A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-24 / 52. szám

Hogy J. F. Kennedy meggyilkolása az Egyesült Államok elhúnyt elnökének politikája elleni összeesküvés eredménye votí-e vagy sem, abban az amerikai és európai közvélemény lényegesen különbözött már a tragikus 1963. november 23-ika óta. Az USA-ban a Mark Lane, Edward Epstein, Harold Weisberg típusú újságírók tartós igyekezete ellenére sem talált a tömegeknél nagy támogatásra a kritika, amely a Warren-bizottság kivizsgálási eredményét érte. Mintha az amerikaiak megelégednének azzal, hogy a merénylet Igazi hátterét csak a gyermekeik tudhatják majd • meg — a jelzett 2038-ik évben.

A dallasi gyilkosságot, körülvevő hallgatást azonban nemrégiben drámai módon megtörték.

Jim Garrison New Orleans-1 ügyész maga indított vizsgálatot és az idén februárban kijelentette: „Én és munkatársaim már néhány hete megoldottuk a merénylet rejtélyét. Nem beszélnék így, ha nem rendelkeznénk megcáfolhatatlan bizonyítékokkal, ismerjük a kulcsembereket, ismerjük a városokat, amelyeknek az összeesküvésben szerepük volt, és tudjuk, hogyan hajtották végre a merényletet.“

Nem sokkal ezután Garrison letartóztatta Clay Shaw New Orleans-1 milliomost, azzal vádolva őt, hogy részt vett a J. F. Kennedy meggyilkolására szőtt összesküvésben.

Az amerikai sajtó, a televíziós és rádió-társaságok eleinte bagatellizálni igyekeztek Garrison szándékát. De azután, hogy letartóztatta Shaw-t, hogy felébredt a nyilvánosság érdeklődése és a vizsgálatot egyes jelentős közéleti személyiségek és vállalkozók is támogatták, köztük Russel Long, louislanai szenátor és demokrata vezér, R. Pieinskl, Illinois állambeli befolyásos képviselő, Cushing bostoni kardinális, a Kennedy család gyóntatója — zajos kampány indult Garrison ellen.

A vizsgálat ellenzőinek kezdeményező mozgatója nyilván a CIA, és személyesen exponálta magát Ramsey Clark ígazságügyminiszter is. A kampányt ezenkívül különösen a televíziós társaságok és a sajtó verik fel, így főként az NBC, CBS, a Time-Life konszern. Garrisont politikai strébernek állítják be, aki eltökélte, hogy az állam kormányzója lesz és ezért igyekszik bárkire ráfogni, hogy részese volt egy állítólagos összeseküvésnek, s nem riad vissza közben meg nem engedett kihallgatási módszerektől, tanúk megvesztegetésétől, közintézmények, többek között a federális kormány meghurcolásától stb. sem.

Ogy látszik, Garrisont ez a kampány nem Ijesztette meg, sőt csak növelte népszerűségét és felkorbácsolta a közérdeklődést az ügy iránt. Egyenesen meglepőek voltak a Harris cég által végzett közvéleménykutatás május 29-én közzétett eredményei. Azt tanúsítják, hogy Jelenleg az amerikai világ 66 százaléka hiszi: létezett gyilkos szándékú összeesküvés John F. Kennedy elnök ellen.

A kialakult légkörre reagált a Playboy című lap, a hagyományos amerikai folyóiratok fő ellenlábasa (amely már februárban alkalmat adott a Warren-jelentés kritikájának azzal, hogy beszélgetést közölt Mark Lane-nel). A Playboy most felkérte Garrisont, hogy interjúban adjon választ az ellene emelt legsúlyosabb vádra. A lap egyik szerkesztője — Eric Norden — bizonyos mértékben keresztkérdéseket készített elő Garrison számára. A kihallgatás 12 órán át tartott, a lap ötven oldalát töltötte be, és — az amerikai és külföldi nyilvánosság számára elsőszámú szenzációt jelentett.

J. Garrisonnak ugyanis, aki eddigi ötéves ügyészi ténykedése során New Orleansban nem vesztett el egyetlen pert sem, sőt az alacsonyabb fórumon elvesztett pert is sikerült egy Ízben a Legfelső Bíróságnál győzelemmé változtatnia — nemcsak, hogy teljes mértékben sikerült megvédenie a kivizsgálásnál alkalmazott eddigi eljárást, hanem további fontos tényeket, új szempontokat és meggyőző érveket hozott fel az elnök meggyilkolásának körülményeiről. Ezek a legmegsemmisítőbb csapást jelentik a merényletnek a Warren-közleményben tolmácsolt hivatalos változatára.

A J. Garrisonnal eszközölt interjú rövidílett szövegét folytatásokban közöljük, a bevezető részt kihagyjuk, mert bár ugyancsak érdekes, de feltételezi, hogy az olvasó látta az NBC és CBS amerikai televíziós társaságok adásait. Annyit mégis megemlítünk, hogy ebben a részben szó van többek között David Ferri-ről, aki állítólag öngyilkos lett egy nappal előbb, mint ahogy Garrisonék a terv szerint letartóztatták volna, és akit Garrison „a történelem egyik legfontosabb egyénének tartott“. Szó van itt

JIM GARRISON

1.

Jim Garrison 46 éves államügyész New Orleansban. A háborúban tüzérségi légi felderítő volt. A jogot Tulanban végezte, New Orleansban működött mint helyettes ügyész 1981 ig. Azután választási harcba indult V. H. Schir, a város polgármestere és R. Dowling államügyész ellen. A harcban győzött és őt választották a helyébe. Mivel harcolt a szervezett bandák által irányított alvilág ellen is, a „megvesztegethetetlen“ jelzővel ruházták fel. Bizonyára nem téveszti szem elöl azokat az előnyöket, amelyek politikai ambícióit támogathatják a jelenlegi kivizsgálás folyamán. Azt állítja, a merényletről annyit tud, hogy a sírkövére talán rávésik: „Halálának oka — kíváncsiság.“

a készülő per néhány tanújáról és kapcsolatukról a New Orleans-i alvilággal, amelyben Oswald is mozgott, a homosexuálisok fészkéről, amelynek titokzatos „méhkirálynője“ bizonyos Clay Bertrand — és akit Garrison leleplezett, mint a vádlott Cláy Shaw-val azonos személyt.

(Ezzel a kommentárral indította el a prágai Literárni noviny a rendkívül érdekes cikksorozatot, amelyet lapunkban ugyancsak folytatásokban közlünk, L. Gály Olga feldolgozásában.)

* # #

A CIA TAKARGATJA AZ IGAZSÁGOT Á GYILKOSSÁGRÓL

Playboy: Hogyan veszélyeztethetné az öu által folytatott vizsgálat a CIA presztízsét és okozhatná, hogy a CIA ellenintézkedéseket tesz ön ellen?

. Garrison: Az ok egyszerű: néhányan azok közül, akik megölték az elnököt, a CIA volt alkalmazottai, akik részt vettek a CkA Castroellenes földalatti tevékenységében New Orleansban és környékén. A CIA tudja, kik azok. Én is tudom — és vizsgálatunk ezt minden kétségen felül megerősítette. Szívesen kihangsúlyoznék egyet: semmiféle bizonyítékunk nincs arról, hogy az összeesküvésbe, amelynek eredménye az elnök halála lett, belekeverték volna A CIA valamelyik jelenlegi funkcionáriusát.

P.: Nem hisz tehát J. Garett Underhill volt ClA-ügynök kijelentésének, hogy a CIA-n belül

létezett összeesküvés Kennedy meggyilkolása céljából?

G.: Megismerkedtem Underhill esetével, és meggyőződtem róla, hogy nem olyan ember, akinek szokása lenne a vad vagy alaptalan vádaskodás. Hírszerző ügynök volt a második világháborúban, és most katonai expert, akit a Pentagon az egyik legfőbb amerikai sza«tekintélynek tart a korlátozott háború viselése szakaszán. Jó összeköttetései voltak a Honvédelmi Minisztérium tábornoki karához és a CIA magasrangú tényezőihez. Nem volt teljes mértékben a CIA ügynöke, de a CIA időrőlidőre megbízta „különleges feladatokkal“. Néhány nappal az elnök meggyilkolása után Underhill megjelent New Yersey-í barátai lakásán. Szemmel láthatóan erősen meg volt rendülve, és kijelentette, hogy Kennedyt a CIA-n belül dolgozók kis csoportja ölte meg. Azt mondta a barátainak, hogy aggódik a saját életéért. Underhill nekünk már, sajnos, semmit nem mond, mert nem sokkal ezután agyonlövő találták washingtoni lakásán. A coroner kijelentette, hogy öngyilkosság volt, de a bal füle mögött ment be a golyó és a revolvert a bal oldala mellett találták meg — Underhill pedig nem volt balos.

P.: Ogy hiszi, Underhillt meggyilkolták, azért, hogy ne beszéljen?

G.: Nem tudom ezt sem hinni, sem nem hinni. Egyedül azt tudom, hogy ha biztosítási irodám lenne, haboznék biztosítást kötni ennek a pernek a koronatanúival. Mivei nincs több nyomós bizonyítékunk, abból kell kiindulnunk, hogy az elnök meggyilkolásánál az összeesküvők a maguk „szakállára“ dolgoztak és nem a CIA megbízásából. Amennyire meg tudtuk állapítani, a gyilkosság idején nem voltak a CIA fizetett alkalmazottai — és ez az egyik oka az elnök meggyilkolásának: később megmagyarázom, mit értek ez alatt. De a CIA nem vallhatja be az amerikai nép előtt, hogy volt alkalmazottal összeesküdtek az elnök meggyilkolása céljából: ezért attól a pillanattól, amikor Kennedy szíve megszűnt dobogni, a CIA igyekezett az egész ügyet holtvágányra vinni. A CIA nem takarékoskodik sem idővel, sem vesztegetési pénzzel azon való igyekezetében, hogy az amerikai nép elől elrejtse a merénylet körüli igazságot. Ebben az irányban a gyilkosok kezére jár.

P.: Alá tudja támasztani ezt a vádat világos bizonyítékokkal?

G.: Mondok magának valamit, amit eddig még nyilvánosan soha nem mondtam el: már legalább 6 hónapja lehallgatják az én telefonbeszélgetéseimet és összes munkatársaim magán- és hivatalos beszélgetéseit. Miért strapálná magát ezzel valaki, ha az én vizsgálatom olyan alaptalan lenne, mint azt a sajtó és a kormány állítja? Az ön belátására bízom, vajon a beszélgetéseinket a Keresztény Nők Alkoholellenes Szövetsége hallgatja-e le, vagy a New Orleans-i Kereskedelmi Kamara.

P.: Ez azonban nem bizonyíték.

G.: Ha az összes jeleket fel akarnánk sorolni, egy egész könyvre való lenne. De kezdjük el azzal a ténnyel, hogy az ügyvédek legnagyobb részét az ellenséges tanúk számára a CIA fogadta meg — különféle szervezeteken keresztül. Így például annak az Alvin Beauboeuf-nek az ügyvéde, aki engem minden lehetséges bűnnel megvádolt, még fiatalkorú fiúk megrontásával is — amivel bizonyára közvetlenül a per előtt rukkolnak ki —, Beauboeuf-öt repülőgépen Washingtonba vitte azonnal, amint beidéztük. Ott Beauboeuf-öt egy „nyugalmazott" kém hallgatta ki az Igazságügymínisztérium egyik irodájában. Ezt az utat és az ügyvédi költségeket a CIA fizette. Egy további ügyvéd, Stephen Plodkin, aki Gordon Növelt képviseli (Garrison mási koronatanúja), beismerte, hogy a CIA- fizetl; erről a „New York Times“-ben jött le hír a 96. oldalon, eldugott helyen, ahol a hajók menetrendjét szokták közölni. Plodkin egyébként 10 millió dolláros kártérítési pert indított ellenem ügyfele megsértése címén, a New Orleans-i üzletemberek csoportját pedig, akik az én vizsgálatomat pénzelik, 50 millió dollárra perelte. Ez lényegében azt jelenti, hogy a CIA pere! minket. Az én jogtanácsosom azonban hivatalosan kérte Novel kihallgatását, ami azt jelenti, hogy vissza kell térnie az én jogi körzetembe ahhoz, hogy perelhessen. Ezzel azonban reszkírozná, hogy tanúskodnia kellene a Shaw elleni perben, amit pedig nem akar. Ezért inkább lemondott a vádról és a reményről, hogy 60 millió dollárt szerezzen. Elv-