A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-25 / 8. szám
Fagyos februári északi szél süvöltözik a fővárosban. Időinként végigszánt az utcákon, kegyetlen Játékot űzve mindazzal, ami útjába akad. A járókelők szemébe, arcába söpri a sűrűn hüllő hópelyheket. Csíp, szurkál a homlokon, a kabátra, sapkára súlyosan rátelepszik ez az „égi áldás“. De ki törődik mostanában az ilyen csekélységgel? Kinek volna kedve meghúzódni Ilyenkor a meleget árasztó kályha mellett? Kinek volna lelkiismerete kényelmesen leheveredve olvasmányaiba merülni? A tovasiető munkásokat egészen más, sokkal komolyabb, életbevágó dolgok foglalkoztatják ezekben a történelmi napokban. Igaz, nem tudják még, nem tudhatják, elérik-e céljukat. De híznak csapásra feltartott kemény ökleikben, erős elhatározásukban, mely — Igazságos ügyről lévén szó — nem ismer akadályt. Sejtik, minden porclkájukka! érzik, hogy győzelemre viszik ezt a harcot. Ezek a gondolatok foglalkoztatják őket mostanában, ezekkel térnek nyugovóra és ezekkel ébrednek, ha egyáltalán lehajtják az utolsó éjszakákon fáradt fejüket... Mert a tanácskozások, gyűlések, a tervek kidolgozása mindennél fontosabb ... Így elmélkedik a februári napokról Bohumil Ladff mérnök, az Állami Statisztikai Hivatal dolgozója. Elgondolkozik: — Szalad az idő, ki hinné, hogy húsz esztendő telt el azóta? — Felsóhajt: — Mintha csak tegnap történt volna. Arra az esetre utal, amikor az egykori Kolben-Danék gyár (ma CKD Dukla) munkásaként társaival a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom évzáró gyűlésére és a szakszervezeti választásokra készülődött. —■ A munkások Javarésze kommunista volt, a BeneS-pérti nemzeti szocialisták azt szerették volna, ha minél kevesebb munkás járul az urnák elé. Kigondolták tehát, hogy aki személyesen nem jelenik meg, az nem vehet részt a választáson. Javaslatuk a fűtőház és az áramelosztó dolgozói ellen irányult. iűk ugyanis egy pillanatra sem hagyhatták el munkahelyüket. Bohumil Ladyr, a pártcsoport vezetője túljárt az eszükön. Kijelentette: Rendben van. Vállaljátok a következményeket, ha kikapcsoljuk a villanyt s abbahagyjuk a fűtést? Mert a 22 munkásnak még ezen az áron is részt kell vennie a gyűlésen. — Mondanom sem kell — mosolyog, — hogy a felelősséget senki sem volt hajlandó vállalni, és a 22 munkás a munkahelyén szavazott. Sok hasonló, apró mozaikként összerakható élmény eredménye volt, hogy a burzsoázia utolsó kétségbeesett kísérletei kudarcba fulltak és a munkásosztály véglegesen átvehette a hatalmat. — Csakhogy ez így túlságosan egyszerűen hangzik — folytatja Lad^f elvtárs. — -Szlklaszílárd meggyőződés és határtalan lelkesedés adta mindnyájunknak az erőt ahhoz, hogy végrehajtsuk az üzemben a párt határozatait és meggyőzzük azokat, akik nem álltak mellettünk, hogy velünk kell tartaniuk ... Sokan voltak, jóval többen, mint mi... Mégis sikerült. Megértették, hogy az ő érdekük is... Ladyf elvtárs sohasem felejti el azt a hétfő délelőttöt. Február 23-t mutatott a naptár. Venca Pelikán a segédmunkások vezetője, mint már annyiszor, ha bizalmas mondanivalója volt számukra, leterelte őket a fűtőházba. Persze csaík a megbízhatókat. A többieket hazaparancsolta. Az összegyűltökkel — mintha nem tudták volna, miről lesz szó, hiszen alig várták már ezt a pillanatot — röviden, de velősen közölte: — A nemzeti szocialisták puccsra készülnek. Ezt minden körülmények között meg kell akadályoznunk! Ezt várja tőlünk a párt, és mi tudjuk, mi a kötelességünk. Szavait — felesleges hangsúlyozni — élénk helyeslés fogadta. Ezek után senkit sem ért meglepetés, amikor néhány óra múlva befutottak a gyár udvarára a ponyvával letakart teherautók, a brnói Zibrojovka küldeményével. A Zbrojovka dolgozói fegyvereket küldtek harcostársaiknak, a munkás-mlllcla tagjainak Prága húsz legnagyobb üzemébe. Ünnepélyes pillanat volt ez, annyi bizonyos — tekint cigarettája füstjébe hadyf elvtárs. — Óvatosan emelgettük le a gépkocsikról a puskákkal, pisztolyokkal, géppisztolyokkal, töltényekkel telt ládákat, majd osztagokat alakítva egyenként vettük át a felszerelést. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. A kiosztásra került fegyvereket tölténytáskával, bőrszíjjal és övvel tetézték. £s még valamivel: a milícia tagjainak elmaradhatatlan Ismertetőjelével: a vörös karszalaggal. .. Ladyf elvtárssal a pártelnöknek még más céljai is voltak. Magához Intette tehát: — Villanyszerelő vagy, értesz a telefonközponthoz és a géptávíróhoz is. Ott van rád szükség. De előzőleg foglaljátok el ebeket a munkahelyeket, űzzétek ki onnan a nemzeti szocialistákat, ha kell, fegyveres erővelI Most már megtehetitek. Válassz ki magadnak az akcióihoz néhány embertl
