A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-28 / 4. szám
Playboy; Térjünk át a merénylet utáni eseményekre. Miért állítja, hogy Oswald nem lőtte le Tlppit rendőrt? Garrison: Már kifejtettem egyszer, hogy kivizsgálásunk szerint Tippitet két férfi gyilkolta meg, akik közül egyik sem volt Oswald. Azt hiszem, az egyik személyt ismerjük. A Warrenjelentés bírálói figyelmeztetnek, hogy a tanúk közül sokan nem ismertek Oswaldban a gyilkosra, hogy számos vélemény szerint a gyilkos alacsony, köpcös alak volt — Oswald ellenben karcsú és középtermetű —, egy további tanú pedig kijelentette, hogy két férfi követte el a gyilkosságot. De a Warren-bizottság időrendje szerint sem lett volna Oswaldnak elég ideje odaérni a raktárból Tippit rendőr meggyilkolásának színhelyére. Ami pedig engem illet, legfőbb bizonyítéknak azt tartom, hogy a gyilkosság színhelyén négy töltényhüvelyt találtak. Revolverből nem hullanak ki az üres hüvelyek, vagyis, ha valakit revolverrel ölnek meg, nem hevernek a földön a töltényhüvelyek, legfeljebb akkor, ha a gyilkos azokat szándékosan kidobja. Az a gyanúnk, hogy az igazi gyilkosok előre megszerezték Oswald 38-as kaliberű revolveréből a golyókat, majd a hüvelyeket eldobták a gyilkosság színhelyén, Oswald elleni bizonyítékul. Ám elkövettek egy hibát. A tett színhelyén talált hüvelyek közül kettő Winchester és kettő Remington típusú revolverből való volt, ám a Tippit testében talált golyók közül három volt Winchesterből és egy Remingtonból. Nem hiszem, hogy Oswald november 22-én bárkit is agyonlőtt volna — sem az elnököt, sem Tippitet. Ha nyomozásunk ebben az irányban eredményes lesz, remélem, hogy bíróság elé állíthatjuk Tippit két gyilkosát. P.: Hogyan magyarázza azt a tényt, hogy a Warren-bizottság szerint a Tippit testében talált összes golyókat csakis abból a revolverből lőtték ki, amely Oswaldnál volt letartóztatásakor és semmilyen más fegyverből? G.: A Warren-bizottság ezt a döntést a bizonyítékokkal ellentétben, nem pedig azok alapján hozta. Hogy a golyókat valóban Oswald revolveréből lőtték-e ki, azt ballisztikai szakértőnek kellene megállapítania, aki ellenőrizné, vajon a golyón talált rovások megfelelnek-e a revolvercső belső menetének? A bizottság tanúként kihallgatta Cortland Cunninghamet, az FBI szakértőjét, aki megszemlélte a Tippit holttestéből kioperált golyókat és kijelentette, hogy nem állapítható meg, vajon azokat Oswald revolveréből lőtték-e ki vagy sem. Csakhogy ebből a jelentésből a Warren-bizottság szemrebbenés nélkül azt a következtetést vonta le, hogy a golyókat valóban Oswald revolveréből lőtték ki, sőt, hogy „semmiféle más fegyvert nem használtak“. Egyszerűen nem vették tudomásul a tényt, hogy a revolver nem dobálja ki a töltényhüvelyeket, és hogy az utcán „véletlenül" heverő hüvelyek egyáltalán nem hozhatók összefüggésbe a Tippit testében talált golyókkal. Kétségkívül létezett egy ún. „második Oswald" P.: Korábban említett egy „második Oswaldot“, aki az igazi Oswald nevében lépett fel, hogy így bizonyítékokkal szolgáljon ellene. Van valami alapja ennek az állításnak? G.: Habozok a „második Oswald“ kifejezést használni, mert ez még növeli az egész eset szenzációs jellegét, amelyhez képest a James Bond regények egyszerű könyvelési nyilvántartásként hatnak. Az azonban igaz, hogy a merénylet előtt tervszerűen úgy jártak el, hogy Oswald a merénylet után bűnösnek látszódjék. Egy Oswaldhoz hasonlító fiatalember, aki Oswald nevét is használta — ázt hiszem, ezt az embert ismerjük — mindent megtett, hogy Oswaldot kisiklott egyénként tüntesse fel és így mindjárt gyanús legyen amint az elnököt meggyilkolják. Így például egyszer egy férfi állított be egy autőszalónba, azt mondta, hogy ő Lee Oswald és kipróbált egy autót. 