A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-28 / 4. szám
MAJOR ÁGOSTON Koronázatlan galambkirály A kisváros egyik háza fölé szürkésfehér bárányfelhőként emelkedik a galambcsapat. A távolba hallatszó szárnysuhogás egy másodpercig szünetel, mintha vezényszóra várnának, merre Induljanak. Majd valamennyien keletre fordulnak és széles szérnycsapásokkal tűnnek el a házak felett, hogy pár perc múlva nyugat felől Jelentkezzenek. Csoportokra oszlanak, és Így keringenek tovább, a kört egyre leszűkítve. Amint egy-egy csoport leereszkedik a házak fölé, messziről úgy tűnik, mintha egy láthatatlan mágneses eró egy pontra vonzaná, vagy valaki csailogatja őket? A kert sarkában elárvult kutyaház hever. Ennek tetején áll termetes alakjával Makkal István, az újvári galambász. Kezében egy cső kukoricát tart, morzsolgatja a szemeket, miközben aprókat füttyent. Így hívogatja haza a galambjait. Cukru, cukru válaszodnak a galambok és sorban leereszkednek gazdájuk lábaihoz. A gazda figyelmesen végigkémlell a háztetőket és elégedetten állapítja meg, hogy egyetlen galamb sem szállt le Idegen házra. — Sok ember szeretné kedvesét Így kireplntenl a világba egy kis Időre, ha olyan biztos lenne hűségében és visszatértében, mint én a galambjaimban, — mosolyog e szélesarcú ember. — Mondja, Makkal úr, hogyan lehetséges, hogy egyetlen galamb sem száll le a szomszéd házra, nem marad idegenben? — kíváncsiskodtam. — Jaja kérem, a galamb Is olyan, mint a gyermek, éreznie kell, hogy szeretik. De a szeretetre kiskorától tanítani kell, mint a gyereket. S a gyereket Is megveri az édesanyja, mégis ragaszkodik hozzá, mert szereti. A galamb Is tudja, hogy ki szereti — oktat a galambok érzésvllágáróil Makkal. S Makkal Istvánhoz hűen ragaszkodnak a galambjai. Csőrükkel meg-megérintlk cipőjét, ruháját. Szeretik ót a galambok, mert érzik, hogy gazdájuk gondoskodik róluk, bajtól, betegségtől óvja óikét. Mert a galambokat sokszor éri betegség, dlftéria, torokgyulladás. S Ilyenkor Makkal István orvoshoz siet, penicillin tablettát vesz, s így kezeli a galambokat. De Idegen betolakodóból 13 őrzi ókét. Ha háza körül idegen galamb kíváncsiskodik, előkerül a légpuska s nyomban elriasztja a betolakodót. Azt sem tűri, hogy az övéi csavargók legyenek. Ha valamelyiik kl3 galamb Idegen házra telepszik le, azt nyomban levágja, hogy el ne rontsa a többieket, mert Ilyenből csak kóbor állat lenne. Ily gondviselést sok családban a gyerekek sem kapnak a szülőktől!, mint a galambok Makkal Istvántól. Ml lehet a galambok Iránti szeretetének a rejtélye? — Üresnek érezném nélkülük az életet — magyarázza Maikkal. Nemcsak szeretem a galambokat, de bennük találok kikapcsolódást, pihenést, megnyugvást. Számomra az ő szeretetük többet jelent, mint az embereké. A galambok nagyon őszinték. A húsáért Is szeretni lehet azonban a galambot. Nincs jobb falat a jó galambpörköltnél. Jelenleg kétszáz anyagalamb van a háznál, s évente három-négyszázat is megeszik a család. De Makkal István nemcsak húsáért szereti a galambot. Udvarán nagy kalitkában a galambok legszebb példányai díszelegnek. Angol turblt, bécsi egyszínű és hasonlók. Van köztük egy szürke, melyet Ötszáz koronáért hozatott Amerikából. Az angol turblt őshazájában, az angolszász földön már talán ki Is veszett, de az ő kalitkájában még jó párat találna az ember. Ha értékesítené, talán sok ezret kapna ezekért a díszekért. Drágák az Ilyen galambok, mert a tenyésztésük Igen nehéz. Persze örömet Is szereznek gazdájuknak, sok versenyen és kiállításon. üvegszekrényében sok-sok kitüntetést találunk, amelyeket Makkal István galambkülönlegességelvel szerzett. Mindegyiken városnév és ővszém: Huszt 1939, Déőln 1953, Skallca 1949, Kassa 1938. Nehéz a sok közül választani, melyik a legkedvesebb, legértékesebb — talán az, melyet 1951-ben az NDK- ban, Rostovban kaptam nemzetközi kiállításon, mutat az egyik csillogó éremre Makkal. De nemcsak a galambjaival dicsekedhet ez az ember. Az állatvilág más fajtájában is örömét lelte már az életben. Kutyákat is tenyésztett. Tizenötöt, húszat egyszerre. S amikor betanította, négyötezer koronára Is felment egy-egy kutyának az értéke. Tyűktenyésztéssel is foglalkozott. Fajtyúkkal, tojótyúkkal, de a galambokon kívül nincs már semmije. Nincs mit adni az állatnak. örül, ha magának Jut, nem még hogy