A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-14 / 2. szám

PLAYBOY: Beszéljünk hát az egyes szereplükről és kezdjük el Clay Shaw-val. Milyen szerepet játszott Shaw az állítólagos összeesküvésben?

GARRISON: Még körülírva sem felelhetek

egyetlen olyan kérdésre sem, amely a Shaw elleni bizonyítékokra vonatkozik, mert az én hivatali körzetemben lesz a tárgyalása.

P.: Adhat-e választ egy megállapításra az On által ellene emelt váddal kapcsolatban? Ez év március 2-a, vagyis nem sokkal Shaw letartóztatása után Ramsey Clark igazságügy miniszter kijelentette, hogy Shaw „beletartozott az 1963 novemberében és decemberében lefolytatott vizsgálat keretébe és az okmányok szerint, amelyek az FBI rendelkezésére állnak, nem állapítottak meg semmiféle összefüggést Shaw és az elnök elleni merénylet között“. Miért tagadja ön az igazságügyminiszter állításának igazát?

G.: Azért, mert nem igaz. Az FBI nem állapította meg a merénylet után Shaw ártatlanságát. Nem szükséges csak az én szavamra adnia. A „New (York Times“ írta június 3-án: „Az Igazságügyminisztérium ma nyilatkozatot adott ki, miszerint Clay Shaw New Orleans-1 üzletembert nem vizsgálta ki a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI)...“ Ez a nyilatkozat ellentétben áll Ramsey Clark Igazságügyminiszter kijelentéseivel... Az Igazságügyminisztérium előadója azt mondta, hogy Mr. Clark március 2-i kijelentése „téves“ volt. Az igazságügyminiszter — mint arra ön is rámutatott — igyekezett az FBI segítségével rögtön a letartóztatása után megtisztítani Shaw-t, és tulajdonképpen ez volt az első sortűz, amit a megindított propagandahadjáratban ellenünk leadtak. Clark nyilatkozatára, amely jelentékeny publicitást kapott a televízióban és a sajtóban, az Egyesült Államokban sokan körülbelül így reagáltak: „Ha az FBI is ártatlannak találta, talán az egész összeesküvés csak humbug“. A vádlottaknak többnyire meg kell várniuk a tárgyalásukat, amíg engedélyezik számukra tanúik beidézését, akik vallanának állampolgári magatartásukról.

Amikor az Igazságügyminisztérium három hónap múlva elismerte, hogy Clark „tévedett“, erről csak néhány újságban jelent meg hír, míg a rádió és a televíziós társaságok egyáltalán nem sugározták. Az Igazságügyminisztérium Shaw tisztázására irányuló igyekezetét még jobban aláhúzza az, amit a „New York Times“ írt Clark nyilatkozatának másnapján. Washingtoni tudósítójuk, ifjabb Robert B. Semple szerint egy meg nem nevezett miniszteri előadó kijelentette: hivatalának meggyőződése, hogy „Mr. Bertrand és Mr. Shaw egy és ugyanazon személy“ — és éppen ezért tette Clark azt a valótlan nyilatkozatot, hogy az FBI Shaw-t felmentette a gyanúsítás alól. Más szóval, az Igazságügyminisztérium tudta, hogy a mi kivizsgálásunkat tények támasztják alá és ezért szándékosan Igyekezett az ügyet összezavarni.

Ki volt tulajdonképpen Oswald?

P.: Kötetlenül beszélhet Oswald szerepéről az összeesküvésben?

G.: Igen, de hogy megérthesse, milyen szerepet játszott tulajdonképpen, el kell vetnie azt az elképzelést, hogy „saját kijelentése szerint marxista volt“. A sajtó, a rádió és a televízió ezt a képzetet véste be a köztudatba Oswaldról november 22-1 letartóztatása után. Oswald marxista elfogultságot színlelt, hogy leplezhesse valódi tevékenységét. Aki csak egy kissé áttanulmányozta a per körüli ügyeket, az kénytelen elismerni, hogy Oswald a valóságban szélső jobboldali volt. Dallasi és New Orleans-i társai — nem szólva a CIA-val való kapcsolatairól — kizárólag jobboldaliak voltak, egyesek titokban, mások nyíltan, sőt kétségen felül megállapítottuk, hogy néhány társa neonácista volt. Oswaldhoz közelebb állt volna a „Mein Kampf“, mint a „Tőke“.