80 mérföldé« sebességgel száguldott, miközben az igazi Oswald egyáltalán nem tudott autót vezetni — és őrült robogásával kitörölhetetlenül az eladó emlékezetébe véste magát. Azután megjegyezte, hogy talán visszatér a Szovjetunióba és hogy nagyobb összegű pénzt vár. Egyébként azt az eladót, aki így leírta a „második Oswaldot" később Ismeretlen tettesek megtámadták és csaknem holtra verték. Ezután az eset után elmenekült Daliásból és tavaly JIM GARRISON holtan találták; halálát hivatalosan öngyilkosságnak könyvelték el. További eset: ez a .második Oswald“ Dallasban meglátogatta a lövöldét és virtuóz teljesítményt nyújtott: nemcsak a saját céltáblája közepébe talált, de a szomszédjáéba Is, és így mindenkiben olyan benyomást keltett, hogy zseniális lövész. Az Igazi Oswald azonban ügyetlen lövész volt. El kellett valahogyan álcázni, hogy még egy csűr kapuját sem találná el és erre szolgáltak a lövöldében végzett bravúros gyakorlatok. Számos hasonló példát sorolhatnék fel, de elég annyi, hogy a „második Oswald" valóban létezett. A Warren-bizottság ugyan elismerte, hogy az az ember, aki mindezt végrehajtotta, nem lehetett Oswald, de soha nem tette meg a következő logikus lépést, hogy megállapítsa, miért történtek ezek a különös esetek olyan rendszeresen a merénylet előtt. Kiderült ugyan hogy az összeesküvés szervezőinek nem is kellett volna ezzel a dologgal annyit fáradozniuk. Megelégedhettek volna azzal, hogy ha Oswald saját magát marxistának nyílvánítja, akkor a sajtó, a rádió és a televízió minden további bizonyíték nélkül is őt tartja merénylőnek. Ez olyan meggyőző vallomás volt, hogy egyéb bizonyítékok fölöslegessé váltak. P.: Felsorolta az okokat, amelyeknél fogva úgy véli, hogy Oswald, aki baloldalinak adta ki magát, a valóságban kapcsolatban állt az összeesküvőkkel és a ClA-val. Van valami bizonyítéka arról, hogy az FBI-nek is dolgozott, amint azt a Warren-jelentés egyes bírálói állítják? G.: Szeretném előrebocsátani, hogy úgy vélem, az FBI-nek nem adtak betekintést minden anyagba Oswaldnak a CIA-val való kapcsolatáról. Az FBI-t teljes mértékben becsülöm és azt hiszem, ha a Warren-bizottság okmányai között nem lennének FBI jelentések, örökre lezárulna az ajtó a további vizsgálatok előtt... Az FBI sok szakaszon nagyon lelkesen dolgozott és értékes adatokat derített fel, legalábbis azok számára, akik az igazságot keresik a merénylet ügyében. Az FBI nem tehet arról, hogy rengeteg jelentését szigorúan titkosnak minősítették és az Igazságügyminísztérlum egyes hivatalnokainak parancsára lerakták őket a szövetségi levéltárba. Ma azzal a helyzettel kell szembenéznem, hogy ezek az okmányok még mindig hozzáférhetetlenek és a nyomok több esetben már elmosódtak. Ruby halott, Ferrie halott. Sok értékes információkkal jelentkező tanút meggyilkoltak, mások elmenekültek az Egyesült Államokból. P.: Még mindig nem felelt a kérdésre, vajon Oswald kapcsolatban állt-e az FBI-vel? G.: Tudja, úgy akartam megfogalmazni a választ, hogy azt senki ne vehesse az egész FBI elleni támadásnak. Lehet, hogy Oswald mint apró hírszerző szolgálta az FBl-t és kis összegekért tájékoztatta a baloldal tevékenységéről Dallas és New Orleans körzetében. De hangsúlyoznom kell, hogy semmi sem bizonyltja Oswald és az FBI kapcsolatát a merénylettel összefüggésben, és hogy viszonya az FBI-hez nem volt hasonló a CIA-hoz való viszonyához. Az FBI az Egyesült Államok egész területén fizeti az ilyen besúgók százait, ezreit, és tevékenységükért általában épp olyan kevéssé felelős, mint az adóhivatal azokért, akik besúgják az adócsalásokat. A Warren-jelentés nem emlékezik meg semmiféle kapcsolatról Oswald és az FBI között, de a bizottság egyik tagja, Ferald Ford kongreszszusi képviselő „Egy merénylő arcképe“ címen kiadott, egyébként nem valami kiváló könyvében azt írja, hogy Waggoner Carr texasi igazságügyminiszter, valamint Henry Wad dallasi államügyész közlése szerint az FBI 1962 szeptemberétől informátorként alkalmazta Oswaldot; azt mondták, hogy 200 dollárt kapott havonta és az FBI-nél a 179-es szám alatt vezették. A texasi felelős vezetőktől közölt nyilatkozatra a Warren-bizottság villámgyorsan reagált. Fő tanácsadója, Rankin, ezt mondta a bizottság tagjainak: „Itt van egy csúnya állítás, amely a bizottságnak sokat árt... és nagyon árt azoknak az intézményeknek is, amelyekről szó van, ezért el kell távolítani, amenynyiben a bizottság képes rá.“ A bizottság erre megindította tipikus alapos vizsgálatainak egyikét: megkérdezte J. Edgar Hoovert, az FBI főnökét, vajon alkalmazottja volt-e az USA elnökének állítólagos gyilkosa; Mr. Hoover azt felelte, hogy nem; és a bizottság az.esetet lezárta. Ha Ford képviselőt nem szállta volna meg az írói ihlet, soha nem szerzünk tudomást erről a dologról. Mint más esetekben, a bizottság itt is előnyt adott a hallgatásnak az igazsággal szemben. Más jelek is mutatnak Oswaldnak az FBI-vel való kapcsolatára, bár nem a merénylettel öszszefüggésben. Egy 1964. február 14-éről keltezett rendőri jelentés leírja bizonyos Mellemé nevű emigráns asszony kihallgatását, aki Dallasban barátkozott Oswalddal és MarinávaL A jelentés szerint Mrs. Meller kijelentette, hogy egy Oswaldéknál tett látogatása alkalmával látta Marx Tőke című könyvét, és ez nagyon nyugtalanította őt. Ezért utánajárt a dolognak az FBI-nél, ahol megnyugtatták, hogy Oswald rendes ember. Lám az az ember, aki „marxistának“ vallotta magát, elszökött a Szovjetunióba, lemondott amerikai állampolgárságáról, majd állítólag Castro számára dolgozott, egyszerre teljesen hibátlan véleményezést kap az FBI-től. Nagyon is lehetséges, hogy ezt a véleményezést eredetileg a State Department állította ki. Amikor ugyanis a Külügyminisztériumtól tájékoztatást kért Oswald oroszországi tevékenységéről — nem sokkal a szökése után — a State Department megnyugtatta az FBI-t, hogy Oswald tisztességes állampolgár. Én ebben nem is látok semmiféle sötét machinációt, legalábbis az FBI-t illetően. Az FBI-nek kötelessége tájékoztatást szerezni a felforgató cselekedetekről és ezt nem kapja meg sem tudósoktól, sem teológia-hallgatóktól, ellenben látszólag jelentéktelen személyektől, amilyen Lee Oswald is volt, akik beférkőzhetnek a politikai alvilágba. P.: Ha nem lát Oswaldnak az FBI-vel való kapcsolatában semmiféle sötét machanicíót, miért idéztette meg Regis Kennedy és Warren De Bruys FBI ügynököket, hogy tanúskodjanak a New Orleans-i esküdtszék előtt? G.: Regis Kennedy egyike azoknak az FBI ügynököknek, akik 1963 novemberében kihallgatták David Ferríe-t, és meg akartam tőle tudni, milyen információkat nyert az FBI Ferrie-ről. Azonban régi ismerősünk, Ramsey Clark igazságügyminiszter rendelkezésére Regis Kennedy megtagadta a választ az esküdtek kérdéseire, a hivatalos titoktartásra hivatkozva. Warren De Bruys az FBI New Orleans-i 10