a kutyákat etesse. A galambok, azok mások, gondoskodik róluk a természet és a szövetkezet. Kiszállnak a földekre, keresnek maguknak élelmet, és jóllakva hazatérnek. A fajgalambok megkeresik azt, amit megesznek. S a galambokról mér nem Is tudna lemondani életében. Talán ő Szlovákia legnagyobb és legismertebb galambtenyésztője. Az ország távoli részéről is felkeresik, hogy segítséget, tanácsot kérjenek e nagy tapasztalatokkal rendelkező galambásztól. S ahogy ő beszél, az megható, lenyüzöző. A galambokat figyelve, a kerítésnek támaszkodva beszélgetünk a kiskertben. S minél jobban elmerül Makkal István a galambok világának bemutatásában, virágos kertje csendéletében, annál Inkább magával ragad az a látszat, hogy ennek az embernek nem ez az igazi élete. Hogy ez az ember valami zajos csatatérről menekült a csend világába, ahol megnyugvást, pihenést keres. Beszéd közben néha összeráncolja a homlokát. A keze remeg, s csak néz, mereven egy helyre. Nem akarom kérdezni, ml a baja. Úgy látom, nem szabad most zavarnom ezt az embert. Csak szőtlan hallgatom a sok galamb és virágfajok nevét, mintha nekem Is ez lenne a világom. Mint aki rég nem tálált megértő emberre, akinek mindent elmondhat, hogy a magába fojtott érzelmektől megkönnyebüljön, úgy önti ki szíve fájdalmát Makkal István. Mert életének egyetlen baja, hogy rendetlenkedik a szíve. Gyakran kihagy a dobogása, úgy érzi, a világ összeomlik körülötte, s Ilyenkor önkívületben hever. Azt mondják, hogy „nyavalyás". De mitől? Azt nem állíthatja senki sem, hogy a szüleitől örökölte. Boldogult édesapjának sosem fájt a szive, anyjának meg ma Is oly erősen dobog, hogy vigasztalni tudja a sok-sok gyermeket. Azt Is mondogatják, hogy szélütés érte. Meglehet, mert sok vihart átélt már életében. Csak azt nem tudja, hogy mikor, hol roppant össze a szive és miért hagyta őt cserben. Gyermekkorában Cesky Táborba küldte az apja, hogy tanulja ki a festő-mázoló mesterséget. S ő megtanulta. Nemcsak a szakmát, de a cseh nyelvet Is. Szidták ezért a rokonok, hogy eladta magyarságát, elcsehesedett. Nem ártott 6 senkinek sem azzal, hogy úgy beszélte a cseh nyelvet, mint a magyart. Sőt, hasznát vette. A front alatt tolmácsolt az oroszoknak. Es hasznát vette a nyelvnek 49-ben Is, amikor Csehországba került, mert megértette magát az emberekkel. Ezért hagyta őt cserben a szive? Vagy azért, mert 1940-ben vendéglősködött Surányban, s oly Jövedelmező lett a bolt, hogy később szolgálót is tarthatott? De az Irigyek azt nem tudták, vagy nem akarták tudni, hogy szegény körülmények közt Jutott az üzlethez? Eladták felesége esküvői ajándékát, az aranyláncot, hogy a kauciót kifizethesse. A megmaradt pénzen száz liter bort vettek, poharakat kértek kölcäön, úgy kezdtek a kiméréshez. Makkal István nem ivott, nem dohányzott, összerakta a filléreket. Az emberek zsugorinak tartották. Tehet 6 arról, hogy a spórolást a családi házban szokta meg, s ez gyerekkorától végigkísérte egész életén, mert sosem volt annyi, hogy gond nélkül szórhassa az ezreseket. Ezért hagyta őt cserben a szive? Vajon miért hagy cserben olyan embert a szív, aki senkivel sem veszekszik, szabad Idejét a galambok közt tölti el? Nemcsak úgy szundikálva, hanem szorgalmas, fáradságos munkával. Mert volt olyan év Is, amikor ezerötszáz galambot röpített ki fészkükből. Harmincnégy év alatt vagy ötvenezret. Hatezer tyúktojást, pávát, pulykát vitt évente a piacra, almiért 1952 ben négyszázezer koronát Is kapott. Egy vagon élelmet hozatott az állatoknak egyszerre. S az emberek erre Is irigykedtek, sajnálták, hogy a sok galamb szívja a levegőt a város felett. Vagy, hogy a Makkéinak csodálni való állatvilága van? Csak olyan ember nem akadt, aki pártfogóként felkarolta volna, adott volna neki egy kis földterületet, ahol ma már kisebb állatkertet tudott volna berendezni a város részére. így hét felhagyott az egésszel. A mai napig fáj emiatt a szive. Talán ezért hagyta őt cserben ez a bogozó kis jószág? Vagy talán azért, hogy sosem volt párttag, nem tudott alkalmazkodni a rendszerhez, s néha saját testvéréhez sem? Kató testvére mondogatta, hogy nincs miről beszélni vele, mert nem párttag, hogy nem érdekli a politika. Hogyan Is érdekelje, amikor a saját bőrén érezte politikánk sok viszontagságát? Amikor 1938-ban ÚJváit a magyarokhoz csatolták. Imét 20
