A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-31 / 13. szám
Hogyan lett Feskovból Gorkij? A fiatal Peskov barangolásai során bejárja a Volga, a Don vidékét, Ukrajnát, Besszarábiát, a Krimet, a Kaukázust, majd pedig Tifliszoen vállal munkát. Két hónapja van Tifliszben és már egészen otthonosan járja a város utcáit, de nem áll meg, mert tudja, hogy várnak már rá a tifliszi fiatalok, Peskov jöttének mindig nagyon örülnek, mert tud nekik beszélni Kazanyról, ahol öt évvel ezelőtt lakott, igazi forradalmárokkal találkozott, sőt végigélte a híres egyetemi zavargásokat is. És nem bírnak szabadulni varázsától, ha Peskov útjairól, bolyongásairól, az országúti csavargók életéről mesél... Tifliszben ismerkedik meg Peskov Egnate Ninosvili grúz íróval, aki többször is végighallgatta Peskov elbeszéléseit, történeteit és így biztatta őt: Írjál te is, barátom, írd meg mindazt, amit olyan kitünően tudsz elmesélni és látni fogod, hogy mindenki megszeret. Nisnovili e szavaitól eszébe jutott, hogy három évvel ezelőtt már a neves orosz író, .Korolenko szintén buzdította őt, hogy írja meg elbeszéléseit. ... És most Ninosvili is biztatja, hogy Írjon, hisz oly jól tud mesélni. Peskov a biztatásra nekibuzdul, bár már eddig is irt egyet-mást, de most még többet ír az eddiginél. Ebben az időben ismeri meg Tifliszben Alekszandr Kaljuzsnijt is, a Nép Szabadsága csoport egyik forradalmárát, aki csak nemrég szabadult a börtönből. Ű az, aki pártfogásába vette Peskovot, az országúti vándort, ő szerzett neki állást, majd lakást is — később anynyira megszerette, hogy saját otthonában adott neki szállást. Egy alkalommal elmesélte Peskov neki a bukovinai cigányok történetét. A büszke Raddát, a szép cigánylányt meg a még büszkébb Lojkót. Hogy olyan vadul szerették egymást, de még jobban szerették a szabadságot. Látja Alekszej Makszimovics, ezt, ezt kellene megírnia. — Gondolja? Az ifjú Alekszej Peskov, akkoriban még nem bízik magában és ezért biztatólag jött Kaljuzsnij buzdítása, ösztönzése. A sok biztatásra végre elszánja magát és megírja e cigánytörténetet... Bukovina messzi pusztaságán cigánytábor vonul, ott van köztük ó maga is, és hallgatja az öreg Makar Csudra csodálatos történeteit. Űsi nagy szenvedélyekről, amelyek elemi erővel lobbantak fed ebben az ősi társadalomban. Ott van Daniló is, „aki Kossuth seregében harcolt“ valamikor és szépséges leánya, a büszke és merész Radda ... Pár hét múlva újból megkérdezte Kaljuzsnij, mikor írja már meg azoknak a cigányoknak a történetét? — Már megírtam, ott fekszik a fiókomban. — És nekem nem is említette? De sebaj, most aztán adja ide azonnali Néhány nap múlva Kaljuzsnij így szólt Peskovhoz: — Mit szólna hozzá Alekszej Makszimovics, ha az elbeszélését kinyomtatnák? Megmutattam egy szerkesztőnek. Szívesen leközölné, csak azt mondtam: még nincs meg rá a szerző engedélye. 9 A Hát líoialmi melléklete 13. Jelentős centenárium — ... Hát persze, hogy örömmel megadom! Csak egyet kérek: ne a nevem alatt. Hát válaszszón magának egy szép írói neveti — Apám emlékére, az ő keresztnevét. Vezetéknévnek meg .. . hiszen keserves világról írok benne..., hadd legyen keserű — gorkij — a nevem! Tehát írják oda az elbeszélés alá: Makszim Gorkij. És már e név alatt jelent meg folytatásokban a Kavkaz című lapban első elbeszélése, a Makar Csudra, mely nagy sikert aratott. Majd később Korolenko irányítása alatt egész sorozat elbeszélést ad ki különböző újságokban és folyóiratokban. Üt a világsiker felé Gorkij nagyon termékeny író volt. Elbeszélésein és újságcikkein kívül számos színdarabot és regényt is irt. Ismertebb színdarabjai: Nyaralók, Kispolgárok, Ellenségek, Az utolsók stb. Igazi világsikert ért el az „Éjjeli menedékhely“, eredeti címen: A mélyben című drámájával, melyben Gorkij a „Volt emberek“ c. elbeszélését mutatja be élő alakban. Első regénye, a „Foma Gorgyejev“, melyben a Volga-vidéki erős emberekről ír, akik nem tudják, mit kezdjenek erejükkel és tévutakon keresik az élet értelmét, magát az életet. 