A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-23 / 25. szám

-r-ö-v-i-d-8-n-Kivágták a filmből Láttam az „Éjfél hajnal" című új ber­­gengóc színes jilmet. Van a filmben egy tizennyolc éven felüli jelenet, melyben Gri­zelda, az árva állathangutánzónő leveti a blúzát. Egy másodpercre felvillan alabás­­trom keble, de csak egy szempillantásra, oldalról, messziről, félhomályban, sejtelme­sen, mint egy fehér virág mint két labda­rózsa. Olyan ez a röpke telenet, mint egy impresszionista festmény, mint egy verssor, vagy mint eqy taktus valamely szerelmes melódiából. Amikor kijöttem a moziból, találkoztam A. barátommal,. aki közölte velem, hogy rengeteget kivágtak a filmből. Egy barátjá­nak a barátja látta külföldön a filmet, és a vetkőzési jelenet nem egy másodpercig, hanem teljes egy percig tartott. A. szerint, nálunk cirka ötvenkilenc másodpercet ki­vágtak. B. , akinek elmondtam, hogy sikerült meg­tekintenem az „Éjféli hajnal" -t, elárulta, hogy a filmből rengeteget kivágtak. — A nagybátyám mostohatestvérének a fivére látta Bergengóciában a filmet ... Ott, édes öregem, az árva állathangutánzónő vet­kőzési jelenete tíz percig, minimum tíz per­cig tartott, és nem csak a blúzát vetette le, hanem mást is.. . A nagybátyám mostoha­testvérének a fivére mesélte, hogy Grizelda lassan, ráérősen, komótosan vetkőzött, mi­közben indulókat fütyörészett . Állítólag csodálatosan jütyölt! . .. Kár, igazán kár, hogy kilenc perc ötvenkilenc másodpercet kivágtak a filmből... Nagybá­tyám mostohatestvérének a fivére megeskü­szik rá, hogy Bergenóciában így látta a fil­met, a saját két szemével... C. bosszúsan legyintett, midőn elmond­tam neki, hogy láttam az „Éjféli hajnal“ -t. — Hagyd el, a legjobb részeket kivágták belőle. Egy jó ismerősöm, szavahihető em­ber, eredeti változatban látta a jilmet.,.. Emlékszel Grizelda nagy vetkőzési jelenté­re? Az eredeti változatban az árvalány nem­csak levetkőzik, hanem palacsintát is süt, mégpedig meztelenül. A jelenet húsz percig tart, és mindent látni, az egész konyhai, plafontól a padlóig. Grízeidén nincs más, csak a oalacsintasütő ... Az aztán igen, ba rátörni Amit te láttál, meg én láttam, az smafu .. . D. elmondotta, hogy neki pontos értesülé­sei vannak: saját fülével látta a filmet. — Az a bizonyos jelenet negyvenkét per­cig tartott. Kivágták a filmhői, amikor Gri­zelda lefekszik az ágyikójába. Az ágytkóból kivágták a vőlegényt, aki az eredeti vál­tozatban ott feküdt, és hangosan számolt elalvás előtt. Kivágták az egész éjszakot, hajnalostul, sőt még a délelőttből is kivág tak egy jó darabot, és csak az az eqy másod perc maradt ... E. nem látta az „Éjféli hajnal“-t, de biz tos helyről hallotta, hogy rengeteget kivág tak a filmből. Több mint egy órát. Szerinte kivágták Grizelda, az árva állathangutánzó­nő teljes elzüllését. Kivágták Grizelda hat nővérét és a hat nővér teljes elzüllését. Az eredeti változatban ugyanis Grizeldának hat nővére volt, és azok mind-mind, külön-külön teljesen részletesen elzüllöttek. Kivágtak a filmből tíz vetkőzési jelenetet, hét udvarlót, nyolc légyottot, hét és fél orgiát, három bacchanáliát, két házibulit. Ktvágták Salome fátyoltáncát, Cleopátra nászéjszakáját, Luc­­retla Borgia fürdőjét. Kivágták a rezet, a magas cét, a huszonegyet .. E. szerint a filmből az egész jilmet ki­vágtak. G. szerint . . . De őt már nem hallgattam meg. Kivágtam. MIKES GYÖRGY Wilfred Burchett ausztráliai újságíró, tübb viet­nami riportkönyv szerzője és Madeleine Riftaut újságíró, akik hónapokon keresztül együtt éltek a Dél Vietnami Nemzeti Felszabadulási Front csa pataival, magnetofonszalagra vették a dél vietna­mi háború spontán hangjait: menetelés vagy pihe­nés közben énekelt katonadalokal. gyermekkóruso­kat, munkadalokat és virrasztókat, s közben a bomba és ágyűlövedékek robbanásának zajait. A háborúnak ez a mesterkéletlen, rendezetlen „szimfóniája“ nemcsak megrázó hangképe. de ugyanakkor kivételes értékű dokumentuma is a harcoló vietnami nép mindennapjainak ■ Az angol közoktatásügyi minisztérium a közel­múltban jelentést tett közzé az élő nyelvek ele­mi iskolai oktatásáról. Az elemi iskolai nyelvokta­tás méreteire jellemző, hogy például a Glasgow­­ban mííködö 212 elemi iskola közül 200 ban tanít­ják a francia nyelvet iskolai televízióhálózat se­gítségével. Különben alig néhány évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment a modern nyelvek tanítása az angol elemi iskolákban: az egyik grófság 17B elemi iskolája