A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-26 / 21. szám
Tóthpál, Bachan, Molnár (elvételei és a megismerés mindig elősegíti a kölcsönös megértést. Rámutatott, hogy a felvásárlási osztály szinte kivétel nélkül magyar nemzetiségű dolgozókból áll és az áruszállításnál ugyanez a helyzet. Szép számmal dolgoznak itt magyar mérnökök is. Viszont igaz, hogy a kulcspozíciókban ... Az arány javulhat, hiszen a most befejezés előtt álló részleg évi százezer tonnás termelését további kétszázharmincezer, de minimum százharmincezer tonnával emelik majd a második részleg üzembehelyezésével, amely újabb emberek, főleg szakképzett emberek és új vezető káderek beállítását igényli majd. Azoknak a szakembereknek azonban, akiket nehezen és bizonyos áldozatok árán (a lehetőséghez mért maximális fizetés, feleségük vagy más családtagjuk elhelyezése, la; kás) tudtak csak Rózsahegyről vagy az ország más részeiből az itteni papírgyár számára megnyerni, nem mondhatják majd néhány év után, hogy mehetnek vissza, ahonnan jöttek, mert von már elég magyar szakember is. Ez természetes, és úgy tudom, ezeknek a szakembereknek a törekvéseit, munkáját, a gyári dolgozók és a lakosság egyaránt nagyra értékeli. ban feltétlenül szükséges, hogy az internátusi nevelők mindannyian legalább beszéljék a magyar nyelvet. Dr. Folk elmondta, hogy mielőtt Calko igazgató a tanonciskola élére kerüli; volna, a párkányi magyar iskola tantestületének öt-hat tagjával is beszélt és felajánlotta nekik a ikétezerötszáz korona alapfizetéssel járó, de háromezer koronát is biztosító állást, amivel szemben a kéthónapi vakáció helyett csupán a rendes három-négyheti szabadság jár. A köbölkúti magyar iskola igazgatóját, Varga Bélát is megkérte, nézzen körül kartársai körében, ajánljon valakit erre a funkcióra. Próbálkozása eredménytelen maradt. Miért? így került az előzőleg tizenhárom évig Komáromban hasonló munkakörben dolgozó Gaiko a tanonciskola vezető posztjára, ő vine magyarul tanító szakelőadó, az oktatás gyakorlati részénél az üzemben a mesterek nem tudnak mind magyarul, ez vonatkozik főleg közvetlenül a papírgyártásnál dolgozó, más vidékről jött mesterekre. Dr. Folk szerint ezért ajánlatos lenne, ha a rózsahegyi és pardabicei papír- és cellulózipari szakiskolába magyar tanulók is jelentkeznének. Az itteni tanonciskola tanulóit, akik tanulmányi eredményeiket tekintve általában a gyengébbek közül kerülnek ki, és szlovák nyelvtudásuk rendszerint minimális, saját boldogulásuk érdekében kell rászorítani a szlovák nyelvre, hogy később felelősségteljesebb, jobban fizetett posztokra kerülhessenek, s esetleges továbbképzésük útjába se gördülhessen a hiányos, nyelvismeret miatt akadály, Érvelni azonban lehet pro és kontlönböző üzemi iskolákba, hogy majd az itt épülő papírgyár elengendő szakemberrel rendelkezzék a megindulásnál. Csókás, Muzslay, Horváth Károly (oki a kassai magyar ipari iskolát is elvégezte) a belső emberek szemével mérik fel a helyzetet. Leginkább ők érzik a munkahelyeken felszínre kerülő problémákat, amelyek rontják a légkört a mesterek, vagyis a középkáderek és o munkásság között. Ez a gyár belügye, fölösleges lenne konkrétan rámutatni egyes esetekre, de hadd említsem meg az egyik legáltalánosabb panaszt, amely már nem belügy, hanem a város és a környékbeli lakosság létérdekeit sérti. Fölösleges, kóros és könnyen elkerülhető a további munkaerők beáramlása (akiknek még lakást is kell biztosítani), mikor az itteni lakosság bőven fedezi a munkaerő-szükségletet. ra is. idézem Berták Imre kerületi tanfelügyelőt: „A nyelv és a gondolkodás dialektikus egységet alkot, egyik feltételezi a másikat, ezért kell magas szintre emelni az anyanyelv tanítását, mert erre épül az idegen nyelv oktatása, az anyanyelvi második jelzőrendszer általa bővül és a tudatos nyelvoktatás csak általa lehetséges." Tudom, hogy a papírgyárban számtalan más és fontos probléma megoldása foglalja el a vezetőséget, de abban bizonyára igazat adnak nekem, hogy a gyár jövőjének szempontjából a tanonciskola