1906 ban, Amerikában írja meg „Az anya“ című regényét, a szocialista realizmus kiváló művét. Ebben a művében a regény minden alakja az igazságért harcol. Azért az igazságért, mely erőt és bátorságot ad a legnagyobb áldozatkészségre, minden nyomor és gyötrelem elviselésére. Gorkij, mint a többi műveiben, úgy ebben a regényében is megtalálta azt az egyedülálló művészi formát, amellyel az emberbe és az igazságba vetett rendíthetetlen hitének kifejezést ad. Az anya mellett legnagyobb alkotása még a Klim Számgin élete. Jelentősebb regényei: Az Artamonovok, a Vergődés és önéletrajzi trilógiája: Gyermekkorom — Az élet forgatagában — Az én egyetemeim. Az új író nemzedéknek — segítségül — megírja: „Hogyan tanultam írni“ c. művét. Találkozás Leninnel 1905-ben részt vesz az Űj Élet, az első törvényes marxista sajtótermék szerkesztésében. Itt volt első találkozása Leninnel és innen ered barátságuk is. Lenin halála után Gorkij írta meg a legjobb Lenin-portrét. Gorkij gyakran és szívesen beszél Leninről. — Londonban a British Museummal szemben van égy kis vendéglő, ahol pompás portói bort szolgálnak fel. Egyszerű üvegben hozzák, címke nincs rajta, csak az üvegbe vésett fehér jel. Hangjából árad az elismerés. Hüvelykujja körmével a levegőbe rajzolja a jelet, amelyet a portói üvegen látott. — Hát igen, ez már valami! — folytatja. — Ebből a portóiból megkínáltam Lenint. Ez 1907-ben történt, a pártkongresszus idején, de Lenin még 1921-ben is emlékezett rá: micsoda portói is volt az! Pedig nem értett a borokhoz, mértékletes ember volt. Gorkij gyakran járt külföldön — sokszor járt Olaszországban — gyógykezelés végett Is —, egy ideig Csehszlovákiában: Marienbadban is élt. Tanács a fiatal íróknak Gorkij úgy beszélt, ahogyan írt, és másoknak is azt tanácsolta, hogy írjanak: „egyszerűen, őszintén, mintha nagyon kedves barátjával társalogna, a legjopb emberrel, aki előtt semmit sem akar -eltitkolni, és aki mindent megért és félszavakból-is következtetni tud." Makszim Gorkij nagyon szerette a társaságot és sokat járt emberek közé, de barátjait és ismerőseit nem úgy választja meg, hogy azoknak meggyőződését mérlegeli, vagy erényeit veszi számba: „Az emberek iránti magatartásomban sose az elmélet volt a döntő, se a vélemény“ — írta egyik levelében. Továbbá: „Az olyan ember, akinek nincs képzelete, előttem még nem számít egész embernek.“ Gorkij nagyon szerette az embereket, különösen az orosz népet, amelyről így nyilatkozott: — Micsoda erő van ebben a népben! Régebben nem tudta, mire használja. Most azután felfedezte az erejét. A polgárháború idején, a bátorságnak és a leleményességnek valóságos csodáit nyújtották. Gorkij egy alkalommal egyik fiatal írónak a „sző“ értelmét így magyarázta: „...a szó olyan szövetből készült öltözet, amelybe a gondolatok és az érzelmek öltözködnek és minthogy én ezt a mesterséget választottam, ő, az öreg szabómester elsőbben is megmutatja az inasnak, hogyan is kell tartani a tűt. Mindez nem valami haszontalan dolog, ez a technika. Ahogyan az esztergályosnak ismernie kell a fát vagy a fémet, amelyet megmunkál, az írónak is ismernie kell az anyagát: a nyelvet, a szót, mert enélkül nem fejezheti- ki élőlényeit, gondolatait és érzéseit, nem alkothatna képeket, alakokat és így tovább.“ Egy fiatal kezdő albumába pedig egyszer ezeket a sorokat írta be: „A lényeg: legyen hű önmagához, őrizze meg az ént önmagában és gondoskodjon arról, hogy szabadon fejlődhessen. jutalmul birtokába fog jutni annak a bölcs tudománynak, hogy nevessen azon, amin mások sírnak és szomorkodjon azon, amin mások gúnyolódnak. Es ha valakiben semmit sem talál, ami sajátosan az övé, tudja meg, hogy benne egyáltalán nincs semmi." Gorkij levelezése Gorkij széles körű levelezésének sok időt és nagy figyelmet szentelt. Mindenki akart tőle valamit: felvilágosítást, tanácsot vagy segítséget. Soha nem tudott nem-et mondani. Ha valaki véleményét kérte, mit olvasson, egy csomag könyvet küldött neki; egy fiatalembernek, akit a jövő gondjai aggasztottak, így írt: „ ... Nagyon megnyugtatott határozott nyilatkozata: fő foglalkozásom a költészet. Magam is úgy gondolom, hogy így van és természetesen jól tudom, hogy az ember lehet költő minden cselekedetében, hogy minden, ami a legjobb a földön, a költők agyában született,“ stb. . . . Továbbá ezt is írja levelében „ ... bár negyven ‘évvel idősebb vagyok, ez egyáltalán nem akadály, hogy a fiatalságot tiszteletben tartsam. Ez a tisztelet őszinte, mert a magam fiatalságát is tisztelem, amely nem volt sem könynyű, se vidám.“ Felvidultam, amikor indulatos kitörését olvastam: „Ami pedig a boldogságot illeti, majd megszerzem magamnak." Nagyszerű! így kell cselekedni: szerezze meg magának. „A világnak boldog emberekre van szüksége ...“ « •
