A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-17 / 51. szám

Major István Major István kitűnő pedagógus volt. Nagykéren kezdett taníta­ni, majd Nevidzanyban, özdögön és Nagyhlnden volt tanító. Egy­kori tanítványai évtizedekig is szívesen emlékeztek vissza szere­tett mesterükre, aki nemcsak az ábécére tanította őket. Az első világháború hallatlan módon kiélezte az osztályellenté­­teket. Végtelen nyomorba döntötte a bevonultak -hozzátartozóit, ugyanakkor óriási vagyonokhoz jutottak a spekulánsok. Ezt mind Major István is egészen közelről láthatta. Október szele Szlovákiát is érintette. Major István is síkra szállt a forradalmi eszmékért. 1920. május 1-én a tüntetőkkel az első sor­ban állt, Jelképezve az értelmiség és íöldmunkásság összefogását. Az 1920 évi decemberi általános politikai sztrájkban mozgósította a dolgozókat. Emiatt fegyelmi eljárást indított ellene felettes ható­sága. Elhagyta tehát a tanítói pályát és a bratislavai Népszava szerkesztője lett. Ekkor jelentek meg forradalmi versei és cikkel, amelyek mind azt bizonyítják, hogy örök Időkre eljegyezte magát a forradalmi mozgalommal. A CSKP megalapítása óta (1921) har­colt a párt soraiban, először mint a Vasutasok Nemzetközi Föde­rációjának titkára, majd mint nemzetgyűlési képviselő, a gottwal­­dovi bolsevik KB tagja, a bratlrlavai kerületi párttitkárság funk­cionáriusa. Moszkvában elvégezte a lentol pártfőiskolát és mint a párt agitációs osztályénak vezetője Bratislavában egységfrontot segített egybekovácsolni. A müncheni árulás és a párt betiltása után kénytelen volt nejével és fiával együtt a Szovjetunióba emigrálni. Ott is tollával és rádióbeszédeivel, cikkeivel folytatta harcát a fasiszta megszállók ellen. Az éter hullámain szlovák nyelven szólt az otthonmaradottakhoz. Amikor 1945 Júliusában visszatért a felszabadult hazába, átvette a Pravda kiadóvállalat vezetését. Munkássága utolsó éveiben mint Csehszlovákia nagykövete Budapesten továDbfejlesztette és mélyí­tette a baráti kapcsolatokat és az ellenforradalom idején nagy kö­rültekintésével hozzájárult a jóviszony fenntartásához. Innen tá­vozott 69 éves korában nyugdíjba. 1963. szeptember 19-én halt meg, V6 éves korában. Eltávozott akkor egy igaz -kommunista, akinek hittek, akit felet­te tiszteltek és becsültek. Hogy milyen kapcsolata volt a legszélesebb néprétegekkel, azt akkor lehetett Igazán felmérni, amikor a kosúti véres események után a CSKP felhívással fordult -a tömegekhez, hogy védjék meg a Leopoldovban bebörtönzött kommunista képviselőt. Egymást kö­vették a tiltakozó gyűlések, és a dolgozók körében £0 ezer koro­nát gyűjtöttek össze koronánként a követelt kaució fejében. De ez nem volt ©lég, mert a kauciót 200 ezerre emelték fel. Ötezren lép­tek -be akkor tiltakozásul a párt soraiba. A külföldi haladó sajtó és értelmiség is megszólalt. Romain Rolland is felemelte tiltakozó szavát és készült a törvényszéki tárgyalásra. A bratislavai Kecske-utcai törvényszéken a osztálybíróság ki­mondta Major elvtárs felett az ítéletet. Végeredményben 16 hónap­ra Ítélték (másodfokon I, de 18 hónapot kellett leülnie. A llpótvárl fegyházban töltötte büntetését. Az utolsó szó jogán drámai módon, merészen vágta a felette Ítélkező bíróság szemébe: „Miért Ítélkeznek felettem? Azért, mert kommunista vagyok, mert egész életemet a klzsákmányoltaknak, a szlovákiai dolgozó nép felszabadító harcának szenteltem... A kommunista párt bebizonyította, -hogy a dolgozók mindennapi kenyeréért harcol. Módszereink helyesek... Ha -biztos pozíciót, nyugalmas életet és kényelmes jövőt akarnék, akkor nem lennék -kommunista. Akkor olyan pártnak lehetnék a tagja, melynek kor­rupciós alapjai vannak és abból búsásan fizetnek. A kapitalista rendszer nem maradandó va-lami... A történelem kereke hatalmas súlyával feltartóztathatatlanul gördül és nem lehet megállíta­ni!...