A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-24 / 52. szám
hü ember: tudja, hogy vannak értékesebb dolgok, mint a pénz. P.: Ügy véli, hogy Shaw védőjét is a CIA fizeti? G.: Erre nem adhatok egyértelmű választ, mert összefügg Shaw perével, de komoly bizonyítéknak tekintem — ami Washington nyomását illeti a vizsgálatunkkal szemben —, hogy a föderális kormány megátalkodottan elutasítja azt a törekvésünket, hogy információkat nyerjünk a CIA, a Castro-ellenes kubai emigránsok és a félig katonai intézmények tevékenységéről a merénylet idegén. Kétségtelen, hogy bizonyos szervek a föderális kormányban összefogtak annak megakadályozására, hogy vaiaba is fény derüljön az esetre — és ez az összeesküvés logikusan kapcsolódik a CIA-n belüli eredeti összeesküvéshez, amelynek célja a döntő jelentőségű bizonyítékok eltitkolása volt a Warren-bizottság elől. P.: Milyen „döntő jelentőségű bizonyítékokat“ titkqlt el a CIA a Warren-bizottság elől? G.: Jó példa a Warren-bizottság 237. számú okmánya. Ez egy köpcös, enyhén kopaszodó, középkorú férfi fényképe, amelyhez semmi magyarázat nem fűződik a Warren-jelentés teljes 26 kötetében. A 237. számú dokumentum története azonban igen jellemző. 1963 egész nyárvégén és őszén Oswaldot Dallasban és New Orleansban a CIA „dadája“ kfsérgette: ez az ember ellenőrizte a kémkedését és vele lakott. Tudjuk, ki volt és hogy néz ki. P.: Ezzel azt akarja mondani, hogy Oswald a CIA-nak dolgozott? G.: Hagyja, hogy végigmondjam, és a következtetést vonja le maga. Amikor Oswald Mexiko City-be ment, hogy vízumot szerezzen a kubai útjához, ez a CIA-ügynök kísérte. Abban az időben Mexikó volt az egyetlen latinamerikai állam, amely diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Kubával, és Mexiko City-be utaztak kubai vízumért az egész nyugati félgömbről a baloldali funkcionáriusok és a kommunisták. A CIA — ami egyébként teljesen rendben van — az utca túloldalán szembenálló házból rejtett kamerával lefilmezett minden érkezőt és távozót. A Warren-bizottságnak erről tudomása volt, és ezért jogtanácsosa elkérte az FBI-től Oswald és társa fényképét, amint a nagykövetség előtt állnak. Az FBI a képhez eskü-jellegű nyilatkozatot mellékelt, miszerint a felvételt a ClA-tól szerezte. Az egyetlen nehézséget az okozza, hogy a CIA a Warren-bizottságnak hamis fényképet adott. Az „ismeretlen“ férfinak a Warren-jelentésbe foglalt fényképe nem annak az embernek a képe, akit Oswalddal a kubai nagykövetség előtt lefilmeztek, pedig a CIA ezt állítja. Teljesen világos, hogy Oswald és társa valódi felvételét eldugták és hamis fényképpel pótolták, mivel az a másik ember a képen 1963-ban a CIA-nak dolgozott, és ha azonosítanák mint CIA-ügynököí, egyszeriben rengeteg kérdés merülne fel Oswaldnak és ennek az intézménynek a kapcsolatáról. Ennek megakadályozása céljából a CIA a Warren-bizottságnak hamisítványt adott át — ez a dolog egyébként újra és újra ismétlődik, valahányszor a CIA okmányokat ad ki Oswald feltételezett kapcsolatáról az USA valamelyik kémszervezetével. A CIA egyfolytában hazudott a Warren-bizottságnak; mivel pedig a Warren-bizottságnak nem volt saját kivizsgáló szerve, kénytelen volt bizonyítékok ügyében az FBI-re, a titkos szolgálatra és a CIA-ra támaszkodni. Érthető, miért jutott a bizottság arra a végkövetkeztetésre, hogy Oswaldnak semmi kapcsolata nem volt az amerikai kémszolgálat szervezeteivel. P.: Milyen jellegű kapcsolatok voltak ezek? G.: Ez nem egészen világos, főleg a specifikus feladatok szempontjából: de vannak bizonyítékaink, hogy Oswaldot akkor szervezte be a CIA, amikor az amerikai tengerészgyalogság tagja volt. Akkor rejtélyes módon megtanult oroszul és engedélyt kapott a Pravda előfizetésére. Megállapítottuk, hogy nem sokkal a Szovjetunióba utazása előtt, Oswald hírszerzői kiképzést kapott a CIA-központban — az USA-nak a japán Atsugiban elhelyezett katonai légi támaszpontján. Ez talán megmagyarázza, miért < nem indítottak ellene fegyelmi eljárást, amikor a Szovjetunióból visszatért az USA-ba, bár állítólag oda a mi radarrendszerünkről szóló szigorúan titkos tájékoztató anyaggal szökött. Az útiköltséget egyébként, vissza az USA-ba, a State Department kölcsönözte neki. P.: A „Ramparts“ című folyóirat cikke szerint az FBI volt ügynöke olyan célzásokat tett, hogy Oswald „dadája“ Dallasban talán George de Mohrenschildt fehérgárdisía emigráns volt. Megállapítottak valami összefüggést a CIA és de Mohrenschildt között? G.: Erre nem felelhetek egyértelműen, bár George de Mohrenschildt határozottan titokzatos és nagyon érdekes figura. Gazdag és kulturált orosz emigráns, aki a legnagyobb társadalmi körökben mozog — jó barátja volt Auchincloss asszonynak, Jacqueline Kennedy anyjának — és azután tisztára véletlenül bizalmas kapcsolatba lép Oswalddal, a tengerészgyalogság egykori szegény katonájával. Vajon miről beszélgettek — talán arról, hogy milyen volt a tavalyi idény Biarritzban? Vagy hogy hogyan robbantsanak bankot Monte-Carlo-ban? Azonkívül Mr. de Mohrenschildtnek szokása megjelenni a legérdekesebb helyeken és a legérdekesebb időpontokban — például Haitiben közvetlenül azelőtt, hogy a CIA és a kubai emigránsok együttes erővel meg akarták buktatni Duvaliert és a szigetet támaszpontként felhasználni a Kuba elleni invázióra; vagy Guatemaláién, a CIA további gyakorlóterén, közvetlenül a kubai invázió előtt. Számos további információnk van Oswald kapcsolatáról a CIA- val Dallasban és New Orleans-ban — a legtöbbet tisztára véletlenül fedeztük fel — de nagy területeket még leblokkoltak előlünk, mivel a CIA nem hajlandó velünk együtt dolgozni. A CIA a nyilvánosság felé azt állítja, hogy Oswaidhoz a merénylet előtt nem volt semmi köze. De egy bizonyos: az istenkedő tagadás ellenére a CIA nagyon jól tudott Oswald tevékenységéről jóval az elnök meggyilkolása előtt. James D. Crowley, a State Department hivatalnoka közjegyzőileg hitelesített nyilatkozatot tett: „Amennyire emlékszem, Oswald létezéséről akkor szereztem először tudomást, amikor 1963. október 10-i dátummal megkaptam a Central Intelligence Agency távirati jelentésének másolatát, amely (Oswald) akkori tevékenységéről tájékoztatott.“ Érdekes lenne megtudni, milyen ismeretei voltak a CIA- nak Oswaldról hat héttel a merénylet előtt, de ennek a táviratnak a tartalmát soha nem közölték a Warren-bizottsággal és teljesen titokban maradt. A föderális levéltárban további 51 okmánya van a CIA-nak Lee Oswaldról és Jack Rubyról: valamennyin a szigorúan titkos jelzés szerepel. Elméletileg hozzáférhetők voltak a Warren-bizottság tagjai számára, de a gyakorlatban a bizottságban megbúvó csipkerózsikák gyorsan eldugtak á levéltárban minden okmányt, amit a CIA el akart titkolni, és igy azokat egyáltalán nem tanulmányozták. Huszonkilenc ezekből az okmányokból különösen érdekes, mert már a címükből is látható, hogy a CIA-nak már a merénylet előtt kiterjedt információi voltak Oswaldról és Rubyról. Csak néhány ezekből az okmányokból: CD 347 „Oswald tevékenysége Mexiko City-ben“; CD 1054 „Tájékoztatás Jack Rubyról és társnőiről“; CD 692 „A CIA, Oswaldról szóló hivatalos iratainak másolatai“; CD 1561 „A kubai elnök és nagykövet közötti beszélgetés“; CD 698 „Jelentés Oswald utazásairól és tevékenységéről“; CD 943 „Eugen Dinkin őrvezető feljelentése a készülő merényletről“; CD 971 „Telefonbeszélgetés az USA ausztráliai nagykövetével Canberrában a tervezett merénylet ügyében“. Ezeknek az okmányoknak csak a címeit ismerjük, de határozottan már ezek is számos kérdés elé állítanak. A nyilvánosság például soha semmit sem hallott az USA ausztráliai nagykövetségével folytatott telefonbeszélgetésekről, amelyekben figyelmeztettek a készülő merényletre, és ugyancsak soha senki semmit sem mondott bizonyos Dinkin őrvezetőről, aki azt állította, hogy tud a készülű merényletről. De mind közül a legjobban a CD 931-es okmány izgat, amelynek a címe: „Hogyan fért hozzá Oswald az U-2-ről szóló anyaghoz“. Huszonnégy éves, aktív és tartalékos szolgálatban szerzett katonai tapasztalattal rendelkezem, de soha nem férhettem hozzá az U-2-höz és soha ilyen repülőgépet nem láttam. Ám Lee Jlarwey Oswald, aki magát marxistának hirdette és akinek amint ezt szüntelenül bizonygatják — semmiféle kormánykapcsolatai nem voltak, hozzáférhetett a legtitkosabb amerikai repülőgéphez, amellyel nagy magasságban kísérleteztek. Lehetséges, hogy ezekben az okmányokban nincs semmi szörnyűséges Oswaldról és nem bizonyítják, hogy valamelyik kormány-intézmény alkalmazottja lett volna. De akkor miért jelölik a CIA 51 okmánnyát a „sziggorúan tilos“ jelzéssel, és miért tudhatja meg a nyilvánosság a tartalmukat csak 75 év múlva? Én negyvenöt éves vagyok, számomra ez reménytelen, de a fiam nyolc éves, és ezért már most edzem őt, hogy jó kondícióban legyen és a 2038-as év egy szép szeptemberi reggelén beléphessen a washingtoni föderális levéltárba és megállapítsa, mit tudott a CIA Lee Harwey Oswaldról. Ha így folytatják az eltitkolásokkal, akkor egész nemzedékeket kell bevetni, és az apák a kérdéseket továbbadják a fiaiknak, ahogyan valaha a hősi époszokkal tették. El kell ismerni, hogy egy napon talán megtudjuk, miért keringett Oswald az U-2 körül, még ha sokáig fog is tartanL A CIA egyes okmányait azonban soha nem találjuk meg. Amikor a Warren-bizottság kérte a CIA-tól azt a titkos memorandumot, amely Oswaldnak a Szovjetunióban tartózkodásáról szólt, és amely a State Departmentnek írt ilyen tárgyú leveléhez volt csatolva, a CIA azt válaszolta, hogy nagyon sajnálja, de a memorandumot kisajátította fotokópia készítése céljából. Ez a kellemetlen baleset 1963. november 23-án történt, amikor (Washingtonban bizonyára számos apró tűz lobbant fel önmagától.