P.: Nyolc hőnappal azelőtt egy másik jobboldalira — Edwin Walker tábornokra lőtt rá Oswald. Ha nem volt baloldali, miért tette volna ezt?

G.: Ha valóban megtette, akkor Oswaldnak — jobban mondva a mögötte álló embereknek — igen egyszerű volt a motívumuk: hogy ugyanis a merénylet után mindenki ugyanezt a kérdést tegye fel és erre a következtetésre Jusson: ha Oswald rálőtt Walker tábornokra — baloldalinak kell lennie. Ez is hozzátartozott Oswald kendőzéséhez: ha valaki elszökik Oroszországba, az utcán Castro-pártí röplapokat ősz-JIM GARRISON

3.

tógát és rálő Walker tábornokra — kétségbe vonható-e a baloldaliság? Ha azonban részletesebben vizsgálja az egész dolgot, semmiféle valódi bizonyítékot nem talál arról, hogy Oswald volt az, aki lőtt: az egész Marina Oswald vallomására támaszkodik, de nem járul hozzá más bizonyíték és Marina is csak akkor vallott így, amikor deportálással fenyegették, ha nem fog „együttműködni". Nem túlságosan fontos, vajon ezt a közjátékot előre rendezték-e meg Oswald leplezése céljából, vagy a merénylet után találták ki, hogy a közvéleményt megerősítsék Oswald marxista mivoltáról. Ám kissé előreszaladtunk.

Térjünk hát vissza és egészítsük ki, hogyan alakult Oswald részvétele az összeesküvésben. Oroszországba „szökik“, ahol mint CIA ügynök dolgozik — talán éppen akkor veszik számításba az U-2-ről szerzett ismereteit —, majd 1962 júniusában visszatér az USA-ba. Fort Worth-ban lakik, majd Dallasban 1963 áprilisáig, azután visszatér New Orleans-ba. Ott felújítja barátságát David Fernie-vel; néhány évvel ezelőtt ismerkedett meg vele, amikor a Civil Air Patrol egységénél szolgált, amelynek parancsnoka Ferrie volt. Bizonyítékaink vannak arról, hogy Oswaldnak egész idő alatt kapcsolatai voltak a CIA-val és hogy a CIA alkalmazta Ferrie-t is. Ez irányban tanúként a bíróság elé idézzük a CIA egy volt futárját, aki Ferrie-vel és Oswalddal a CIA-nál kifejtett tevékenységük során hivatalosan Ismerkedett meg. Ennek a tanúnak Ferrie véletlenül Ferris néven mutatkozott be és jack Ruby címtárában ez a név szerepel további magyarázat nélkül. 1963-ban Ferrie és Oswald szorosan együttműködtek. Mindketten a Castro-ellenes emigránsokból és minutemenekből álló csoport szervezői közé tartoztak, amely a Pontchartrain tótól északra gyakorolta a Kuba elleni támadást és a Castro elleni merényletet, majd 1963 nyarán kurzust változtatott és új áldozatul John Kennedyt választotta.

Ebből a célból — az okokat majd megvilágítjuk — kapta Oswald a feladatot, hogy a nyilvánosság előtt marxista színben tűnjön fel. Nyilván ezért küldték el Mexiko City-be is, hogy vízumot szerezzen Kubába és még jobban

megszilárdítsa marxista hírét, talán azzal, hogy néhány bujtogató beszédet mond Kennedy ellen. Azután vissza kellett térnie Dallasba még idejében a merénylet előtt. A tervnek ez a része azonban nem sikerült, mivel a szovjet és a kubai feldorítők már bizonyára nyilvántartották Oswaldot mint kémügynököt és mindkét nagykövetség elutasította a vízumát. Oswald másképpen is megkísérelte a kommunistabarát arculat beállítását: létrehozta a „Kuba iránti fair play bizottságot“, amelynek egyetlen tagja ő maga volt, és az utcán Castrot dicsőítő röplapokat osztogatott. Azonban két ostobaságot követett el. Elsősorban is az emberek egyike, akik segítettek neki a röplapokat osztogatni, bizonyos fanatikus Castro-ellenes emigráns volt — személyazonosságát később megállapítottuk a filmből, amelyet a televízió az utcai jelenetről forgatott. Másodsorban azzal árulta el magát Oswald, hogy megtévedett és állítólagos „Kuba iránti fair play» bizottsága“ számára rossz címet talált.

