A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-07 / 1. szám
Szentpétervár végnapjai és Ázsiában lejátszódó filmjében (Vihar Ázsia fejeit) aratta. A pompás Jellemábrázolás különösen az utóbbiban párosul szuggesztív forradalmi lendülettel. A némafilm korszakának harmadik nagyja, Alakszandr Dovcsenko kivált Fáld című filmjében tudott újat adni megkapó lírájával és természetességével, amellyel a falu világát turgenyevi bensöséggel hozta hitelesen emberközelbe. A harmincas évek kezdetén eljön a hangosfilm kora, és tapogatódzó kezdet után Georglj és Szergej Vaszlljev Dmitrov Furmanov monográfiája alapján készült filmjükben halhatatlanná teszik a polgárháború nagy hősének, Csapajev lovasparancsnoknak legendás alakját. A rendezők az elsenstetni részletező emberábrázolást lendületes forradalmi romantikával teszik emlékezetessé. (A nemrég Budapesten Járt Borisz Babocskln alakította a film főszerepét.) A rendezői és operatőri munka mellett mindjobban előtérbe kerülnek a nagy szlnészegyéniségek. Nylkolaj Cserkaszov Idegbeteg Alekszej cárevicse (Nagy Péter) és daliás Nyevsaki] hercege (A jégmezők lovagjai, majd lenyűgözően egyszerű Polezsajev profeszszora (Viharos alkonyat) után megcsodálhattuk Borisz Scsu-kln döbbentően hitelesnek ható Lenin alakításait, Oleg Zsukov romantikus férfiasságát és Nylkolaj Bogul- Juvov hagyományos játékstílusát A nagy hazafi Sahovjában. A meggyilkolt Klrov emlékének szentelt kétrészes filmdrámának. Frtdrlch Ermler volt a rendezője. Kísérletet Jelentett a Cirkusz, Dunajevszkl] fülbemászó slágereivel, de olyan kísérletet, amelynek ma sem szűnt meg a varázsa. Mark Donszkoj a Gorkij trilógiával (Gyermekéveim, 1938; Emberek között, 1938, és Egyetemi éveim, 1939) öregbíti a szovjet film hírnevét, de nem feledkezhetünk meg Mlhall Romm kitűnő Lenin életrajzairól és A sivatagi 13-ak-ról, amelynek magával ragodó drámaisága, remek képfestése harminc esztendővel megalkotása után joggal emeli e filmet a klasszikus alkotások közé. A Nagy Honvédő Háború éveiben a film kitartásra buzdított, a haza védelmére lelkesített, és -megrázó dokumentumokat tárt a nézők elé. 1944-ben Szergej Eisenstein hosszú évek hallgatása után Alma Atában elkezdi a Rettenetes Iván fllmfelvételelt Cserkaszovval a főszerepben. (Második részét az elfogult kritika formalistának bélyegezte, és Eisenstein csak halála után kapott elégtételt.) De visszaesésről Is számot kell adnunk, a személyi kultusz korának a filmművészetre gyakorolt, mesterkélten mítoszokat, emberfeletti hősöket teremtő negatív hatásáról. Egyetlen példát ragadok ki a káros hatás Illusztrálására. Az egyébként tehetséges grúz Cslaurelli az „Eskü“ című filmjében a moszkvai Vörös téren elromlik egy traktor. A véletlenül odaérkező Sztálin, akinek azt javasolják, hogy külföldről vásároljanak traktorokat, a géphez lép, meglátja hibáját, leül a kormánya mellé és Íme: a traktor elindul, háromszor is körüljárja a teret. A Berlin eiesfé-ben, a Felejthetetlen 1919-ben a forrongó ember, a lázadó tömeg helyét elfoglalja a tabló, a díszlet; az emberfeletti arányok és túlzások elvesznek minden bensőséget, amely a szovjet filmnek kezdettől a sajátja volt A sztálingrádi csata és a Harmadik csapás Is melléfogásnak bizonyultak nagyarányú tablóikkal, szájbarágó leckeadásukkal. Aztán, 1953 után jöttek JullJ Reizman, Ivan Pirjev új filmjei, megszületett a Rumjancev ügy a fiatal Alekszej Batalovval a címszerepben. Az ártatlanul meghurcolt sofőrnek Jurij German, a forgatókönyv írója igazságot szolgáltat, és ezzel elindítja azoknak a műveknek sorát, amelyek megbélyegzik az elkövetett törvénysértéseket. Három esztendővel később, 1956- ba-n bemutatásra kerül Csuhraj A negyvenegyedik című filmje, és sorra jönnek azok az alkotások, amelyek visszaadják a szovjet Mim régi rangját és újra -biztosítják vezető szerepét. Bizonyára elegendő, ha Kalatozov nagyszerű művét, a Cannes^ban 1958-ban a fesztivál Arany-pálmáját elnyert Szállnak a daroafc-ját említem, vagy Grlgorij Csuhraj Ballada a katonáról című remekét. Mindkettő a közkatonák és a hátországban szenvedő emberek érzésvilágából meríti mondanivalóját, és emberségükkel, gyengéd lírájukkal vésődnek emlékezetünkbe. Ilyen megkapó mély humánum hatja át Szergej Bordarcsuknak Solohov Emberi sors című kisregénye alapján forgatott filmjét, és ez a humánum az alaphangja a Háború és békének is, amelynek színes korfestése, emberdús galéárlája summázata a pozitívumoknak, amelyeket a szovjet filmművészet az utolsó esztendőkben fel -tudott mutatni. A forradalom viharaiban életre kelt, a háborút átvészelt és az építés esztendeiben kiteljesedett szovjet film útját csak Igen vázlatosan követhettük, de talán ez a rövid áttekintés Is igazolja Lenin szavalt: „ ... számunkra minden művészet közül a film a legfontosabb". EGRI VIKTOR 5 Szergej Eizeozteln, ■ Patyomkin cirkáló forgatása Idején Kérdések: Ki volt a női főszereplője (kép! Kalatozov 1958- ban Cannes-ban Aranypálma díjjal ktftlntetett Szállnak a darvak című filmjének? Ml volt a címe annak a Solohov-regényből készült háromrészes filmnek, melyből egy jelenet látható a képen? Szergej Bondarcsuk rendezte a Háború és béke című többrészes, színes szélesvásznú ■' filmet, amelynek egy jelenetét láthatjuk a képen. Melyik orosz író világhírű regényéből készült ez a film? la. 2. 3. hát *9
