A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-24 / 52. szám
tizenegy lány gyöngyöt fűz Azaz már nem is fűzik, csak a hosszú-hosszú gyöngysorokat szabják szinte koszorúba, majd fogóval csatot csíptetnek rá, és a nyakók elindulhat hódító útjára a báltermekbe, kávéházakba, a férfiszemek csodálkozására. A tizenegy lány hosszú asztal mellett tucatszámra készíti nap mint nap a nyakékeket a külföldi és a belföldi piacra. Nemrég nyitották meg ezt az üzemrészleget, a lányok itt az asztal mellett sajátították el a munka menetét, ök maguk is azt vallják, hogy az elején bizony lassan ment. Most már nemcsak a fényképezőgép lencséje előtt tudnak mosolyogni, hanem munka közben is viccelődnek, nevetgélnek. A gyöngyök között tranzisztoros rádió. Csodálkozom, hogy ennyi fiatal együtt, és a rádió nem szól. Talán munkaidő alatt nem szabad hallgatni? Felveszem és bekapcsolom. Végigtekerem az állomáskeresőt, majd egykedvűen lekapcsolom.- Lássa, ezért nem hallgatjuk — szólal meg az egyik kislány. — Nincs benne tánczene. Ha nem közvetítenek, mi nem foghatjuk meg. Tizenegy lány. Mindegyik nyakára oda illene a kezük alól kikerült gyöngynyakék. Próbálgatják is. Lehet, majd egyszer igazából fel is teszik. A vezetőjük Benkó Margit, aki átveszi tőlük a kész árut. Különben hozzá tartoznak a bedolgozó asszonyok is. Velük van a legtöbb probléma. Persze tisztelet a kivételnek. Mindenki csak jó gyöngyöt akar fűzni. Azon lehet a legtöbbet keresni. No, meg vannak olyanok is, akik későn hozzák be a felvállalt munkát, és ezzel késik a szállítmány, s ezt az egész üzem megérzi. Ekkor Benkó Margit kijelenti: Maga legközelebb nem kap munkát. Hiába, rendnek kell lenni. Ezt mi is úgy érezzük. ** k f ip m 1 ti . j egy asszony leteszi a gyöngykoszorút Kezében nagy táskát cipel, amikor átlépi az üzem küszöbét. Utána mások jönnek ugyanúgy nehéz táskákkal, s mind odaállnak Benkó Margit asztala elé. Veres Júlia két éve fűzi otthon a gyöngyöket. Amikor az ideje engedi a háztartási munka mellett, leül és munkája nyomán a gyöngyszemek szépen sorakoznak a rézdrótokra, hogy minél előbb a csiszolóterembe kerüljenek. Nem tud munka nélkül élni. Amíg nem volt a gyöngy-gyár, előtte nyolc évig a kötőszövetkezetnek dolgozott. Ha éppen az ideje engedi, kötéssel még most is foglalkozik. Jól jön a családnak a mellékes kereset, no meg kedve is telik benne, örömmel csinálja, és ez meg is látszik a munkáján. Amikor átadja a felfűzött gyöngyöket, Benkó Margit nézegeti és nem talál hibát benne. Újabb csomagok érkeznek. Többnyire idősebb asszonyok hozzák. Kór, hogy nekik nem jutott gyöngy sohasem. Csak most az öregségükre. Kérges tenyerükbe fogják, mintha a tenger mélyén rejtőző drágagyöngyöt tartogatnák, és szemükben felcsillan tovatűnt fiatalságuk ici-pici lángja. ETED7