P.: Lenne szíves ezt némiképp közelebbről megvilágítani?

G.: Ez az incidens ugyanis kissé megmagyarázza, merre vezettek az összeesküvés pókháló-szálai. Amikor Oswald előjött ezzel a bizottság-dologgal, két férfi, névszerint Hugh Ward és Guy Bannister, magándetektív-ügynökséget tartott fenn New Orleans központjában, a Camp Street 544. számú házban. Működésüknek elég érdekes a háttere. Guy Bannister a legharciasabb antikommunista jobboldaliak közé tartozott New Orleans-ban. Valaha az FBI alkalmazottja volt és a jelzett címen nyitott irodája egyben érintkezési pontként szolgált a kubai emigránsok és a jobboldali fél-katonai szervezetek tevékenysége számára. Beleegyezett, hogy erre a címre járjon a posta a Castro-ellenes „Kubai demokratikus forradalmi front* számára; a New Orleans-1 rendőrségi nyomozók akkori okmányai szerint ez a szervezet „törvényes jellegű, és feltehető, hogy bár nem hivatalosan, de a Central Intelligence Agency jóváhagyásával működik“. Ez így is volt. Bannister ügyfelei számára vad Kennedy-el len es kirohanásokat tartalmazó bulletint adott ki.

Arról is vannak bizonyítékaink, hogy Bannisternek bizalmas kapcsolatai voltak az amerikai haditengerészettel és a CIA-val. Mind Bannister, mind Ward fülig benne voltak a Castroellenes emigránsok földalatti tevékenységében New Orleans-ban. Különösen Bannister lépett fel messiásként, aki arra hivatott, hogy a kommunizmus ellen harcoljon egész Latin- Amerikában; a kubai emigránsok szemében nagyon sokat értek az amerikai kémszervezetekkel való bizalmas kapcsolatai. Az ön által említett „Ramparts“ című folyóiratban Bill Turner volt FBI ügynök leleplezte, hogy Bannistert és Wardot a minutemenek kartotékjain egyrészt mint saját tagjaikat, másrészt mint „a karibi térség kommunista-ellenes ligája“ nevű további szervezet aktív tagjait tartották nyilván, akiket a CIA felhasznált 1954-ben a guatemalai kormány megbuktatásánál. Más szóval, ez a két ember semmiképpen sem lehetett baloldali vagy Castro-párti. Nincs igazam? Csakhogy, amikor Lee Harwey Oswald megalapította a „Kuba iránti fair play bizottság“ fiktív New Orleans-1 fiókját és elkezdte a röplapok osztogatását — azokon a bizottság címeként a Camp Street 544-et adta meg, vagyis Bannister írodájátl Valaki erre nemsokára nyílván figyelmeztette Oswaldot, mivel a további röplapokon már a Magazin Street 4907. cím szereppel. Minden esetre jellemző, hogy amikor Oswald felcsapott Castro-párti aktivistának, New Orleans legharciasabb konzervatív és kommunista-ellenes szervezetének címét használta fel.

Hozzá tehetem még, hogy van néhány tanúnk, akik a bíróság előtt tanúsítják majd, hogy látták Oswaldot a Camp Street 544-ben. Sze* retném azonban hangsúlyozni, hogy semmiféle bizonyítékom nincs arról, vajon Bannister és Ward be voltak-e avatva a Kennedy elleni öszszeesküvésbe. Irodájuk a Castro-ellenes emigránsok és jobboldali extrémisták átjáróháza volt, akik gyakran átutaztak New Orleans-on, és nagyon lehetséges, hogy egyáltalán nem tudtak az összeesküvésről, amelyet Ferrie és Oswald fajta emberek szövögettek.

P.: Az állítólagos összeesküvés más résztvevői is összeköttetésben álltak Bannisterrel?

G : Igen. Bannister detektívként alkalmazta Ferrie-t és nagyon jól ismerték egymást. 1962 10

A cím: Camp Street 544