A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-14 / 2. szám
(Szenvedés) alakját pedig jobbágyok testesítik meg. Az Erdélyben keletkezett Comico-tragoedia több kiadásban is fennmaradt; első kinyomtatására 1646-ban került sor. Az erdélyi iskolákban — protestánsokban és katolikusokban egyaránt — bizonyára gyakran előadhatták, de feljegyzés csak egy kései előadásáról, oz 1694. évi szebeni bemutatásról maradt fenn. A XVII. század protestáns iskolai színjátszásának fejlődésében nagy szerepet játszanak Ján Komensky iskoladrámái. A nagy pedagógus nyolc iskoladrámája Sárospatakon való tartózkodása idején jelent meg a Schola ludus című hírneves kötetben. Még a kötet kinyomtatása előtt, Komensky jelenlétében került sor az egyik darabnak a sárospataki kollégiumban való nagy sikerű előadására. Komensky didaktikus jellegű, az iskolai tananyagot párbeszédes formában feldolgozó dramaturgiai szempontból nem tarthatók igazi drámáknak. Bemutatásuk mégis úttörő jelentőségű volt, mert az iskolai színjátszást a legnagyobb protestáns felekezetben: a reformátusban is népszerűvé tették. A református színjátszás aztán különösen Erdélyben Apafi Mihály uralkodása idején virágzott fel. A református iskoladrámák nyelve kezdetben szintén latin volt, de a magyar nyelvűség csakhamar túlsúlyra jutott köztük. Előfordult az is, hogy a latin nyelvű darab felvonásai közé mulattató jellegű magyar nyelvű közjátékokat (interludiumokat) iktattak be. Miskolczi Cs. Zsigmond Cyrus című darabjában például egy olyan közjáték szerepelt, amelyben a hidegtől didergő cigányok a Jó Péternek nevezett Jupitert arra kérik, hogy adja a kezükbe a kegyetlen telet, hogy (RÉSZLET A CSALLÓKÖZI SZÍNHÁZI NAPOKON TARTOTT ELŐADÁSBÓL) Az iskolai színjátszás magyar viszonylatban a XV. és XVI. századok fordulóján kezdett kibontakozni.' Az előző korszakokban nálunk még csak az ún. misztériumjátékok voltak szokásban, amelyek a liturgikus drámából fejlődtek ki. A liturgikus dráma előadási helye a templom, előadási kerete pedig a mise volt, eleinte kizárólag egyházi személyek, később világiak is szerepeltek benne; a liturgikus dráma misztériumjátékká való átfejlődése a színtér templomon kívülre való kerülésével fejeződött be ... A XVI. század utolsó harmadában, amikor a reformáció mozgalmának elhullámzása után kialakultak a különböző protestáns egyházak, az iskoladráma fejlődése átmenetileg visszaesett. A katolikus egyház ebben az időben még nem ébredt fel a reformáció okozta bénultságból, a protestáns egyházak legerősebbike: a református (kálnivista) pedig rossz szemmel nézett a „komédiázásra", és a katolicizmus egyik elfajulásának tartotta azt. A hazai színjátszás és drámaírás folyamatosságát ebben az időszakban a reneszánsz típusú udvari drámák tartották fenn, amelyeket a főurak birtokain mutattak be lakodalmak és egyéb családi ünnepélyek alkalmából. Az iskolai színjátszás és iskoladráma igazi virágkora, fő fejlődési szakasza a XVII. és XVIII. század. Az újjáéledés folyamatában először a jezsuiták és piaristák által vezetett katolikus iskolák játsszák a vezetőszerepet, de a XVII. század második felében már a protestáns iskolák is nagyobb mértékben aktivizálódnak. Dramaturgiai szempontból - színpadi technika, színpadi beszéd stb. - a jezsuita iskoladrámák a legszínvonalasabbak, noha maradandó értékű alkotás nincs közöttük. A protestáns iskolai színjátszás jelentősége a magyar nyelvűség fokozatos meghonosításában van; a XVII. században a jezsuita és piarista iskoladrámák szinte kivétel nélkül latin nyelvűek, a protestánsok között pedig ekkor már egyre bővül a magyar nyelvű alkotások száma. Ismeretlen protestáns szerző írta a XVII. század első felének legjelentősebb iskoladrámáját: a Comicotragoediát. Ez a magyar nyelvű verses alkotás - amelyet valószínűleg énekelt formában, opera-szerűen adtak elő - a moralitás műfajába tartozik. A benne szereplő allegorikus alakok azonban nemcsak erényeket és bűnöket, hanem társadalmi típusokat is megszemélyesítenek. A Crudelitas (Kegyetlenség) q alakját például a nemesi tiszttartó, * a. Tolerantia (Türelem) és Patientea egyszer s mindenkorra végezzenek vele. A XVII. század protestáns iskoladrámairodalma egy olyan darabbal zárul, melynek a címe azonos a század első fennmaradt magyar nyelvű protestáns drámájával: a Comicotragoediával. Ennek a második, ugyancsak daljáték-szerű Comicotragoediának szerzője ismert ember, az unitárius felekezethez tartozó Felvinczy György. A katolikus iskoladrámák a XVII. században — sőt a XVIII. század első felében is — zömmel latin nyelvűek. A magyar nyelvű katolikus színjátékot ebben az időben csak azok a régi típusú misztériumok képviselik. amelyeket a jezsuiták és a ferencesek a nép számára mutattak be. Ezek közül az újabb kori misztérium-játékok közül különösen a csíksomlyói ferences kolostor nagypénteki passiójátékai emelkednek ki, amelyeket 1721-től 1784-ig tartó két évtizedben majdnem minden évben megrendeztek. A latin nyelvű jezsuita és piarista iskoladrámák a XVII. században a magyar történelemből — főleg a magyar szentek (István, Imre, László stb.) életéből — is merítettek témát. A hazai-történelmi jellegű darabok közül különös figyelmet érdemel az ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁSUNK a Mátyás-dráma, amelyet a jezsuiták 1708-ban Kassán mutattak be az őket nem nagyon kedvelő Rákóczi fejedelem tiszteletére. Itt említhetjük meg azt a magyar nyelvű ünnepi misztérium-játékot, amely ugyancsak jezsuita rendezésben még 1668-ban Rozsnyón került bemutatásra. A jezsuiták által irányított iskolai színjátszás fő bázisa Nagyszombat volt, ahol a galóntai Eszterházy család egyik tagja, a barokk költőként számontartott Eszterházy Pál 1692-ben színpadot is épített annak emlékére, hogy iskoláit ott végezte és tanulmányai folyamán az iskolai színjátszásban tevékenyen közreműködött. A barokk hatása alatt álló jezsuita és piarista iskoladráma a XVIII; század derekán nagy átalakuláson esik át. Művészi és tematikai tekintetben egyaránt a klasszicizmus hatása kerül előtérbe, és uralkodóvá válik a világi jelleg és a magyar nyelvűség; az erkölcsi és vallásos tendenciát is egyre nagyobb mértékben a szórakoztató jelleg váltja fel. A klasszicizálódott iskoladráma változatos válfajai között már nemcsak a klasszikus ókor kedvelt komédia-szerzőjének, Plautusnak hatását és utánzását találjuk meg, hanem a francia vígjáték atyjáét: Moherét is. Az első - még latin nyelvű - Moliére-adaptáció bemutatására 1747-ben Eperjesen került sor. Az Úrhatnám polgár átdolgozása volt ez, amelyet aztán 22 évvel később Egerben - és később feltehetően máshol is - magyar nyelven is bemutattak. Ugyancsak az Úrhatnám polgár ihlette a korszak legjobb jezsuita iskoladráma-szerzőjét. a komáromi születésű liléi Jánost, a Tornyos Péter című „fársángi játéka" megírására. A piaristák közül a legszorgalmasabb Moliére-átdolgozó Simái Kristóf volt, aki kassai tonár korában Batsányival és Kazinczyval is összeköttetésben állt és egy Plautus-átdolgozását a kassai Magyar Museumban közzétette; Moliére-átdolgozásai közül a Fösvény („Zsugori telhetetlen fösvény ember") emelkedik ki. A felvonások közé iktatott közjátékok alkalmazása a XVIII. század iskolai színjátszásában is szokásos volt. Pozsonyban és Kolozsvárott az is előfordult, hogy a latin nyelvű iskoladrámákban magyar-németszlovák, illetve magyar—német—román közjátékokat szerepeltettek. A XVIII. század legsikeresebb magyar nyelvű iskoladrámája - az ismeretlen pálos szerzetes által irt és első ízben 1765-ben Sátoraljaújhelyen színre került Kocsonya Mihály házassága — nem önálló darabként született, hanem az Omnia vincit amor című latin darab közjátékaként. A rendkívül mulatságos közjáték teljesen lerongyolódott, de a nemesi szokásokhoz komikus módon ragaszkodó kisnemesi alakokat MÚLTJA figuráz ki a bohózat harsány eszközeivel. A Kocsonya Mihály házassága és a hozzája hasonló bohózatok hatással voltak Csokonai Vitéz Mihály jóízű csurgói vígjátékainak — Az özvegy Karnyóné-nak és a Culture vagy Pofók-nak — megszületésére is. A XVI—XVIII. századok iskolai színjátszásának a magyar irodalom fejlődésében igen jelentős szerepe volt, Ezekben a századokban a társadalmi és szellemi fejlődés különböző történelmi nehézségei miatt nálunk - és általában a kelet-európai országokban - nem alakulhatott M még a hivatásos színjátszás. A drámaírás és a színjátszás műhelyévé és folytonosságot biztosító bázisává az iskola vált. Tekintettel arra, hogy az iskolák kizárólag az egyházak kezében voltak, az iskolai színjátszás fejlődése eszmei és művészi szempontból egyaránt nehézkes és ellentmondásos volt. Ezt a fejlődési ellentmondásosságot a Magyar Irodalmi Lexikonnak az iskoladrámáról szóló pársoros cikke frappánsan fejezi ki: „Az iskola otthont adott a színjátszásnak, de ugyanakkor határt is szabott fejlődésének; az iskoladrámók nem juthattak el a valóság ábrázolásának olyan művészi és tudatos fokára, mint a hivatásos színpaddal rendelkező országok egykorú drámairodalma. Pedagógiai célkitűzésük mellett az iskoladrámákat gyakran a nyílt, igen sokszor reakciós politikai propagandára is felhasználták, különösen a jezsuita iskolák". E kétségtelen fejlődési ellentmondásosság ellenére az iskolai színjátszás és az iskoladráma a magyar művelődés történetében fontos hézagpótló szerepet töltött be, és alapokat teremtett a hivatásos polgári színjátszás és az igényesebb drámaírás részére. Nem véletlen, de törvényszerű és egyben szimbolikus jelenség, hogy az 1790-ben megszervezett első magyar polgári színtársulat az iskoladráma utolsó jelentős képviselőjének, a piarista Simái Károlynak Igaz-Házi című darabjával indult útnak. Az iskolai színjátszás évszázados gyakorlatára és tapasztalatságára a kezdő lépéseket tevő hivatásos színjátszás hosszabb ideig támaszkodni tudott. ' TURCZEL LAJOS A Hét Mimi melléklete 2
