket Bogdán Aladár | népi zenekara kíséri. E kategóriának Kránicz Katalin és Jaskó Lola I a győztese. A népdalosok halálfélelmét (melyet kétségkívül az erős drukk oko- I zott) pillanatokon belül elűzi Takács János beat-zenekara — a The I Meteors együttes. Kitűnő ez a zenekar, számos siker áll mögötte (pél- 1 dául fellépés a prágai Lucernában), nagy népszerűségnek örvend. A táncdalénekesek mezőnyének első fele meglepetések nélkül szere- I pelt. A szünet után hirtelen vége lett az Izgalommentességnek. Meggyő- I ződhettünk róla, milyen ragadós az Indiszpozíció. Később jobbnál Jobb számokat hallottunk, s szinte sajnálni kezdtük, hogy mindenki nem I nyerhet. Tehetségek kincsesbányája tárult elénk. Zavarólag hatott a fiúk Ízléstelen öltözéke. A barna és szürke öltö­nyök, tarka nyakkendők nem Illettek az alkalomhoz. A legnagyobb sikert a legkisebb érte el: Balázs Évikel A Miszter al­koholt énekelte. Háromszor. így kívánta a közönség. Kitűnő hanganyag­gal, ritmusérzékkel és mozgáskészséggel rendelkezik. Talán nem is Illik I rá az amatőr jelző. Mellőzte a magyarországi Koncz Zsuzsa utánzását. ■ Szépen érvényesítette a dal szövegét, amit a többiről bizony nem min- I den esetben mondhatok el. Mindezt „énekelve“ tette, anélkül, hogy igyekezett volna túlkiabálni a zenekart. Mivel ezt a számot mások Is énekelték, kitűnő alkalom mutatkozott az összehasonlításra. (Sajnos, a zsűri ezt elmulasztotta.) Amikor a tomboló taps közepette távozott a | színpadról, nem lehetett kétséges, hogy megvan az első helyezett. A „Hol van az az Idő“ című számot éneklő bolgáromi Vass Valériát a második helyre várta a közönség. Jól szerepelt Mihók Ildikó és Ander Katalin Is, bár utóbbinál hiányoltam a természetes hangszint és a rlt­­musérzékkel is volt némi baj. Külön dicséretre számíthattak volna a saját szerzeményeiket előadók Is (Vass, Tóth]. (Szeretnénk megteremteni a csehszlovákiai magyar tánczenét, vagy sem?l) Amikor Koncz Béla, a Csemadok járási titkára kihirdette a hivata­los eredményt, rögtön kiderült, hogy a zsűri nem állt hivatása magas­latán. A táncdalkategóriában meglepetésszerűen Győri Judit és Mihók Ildi­kó győzött. Balázs Évát nem zsűrizték, mert tizennégy évével nem érte el a kí­vánt korhatárt. De biztatták, jelentkezzen jövőre, akkor első lehet. Mosolyogva vette tudomásul. (Vass Valériát meg sem említették.) Egy szerény kérdés a rendező bizottsághoz: Ha Balázs Éva nem érte el a szükséges korhatárt, miért engedték fellépni versenyen belül, miért nem szerepeltették versenyen kívül? A közönség így Igazságtalanságot szimatolt és Mátyás király halálát emlegette. Egyesek szerint felül kellett volna vizsgálni a népdalosok éveinek számát is. A nemtetszés hangos füttykoncerttel ért véget. A közönség és jómagam csalódva távoztunk. Otthon megpróbáltam fütyülni. Nem ment. Ezért leültem és megírtam benyomásaimat a lo­sonci táncdalfesztlválról. Ismétlem, csak a benyomásaimról írhatok, mert önálló gondolataimat elpusztította a három óra hosszat dübörgő beat-zene. Mindössze egyetlen ép gondolat maradt meg és motoszkál fejemben: — Miért a jók, miért nem a legjobbak? Balcár László, Rozsnyó Enekfeszttvál Rozsnyón A Csemadok járást bizottsága Enekfesztl­­vál elmen tartotta meg a nép- és táncdal­énekesek járási döntőjét Rozsnyón, a város­háza nagytemrében. A közkedvelt ZALAI tánczenekar és Hor­váth B. népi zenekara kíséretével, 10 tánc­­dalénekes és 5 népdalénekes vetélkedett a továbbjutásért. A bíráló bizottság döntése alapján Bal­­czár László rozsnyót, Dusik István pelsóct táncdalénekes, Szlizs Lászlóné pelsócl, Má­té László pelsőd népdalénekes jutott az or­szágos elődöntőbe. (E. Gy.) Az „Egérút“ Nagyidán A közelmúltban sikeres bemutatóra került sor 'Nagyidán. A Csemadok helyi szervezetének lelkes fiatal színjátszó csoportja bemutatta Gyár­fás Miklós „Egérút“ című kétfelvonásos vígjátékét. A közönség sem a vígjátékban, sem a szereplők teljesítményében nem csalódott. Dicsé­retet érdemelnek a színdarab betanítót, Snlr Ferencné és segítőtársa, Horváth Ferenc instruktor. A szereplők kivétel nélkül kiváló teljesít­ményt nyújtottak. További terveik közé tartozik, hogy az „Egérút"-at bemutassák a közeli falvakban és részt vegyenek egy magyarországi vendégszereplésen. Lehoczkyné, Nagyida Évről évre újabb csillagok tűnnek fel a szovjet balett egén. Fel­vételünkön Katerina. Makszimova a Hattyúk tavában táncolja a főszerepet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom