A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-07 / 1. szám
Oj gépészmérnököket avatott decemberben a Szlovák Műszaki Főiskola. Volt köztük egy tucatnyi magyar Is. Kilencen Itt jártak szerkesztőségünkben — elbeszélgettünk velük a főiskolán eltöltött tél évtized örömeiről, bajairól, viszontagságairól s azokról a kilátásokról, amelyek ma az élet küszöbén álló okleveles műszaki értelmiség elé tárulnak. Bállá Ferenc az Ipolysági tizenegy éves Iskolában érettségizett, majd kétéves fölépítményit végzett Kassán; Bárány János a galántal tizenegy évesből került a kassal fölépltménylre. Boros Károly — Ipolyság, tizenegy éves, plusz két év íölépltményi Kassán; Bnkovecsky György — Bratislava, gépipari (a kilenc közül ő az egyetlen, aki szlovák érettségivel jött a főiskolára); Csotá Árpád — Zsellz, tizenegy éves; Fiesere Péter — Rimaszombat, tizenegy éves; Kiss Bála — nyárasdl fiú, a kassal gépipariban érettségizett; Kovács Sándor — Ipolyság, tlzenégyéves. Pintér Gyula — Ipolysági, 6 is a kassal gépiparibői jött tovább. Lássuk, milyen válaszokat adtak kérdéseinkre. Voltak-« nehézségek a fölvételi vizsgán vagy utána? Bállá: Nem. Bárány: Az alsó hat osztályt szlovákul végeztem, Így hát nyelvi nehézségeim nem voltak, csak a cseh nyelv volt kezdetben szokatlan. Boros: Nem voltak nehézségeim, mert többnyire matematikából és fizikából kérdeztek. Ha nem Is fejeztem ki magam helyesen szlovákul, ezt elnézték. Bukovscaky: Én szlovák ipariban érettségiztem, így hát nyelvi nehézségeim nem voltak. Véleményem szerint a magyar iskolában végzett kollégák nagyon jó alappal Jöttek a főiskolára — nyelvi nehézségeiket az első szemeszterben pótolja az alaptantárgyak (matematika, fizika) beható Ismerete. Csető: Bár a szlovák nyelvet nem bírtam tökéletesen, nehézségeim a felvételin nem voltak; ezek csak később jelentkeztek, tanulmányaim megkezdése után — mivel nem ipariskolában érettségiztem, az előadásokon nehezen értettem meg az anyagot. Még szerencse, hogy az első szemeszterben főleg matematikát és fizikát hallgattunk, s így nem kellett sok szöveggel küszködnöm. Jóformán csak a vizsgákra tanultam, s ez nagy baj volt, mert egyes dolgokat fgy hamar elfelejtettem. A tanulásnak ez a módja aztán a későbbi években megbosszulta magát: újból át kellett mindent ismételnem. Flosero: Csak másodszorra vettek fel. Első próbálkozásomkor azzal utasítottak el, hogy „miért akarok szlovák iskolába menni, ha nem tudok Jól szlovákul“. Másodszor Kassán felvételiztem, ott sokkal elnézőbben kezeltek. Kiss: Nyelvi nehézségeim ugyan voltak, de a felvételin többnyire szaktantárgyakból — matematikából, fizikából — kérdeztek, s azokból jó alapokkal rendelkeztem. Kovács: Voltak nehézségeim, nyelviek. Végül Is magyarul tettem le a fölvételit — a feleltető tanár kénytelen volt magyarra váltani a szót. Pintér: A felvételin a szaktudás a fontos, a nyelv Ismerete másodlagos követelmény. A vizsgáztató bizottság elnéző ebből a szempontból. A műszaki pályán az Is előny, hogy mindent le lehet rajzolni és Bukoueczky György Írni, nem szükséges szavakkal elmondani. Előnyére vagy hátrányára vált-e a magyar érettségi, s hogyan hasznosította a főiskolán magyar nyelvtudását? Bárány: A galántal középiskola jó alapokat adott. Magyar nyelvtudásomnak kivált a főiskola utolsó évfolyamaiban vettem nagy hasznát: a gazdag magyar gépészeti szakirodalomból sokat merítettem. Hogy a magyar matematikai és fizikai tankönyvek Is kitűnőek, ar-Csető Árpád