megoldásra váró kérdései sem hanyagolhatok el. Meg kell szervezni a magyar gyermekek számára az anyanyelvükön való oktatást, és a magyar színvonalú, eredményes szlovák nyelvoktatást egyaránt. A lehetőség (az iskola kapacitása, tanítók — mint Szvityel és Bakai Csilla mérnök — biztosítása, tankönyvek beszerzése) erre megvan. Nemrégiben a szlovák írók konferenciáján dr. Kadek, az érsekújvári Slovenská matica képviselője a következőket mondotta: „Szeretném felhívni figyelmünket a dél-szlovákiai kérdésekre a tanuló ifjúság problémájára, mert a szlovák szülők gyermekei a magyar tanítóság által elnemzetlenedtek." Ha ez valóban lehetséges, mennyivel inkább kell hasonló veszélytől tartani a nemzeti kisebbségnek! Jó néhány dolgozóval is elbeszélgettem, szakmunkásokkal és betanított munkásokkal is. Többen már hat-hét évvel ezelőtt mentek a kü(Ismétlem, nem specifikus képzettségű szakemberekről van szó.) Ez a körülmény azonnali orvoslásra vár* azonkívül igen időszerű lenne minél hamarább egy összüzemi gyűlés egybehívása, ahol őszinte beszélgetés útján tisztázhatnák, rendezhetnék a további kérdéseket. Kell, hogy a gyár vezetősége maga is ezen a nézeten legyen, hiszen az elhallgatott problémák és az ezek nyomán jelentkező egymás iránti bizalmatlanság, az itt-ott megnyilvánuló kölcsönös túlkapások mérgezik a légkört és semmiképpen sem teremtenek kívánatos feltételeket a jó munkához, a termelés zavartalanságához, ez pedig nemcsak külön-külön egyéni érdeke minden ott dolgozónak, az igazgatótól a segédmunkásig, hanem egyben országos érdek is, Járek mérnök és Horváth Károly megmutatták a felépült gyárat is, amelynek látványa, nagysága, korszerűsége a dolgozókról való technikai gondoskodása valóban lenyűgözi az embert és az újságírót arra készteti, hogy benyomásainak lelkesült hongon adjon kifejezést. Erősen remélem, hogy ilyen beszámolóra is sor kerül .még, ha a gyártás majd teljes egészében megindul és közben megoldást nyernek a fent vázolt problémák is. Ez nagyban elősegítené az itt élő szlovákok és magyarok őszinte barátságon alapuló egységét. Meggyőződésem, hogy minden józan gondolkodású és becsületes szándékú dolgozó erre törekszik. Dr. FOLK, A SZEMÉLYZETI OSZTÁLY FŐNÖKE. Mint ilyennek, hatáskörébe tartozik a tanoncképzés. A tanonciskolában tett rövid látogatásom alkalmával váltottam néhány szót Galko iskolaigazgatóval, a tanonciskola magyar tanítási nyelvű párhuzamos osztályai megnyitásának lehetőségéről. Az iskolaigazgatónak és dr. Folknak erre vonatkozó véleménye nagy vonalakban egyezik. Az igazgató főleg azért nem tartja lehetségesnek a túlnyomórészt magyar tanulókból álló 98 fős létszámú első évfolyamban a magyar tanítási nyelvet, mert nem tudják biztosítani ehhez kellő számban a tanárokat, tanítókat, szakkönyveket, továbbá a párhuzamos osztályok megnyitása igen nagy költségtöbblettel járna. Tisztán magyar nyelvű osztályok létesítése pedig ugyancsak lehetetlen, mert akad a tanulók között néhány szlovák gyermek is, ezeket pedig nem lehet arra kényszeríteni, hogy magyarul végezzék az iskolát. A szlovák nyelvet amúgy is el kel sajátítani a ta< nóncoknak saját jólfelfogott érdekükben (ezzel teljesen egyetértek, de erről majd később). A fennálló iskolatörvények értelmében a KNV-nek módjában áll rendezni a papírgyári tanonciskola problémáját a magyar szülők kívánsága szerint még akkor is, ha ez anyagi megterhelésekkel is jár, hiszen az ottani magyar dolgozóknak nem kis részük lesz a nemzeti jövedelem emelésében. Addig is azonszont, sajnos, nem beszél magyarul. Szakismeretét és munkáját azonban dr. Folk nagyra értékeli. Mivel erős igény mutatkozik a párhuzamos magyar osztályok felállítására és ez a következő iskolaévig már nem valósítható meg, tervbe vették az érdeklődők számára a magyar nyelv tanítását, mint ne.mkötelező tantárgyat. Az órák számát még nem állapították meg. Lehetséges, hogy ezenkívül a polgári neveléstant is magyar nyelven adják elő. Szükséges azonban a szaktudás szlovák nyelvű elsajátítása, mert még abban az esetben is, ha len-
