A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

Tolvaj Bertalan Dugába dől, vagy dűlőre jut! Az utóbbi hónapokban-hetekben egyre többet olvasunk és hallunk a szlovák nyelvtudás fon­tosságáról, s gyakori a magyar iskolákat vég­zett fiatalok szlovák nyelvtudását bíráló hang. Többen elfogulatlanul, reálisan néznek a kér­désre, sokan türelmetlenül vagy a való helyze­tet eltúlozva, esetleg tájékozatlanul alkotnak és mondanak véleményt. A szlovák nyelvtudás szükségességét hangsú­lyozni a józanul gondolkodó ember előtt ma már fölösleges. Pedagógusaink tisztában van nak ezzel. Csak rosszmájúak foghatják ránk, hogy nem akarjuk gyermekeinket szlovákul megtanítani. A s'zülők Is érzik és tudják ezt. A gyerekekben is megvan az igyekezet. I Azok­ban persze, akikben a matematika vagy az. anya­nyelv iránt is megvan a kellő érdeklődés, mert aki ímmei ómmal tanulja mondjuk a biológiát vagy a történelmet, nehezén lehet tőle elvár­ni, hogy a szlovákban kiváló legyen; szeren­csétlenségünkre pedig leggyakorabban éppen az ilyen tanulókon mérik le egyesek a magyar is­kolák szlovák nyelvtanítási színvonalát.I Sokat beszélünk a témáról, de az arra híva tott szervek és intézmények még mindig nem tettek meg mindent a helyzet javítása érdeké ben. A tömérdek megoldatlan vagy félig meg­oldott probléma közül most csak néhányat emlí­tek. jó pár éve, hogy iskoláink magnetofonokkal, sőt egyesek nyelvi szaktermekkel rendelkez nek. Felhasználásukban azonban a legigyekvőbb pedagógusok is magukra vannak utalva, mert a tankönyvek nyelvgyakorlási szövegel központi­lag nincsenek magnószalagra véve, hogy azo­kat a szlovák szakos tanítók minden iskolában egységesen használhatnák. A jelenleg érvényben lévő szlovák nyelvköny .vek többsége — elismert színvonaluk ellenére — alkalmatlan a korszerű nyelvoktatásra, mert szövegrészeik nehezen vagy egyáltalán nem „magnózhatók", nem épülnek következetesen mondatmodellekre, illetve nyelvi struktúrákra, arról nem is beszélve, hogy a gyakorlási szö­vegekhez hiányoznak az adott szituációt meg­jelenítő diafilmek, az ezekkel szinkronban lé­vő hangszalagok pedig egyelőre csak az álom kategóriájába tartoznak. Amíg ezeket a fel­tételeket központilag meg nem teremtik, addig nem beszélhetünk audio-vizuális, és audio-orális nyelvoktatásról, s addig a szemrehányásokat a szóval dobálödzók hagyják meg maguknak! IA már elkészült hanglemezek és diafilmek ön­magukban nem űzik el a jelenlegi gondokat.) És meg egy rejtélyes kérdés. Hogyan lehetséges és mivel magyarázható az a tény, hogy a republikában általános iskolai szinten-oktatott csaknem minden nyelv segítsé­­re jelenik meg már folyóirat, csak a magyar iskolák szlovák nyelvoktatásához nemi Mert van ugyebár DRUZSBA — magyar szószedettel — az orosz nyelvhez. Van FREUNDSCHAFT a némethez, ez év szeptemberében indult meg a francia és az angol nyelv segítségére a L’AMl- TIE— FRIENDSHIP, de a magyar iskolákban fo­lyó szlovák nyelvtanítás mindmáig hiányol egy hasonszőrű folyóiratot. Pedig már ezerszer el­hangzott a kérdés-követelés, tucatnyi fórumon, szóban és írásban. De úgy látszik, egyelőre Sü­ket fülekre talált. Valaki válaszolhatná: ott van a Vőielka, a Zorniéka vagy az Ohníkl Használjátok, olvas­sátok! Aki nem ért a pedagógiához és a didakti­kához, az adhat ilyen tanácsot. Aki azonban Dssll sí tűzpiros v Vasárnapi vidámság volt a levegőben, olya­nok voltak valamennyien, mint akik megmámo­­rosodtak a tavasztól. A játszótér egyik szélén folyóöböl fodrosodott, és a levegőben tavaszi melegség rezgett. A Játék ugrálássá tüzesedett. A fiúk kalapja hátracsúszott, homlokukon ve­rejték gyöngyözött. A lányok keble pihegett, szemük ragyogott és arcukon a két gödröcske meg-megremegett. Az én párom bogyócska, bogyócska! Nem válunk mi el soha el soha! Nem nehéz ö valóba’ valóba'! toldották meg a fiúk, hogy megismétlődjék az iménti tréfa. Csakhogy a leány résen állott. A fiú a levegőbe akarta emelni, a leány legug­golt és ebből olyan bolondos mozdulat szárma­zott, hogy még erősebb nevetés csendült fel, mint az előbb. S lenn maradt az áfonya, áfonya! énekelték hamiskásan a leányok, már amennyi­re a nevetéstől tudták. — jó volna már abbahagyni ezt a játékot, iszonyú meleg van — indítványozta valaki. — Nem volna kedvetek „özvegy“-et játszani, Így pihenhetnénk is közben?! — Helyes, helyesl Itt a pároml A kör megbomlott, de még abban a pillanat­ban hosszú sorrá rendeződött. — Ejnye, hát én özvegységre jutottam? No, sebaj, tüstént vége lesz ennek a gyászévnekl —■ Utolsó pár — előre! Az utolsó pár szétfutott, az „özvegy" is meg­indult középről. A hely valósággal „özvegy" játékra volt teremtve: terjedelmes lejtő előttük is, oldalt is. Az „özvegyinek bizony főhetett a feje, mert az utolsó pár tudta, hogy mit csinál. Már messziről egymás felé tartottak. — He-he, adj még hozzá egy kis gőzt, te öz­vegyember! — nevetett a nézőközönség. És az özvegy adott hozzá, a fiú és leány közé rontott úgy, hogy dübörgött a föld. És éppen jókor érkezett. A leány fordult egyet, balra suhant, mögötte akart elosonni, de nagyon is lendületet vett, s az özvegy megfogta. — Körülmegyünk, együtt leszünk! A játékot folytatták egyre növekvő jókedv­vel. Olyan nagy volt a vidámság, hogy minde­nen nevettek: a rendestől csak egy kicsit is eltérő mozdulat és fordulat harsány nevetést váltott ki. ért hozzá, az tudja, hogy ezek — a szlovák anyanyelvű gyerekeknek szánt képeslapok — nem tölthetik be a kívánt szerepet. Ezért a fen­tebb említett folyóiratokhoz hasonló, vagy a Magyarországon megjelenő KÉPES NYELVMES­TER, esetleg a Német Demokratikus Köztársa­ságban közkedvelt DURCH DIE WELT mintájá­ra szerkesztett havilapra volna tanulóinknak szükségük. Kin vagy min múlik az, hogy a hazai magyar iskolák fennállása óta eltelt több mint másfél évtized nem elég egy ilyen lap kiadásához?. Nagyon itt lenne az ideje! Szeptemberig még igen jól elő lehetne készíteni! Ha valakinek már mégis tudomása volna ilyen előkészületekről, ne rejtse véka alá. Addig azonban megkérdezem: dugába dől vagy dűlőre jut? Röviden Lelkiismeretesség? — Az „év legjobb köz? alkalmazottja“ az az ügybuzgó angol kalauz lett, aki nem átallotta körömszakadtáig kö­vetelni a busztársaság 7 pennyjét egy lon­doni kislánytól, mikor az nem volt hajlan­dó jegyet váltani fehéregerének. (Lett is az ügyből akkora országos botrány, hogy végül a társaság vezérigazgatója személye­sen vitte vissza luxuskocsiján a hét pennyit a sértett félnek...) Az indiai Bombay-ban magas bírsággal súly­­tott a bíróság egy férfit, mert verte a fe­leségét. Mivel azonban az elítélt sohasem dolgozott és nem volt jövedelme, a bírságot — a feleségének kellett megfizetnie. ■ Az angol rendőrség a jövőben könnyfakasztö gázt használhat a felfegyverzett bűnözők el­len. A rendőrség tagjai eddig fegyvertele­nül jártak. A bűnesetek számának növeke­dése azonban arra késztette a közbiztonsági szerveket, hogy radikálisabb eszközökhöz nyúljanak. ■ Amerikai tudósok véleménye szerint 2000- ben izmosabbak, fizikailag nagyobb teherbí­­rásúak lesznek a nők, mint a férfiak. 2300- ban — mint állítják — a nők több mint két méter magasak lesznek és 110—-120 évig fognak élni. Most Olivi volt az özvegy. Indulásra készen állt a sor előtt és hamiskásan lesett jobbra­­balra. — Utolsó pár! Az a pár éppenséggel nem illet egymáshoz. A fiú zömök, vállas, napbarnította földművelő; a leány kicsiny, karcsú, alig tizenhat éves. A fiú nagy, becsületes, amolyan szántóvető­ember — ívben szaladt, a leány, mint a menyét, majdnem egyenes vonalban szökkent el oldalt; piros blúza megvillant, s kibomlott fonata magasra lebbent. Olavi utánarohant. — Jól van, jól van! — hangzott a tömegből. Egy kis ideig a leány egyenesen előrefutott, s Olavi csak nagyon kevéssel jutott hozzá közelebb. De aztán a leány irányt változtatott és át akart szaladni a térségen. Olavi felkiál­tott, meggyorsította futását: már egészen a sarkába jutott. — Most, mostl — hangzott a tetőről. A leány fél szemmel hátrapillantott, látta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom