A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-24 / 52. szám
Negyvenen túl, ötvenen inneninek nézem. Egyszerű, titkárnő nélküli irodában fogad bennünket. Még székeket is a szomszéd helyiségből hoz, amire leültet. Polák Pál, az üzem mindenese kezdte meg a gyár szervezését három évvel ezelőtt. Még felsorolni is hosszú lenne, hogy menet közben mennyi ügyes-bajos dolgot kellett elintéznie. Szerencsére, hogy közte és a munkások között szinte baráti kapcsolat alakult ki. Megbecsülik egymást, nem is lehet másképp. Elcsodálkozunk ennek az embernek a munkabírásán, üzemvezető, adminisztratív munkaerő, ha kell villany- és vízvezetékszerelő egy személyben. Mert bizony van ám úgy, hogy este nyolc órakor cseng a telefon a lakásán, nincs az üzemben víz. Megy, s ha (tudja, eltávolítja a hibát. A külső munkaerők alkalmaztatását megtárgyalja a Városi Nemzeti Bizottsággal, és igyekeznek olyanokat alkalmazni, akiknek a legnagyobb szükségük van arra a kis „mellékesre". Mert érdeklődő volna elég, még messzi vidékekről is. Nagyon kellett ez az üzem Zselizre. Általános szabály, hogy a gyárnak oda kell menni, ahol megvan a munkaerő, ill. a nyersanyag. Zselizen és környékén munkaerőből van elég. Úgy hírlik, hogy az újévben ismét bővül a munkalehetőség. Újabb készárukat fognak gyártani. Ennek Polák Pál üzemvezető örülne a legjobban. Számára nagyon nagy öröm, ha az embereknek munka- és kereseti lehetőséget biztosíthat. hét OZSVALD ÁRPÁD és CSIKMÁK IMRE riportja K. BACHAN felvételei reliz, e garammenti kisváros lakói pár évver ezelőtt csak annyit tudtak a gyöngyről, mint más földi halandók, akiié néha megállnak az ékszerüzlet kirakata előtt és elbűvölten nézegetik a neanfényben sziporkázó nyakékeket. Ha ismerték is Bizet: Gyöngyhalász áriáját, belenyugodtak, hogy a csendesen folydogáló Garam nem tenger és a partjára kivetődő kagylók belseje nem rejt semmilyen igazgyöngyöt, legfeljebb inggombot vagy kisbicska-nyelet lehet belőlük csinálni. Viszont rengeteg liba, kacsa úszkált a vízen — s ez a tény a hosszú téli estéken alkalmat adott a tollfosztásra. A tollfosztás az asszonyok számára ugyan hasznos időtöltés, de nem lehet vele semmit keresni, mert hisz otthon használják fel a tollat. Zseliz és környéke mezőgazdasági jellegű tájegység. Határát nagykiterjedésű állami gazdaságok fogják körül. Számottevő üzeme tudtommal nincsen. Minden hételején zsúfolt vonatok viszik aZ embereket az ipari központokba. De az asszonyok itt maradnak és ők ís keresni szeretnének. Éppen ezért csak dicsérni lehet a Železný Brod-i üveggyár kezdeményezését, mely kb. három évvel ezelőtt egy üveggyöngy-csiszoló és fűző üzemegységet létesített Zselizen és egy elosztó-fiókot Ipolyságon. Az üzemegység modern épületét ugyancsak ez év augusztus 29-én, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának napján avatták fel, addig különböző helyeken, szanaszét a városban folyt a munka. Mintegy hatvanon dolgoznak az üzemben, és ami a legfontosabb, több mint 200 asszony Zselízről és a környékbeli falvakból hazaviszi az anyagot, otthon fűzik drótra a gyöngyöt. Az „otthoniak", a bedolgozók ha folyamatosan van anyag, 800-900 koronát is keresnek havonta. A kereset a gyöngyök nagyságától függ: az apróbbak felfűzéséért többet fizetnek. Igaz, ezt nehezebb is felfűzni. Ha sürgős »a munka, néha egész éjjel dolgoznak, hogy reggelre kész legyen és vihessék az újabb adagot. Ilyenkor a családtagokat is bevonják a munkába. A közeli faluból nyáron már hajnalban sorba állnak az üzem kapuja előtt, hogy jobb gyöngyöt kapjanak. Két „otthoni" asszonnyal beszélgetünk. Mind a kettő már második éve dolgozik az üzemnek. Lévák Jolán, fiatalabb fekete hajú asszonyka, egy tizenöt éves fia van, a férje az állami gazdaságban dolgozik. Nyíró Ilona már idősebb, férje beteges, nyugdíjas, két fia van, az egyik állandó munkása az üzemnek. — Nagy előnye e munkának az, hogy otthon lehet végezni, télen melegen, nyáron hűvösön. Ehhez képest a kereseti lehetőség is elég jó. — Tehát esténként tollfosztás helyett gyöngyöt fűznek?I — Most tollat is fosztunk, mert kevesebb a gyöngy. — De ez tisztább munka, mint a tollfosztás?- Azt éppen nem mondhatnánk, mert a gyöngyök között sok a por, és a drót is megfogja az ujjakat. Svarcz Józseftől, az üzemegészség helyettes vezetőjétől érdeklődnek az újabb szállítmány iránt, mert a téli estéken is sokat szeretnének keresni. Svarcz József, Bácsi János fűtő és még egypáran régi falumbeliek. A szomszédos Orosziból járnak be naponta. Még az üzemrészleg megnyitása előtt jelentkeztek a „toborzó felhívásra" és Csehországban az anyaüzemnél végeztek többhónapos szaktanfolyamot, ismerik, szeretik a szakmájukat, a kis üzentet, melynek a bölcsőjénél álltak. Mikor a folyosókon és a csarnokokban uralkodó kellemes meleget dicsérem, mosolyogva megjegyzik, hogy tavaly télen bizony nagykabátban, melegítőben ültek a csiszolók a gépek mellett és a hideg víz utat talált a kabátujjon keresztül, mely nem volt valami kellemes. Mégis kitartottak. Tágas termek, tisztaság, rend mindenütt, amint ez a „gyögy-gyárhoz" illik. A falakon még érződik a friss festés illata. Csak a hozzávezető út, különösen télen, kátyús és sáros, dehát egyszerre ne legyünk nagy igényűek, majd arra is sor kerül, az üzemvezető