közül például 19B1 ben még csak hat. most pedig 111 iskolában folyik ilyen nyelv oktatás. Az egyik amerikai filmvállalat Leonardo da Vin­ci életrajzi filmet akar készíteni, melynek rendc zésére Luchino Visconti! kérték fel. Amennyiben Visconti elvállalná a rendezést, ugyancsak öt akarják felkérni a címszerep eljátszására. Az oregoni {Egyesült Államok) Állami Egyetemen elkészült egy halszáz szót tartalmazó ürszótár iskolások számára, mely az űrutazás közben hasz­nálatos leggyakoribb fogalmakat tartalmazza. A szótárt a NASA illusztráltál ja és jelenteti meg. Az egyik frneia hanglemezgyár jeanne Morean­­val készített könnyűzenei felvételeket leanne Mo­reau dalainak szövegét Elsa Triolet irta. — Flickorna ä’ int’ bemma nul* — A fedél lecsapódik. — MenjUnkl Vigyen akár az égő pokolba, de el innen! — kiáltja Olavi. — No, no! Nem adjuk olyan könnyen, ha már itt vagyunk. — A kocsis kifordul az utcára és behajt egy másik udvarra. Olavi áll a kocsi mellett, azt sem tudja, hogy mi történik vele. — Józan és fiatal — pénze is van — magya­rázza a basszushang. Olavi vére felforr. Hál vásárra hajlott ba­rom ő, és ez a tisztátalan arcú kocsis keres­kedik vele? Már kiáltani akar, hogy induljanak, amikor az ajtó kinyílik. — józan! — mondja a kocsis felcsillanó szem­mel . — Jó estét — stig in var sa go’!** — a fia­tal, szinte finoman öltözött leány huncutul rá­­mosolygott Olavira. Előszoba és abból nyíló kis szalonféle helyi­ség. Az erős, hódító parfíimillat lecsillapította Olavi nyugtalanságát. — Öljön le! — De miért olyan szomorú? Elhagyta a babája... kosarat kapott, mi? — Igen! Hogy a csudába tudta kitalálni?! — kiáltott fel Olavi megkönnyebbülten. Milyen szerencse, hogy a leány ilyen vidám és hogy ennyit fecseg! És ő maga iá szükségét érezte, hogy fecsegjen, fecsegjen és hazudjék — kü­lönben egy pillanatig sem tudna itt maradni. — Hogyne tudtam volna kitalálni! Hiszen ide rendszerint akkor jönnek, amikor valami ba­juk van ... és majdnem mindig van valami bajuk. — Szép volt? — kérdezte és Olavira ka­csintott. — Szép bizony, majdnem olyan szép, mint maga ... —- Ohó! — A leány elnevette magát. — Cső­kot is kapott már tőle? — Dehogy! Nem voltunk még annyiral * A lányok nincsenek itthon. •• Tessék, jöjjön bel Pert*vnn&s — Talán megcsipkedte egy másik leány ar­cét és ezért kosarat adott magának? — Hogy kitalál mindent! Megcsipkedtem, megveregettem — s ez éppen elég volt. — Ilyenek azok a jólnevélt lányok, jaj, jaj milyen rátartiak és kényesek! Mind a ketten nevettek — az egyik könnyed, csúfondáros nevetéssel, a másik amolyan „ahány ház, annyi szokás“ — nevetéssel. — Mit akar inni? Sherryt, madeirát, por­­tersört? Én a sheryt szeretem. — Mind a hármat! — kiáltotta Olavi. — Összesen húsz — mondta a leány mo­solyogva. Elvette a pénzt és eltűnt. — Mi lesz ebből? — kérdezte magában Oia­­ví. Bizonyos fokig megnyugtatta, hogy a szoba csinosan, finom bútorokkal volt berendezve, és hogy a leány folyton fecsegett. A leány behozta az üvegeket és a poharakat. — Skoot!* — A leány kacér mosollyal vette föl a poharát. Ittak. — Olavi először életében. A lelkében hullámzó sok keserűség és nyugtalanság el­csendesedett és kialudt a sherryben. — Először van „Izsák templomában?“ kérdezte a leány és Olavira kacsintott. — Először! — Mintha megakadt volna a falat Olavi torkán. — Tölt még? — kérdezte gyorsan. * EgészségéreI — Mjuka tjánare!*’ — A poharak össza­­csendültek. — Van cigarettája? Mind a ketten rágyújtottak. A leány hanya­gul hátradőlt, a lábát egymásra rakta és füst­karikákat fújt a levegőbe. — ügye, milyen nagyszerű intézmény ez? Valóságos közkórház — annak az ostoba állam­nak lehetne annyi esze, hogy ingyen helyisé­get adjon! Betegen, leverten és- nyugtalanul jönnek ide, és gyógyultan, jókedvűen távoznak. Nem igaz? — De bizony ... — Igen, így távoznak, ördög vigye! Hogy is tudnának másként meglenni! Elpusztulnának, mint a partra dobott halok. És mégis azt mond­ják, hogy mi rosszabbak vagyunk, mint a töb­biek. Ö, azok a tisztességes nők! Itt megy el mindennap egy asszony, előkelő, büszke, mint a szélkakas és az ura................................ — Mondjon valami érdekesebbet! — szólt közbe Olavi, és megint sherryvel öblítette le azt, ami újra ágaskodni kezdett benne. — Érdekesebbet?! Egészségére! Igen, igen, hiszen azért jönnek ide, hogy felviduljanak. Énekeljek, vagy fütyüljek? Szereti a dalokat?. — Igen, de nem szeretem az illetlen dalo­kat. *• Alázatos szolgafal

Next

/
Oldalképek
Tartalom