“ A börtön sem törte -meg Major Istvánt, mert ott sem hallgatott. Erről tanúskodik egy kicsempészett Írásának töredéke: „Mert a rab a börtönben Is beszél. Hangosabban, messzebben, hallhatóan, mint ahogy odakint beszél. A rab lelket akar verni a csügge-dőkbe és Ingadozókba, hogy ne váljanak -kishltűekké, ami­kor erőre, bátorságra, áldozatkészségre van szükség ...“ ... ,A győzelem-be vetett hit, rendíthetetlen hit és igazságtudat olya-n erkölcsi erőt kölcsönöznek neki, amely minden het-venkedés­­sel és brutalitással szemben felvértezi“ ... Ez jellemző volt Major István jellemére, bátor kommunista egyé­niségére. Soha nem törekedett másra, minthogy egyszerű munkása legyen a vllágformáló, egységbe kovácsoló eszmének, a szocializ­musnak. A kommunista pártnak volt parlamenti tagja, amely nem foglalkozott búsásan jövedelmező intervenciókkal. A szegénység Igazságos ügyének, a dolgozó nép szószólója és védelmezője volt. Mindig gyűlölte a fasizmust, a faji megkülönböztetést és soviniz­must. Utolsó leheletéig a proletár nemzetköziség elvét vallotta. Az Itteni magyar kisebbség számára legnehezebb időben is elvhűsé­­gével, türelmével, kitartásával és tapintatával nagy mértékben tud­ta enyhíteni az elkövetett túlkapásokat és sok fáradságot fordított a helyes út megtalálásához, hozzájárult a helyzet konszolidálásá­hoz. GREK IMRE Wartburg, amelyről az autó nevét kapta MÁCS JÓZSEF: Majd kiiencszáz kilométer az út. Eisenach az NDK egyik legtávolab­bi pontja. A kelet-nyugat német hatar közelében fekszik. Gyönyörű helyen, a Thüringlal-erdő észak­­nyugati szélén, a Wartburg-hegy lábánál. Nem messze Welmartól, a nagy költőfejedelem, Goethe szü­lővárosától. Lakóinak száma meg­közelíti a hatvanezret. Autó — (WartourgJ és motorkerékpár — (AWE) gyáráról, gép- és textilipa­ráról híres. Gyógyfürdőjével és számos történelmi emlékével él a köztudatban. Egyik szép terén J. S. Bach szülőháza áll, a másikon a Luther-héz. Wartburg ... Milyen sokan isme­rik e nevet, az elsenachi autógyár közismert -márkáját. Nálunk és a világ sok más országában talál­koznak vele, boldog és szerencsés autótulajdonosok, akiknek Igen sok örömet és jóformán semmilyen bosszúságot nem okoz a elsenachi autó. Rhodesiában és Norvégiá­ban Wartburg Prezidentnek becé­zik, Egyiptomban taxisofőrök szá­guldanak vele. Sokan ismerik és csa-k kevesen tudják, honnan kap­ta a nevét. A Thüringlal-erdő 410 méter ma­gas hegyén, a várostól majd két ki­lométerre délnyugatra középkori vár emelkedik a vidék fölé: Wart­burg. Innen ered a közkedvelt autó neve. Legrégibb része a tizenegye­dik században épült. A tizenkilen­cedik században új szárnyat épí­tettek hozzá. A várhoz három ér­dekesebb esemény fűződik. Nagy­termében tartották dalno-kverse­­nyüket a Minnesängerek, s a ti­zenharmadik században Itt élt Ár­pád-házi Szent Erzsébet, és Itt for­dította németre a bibliát Luther Márton. Turisták kedvelt -zarándokhelye mindenképpen a város, nyáron kü­lönösen forgalmas, németek kere­sik fel az ország -minden részéről és külföldiek is sokan megfordul­nak itt. Kit a Wartburg-vár, kit Bach vagy Luther háza, kit a Wart­­burg-gyár érdekel. A -népszerű au­tó hírét vitte a városnak. Százhúsz új Wartburg gördül le naponta, a futószalagról, s a kocsiknak hely kell, piac kell, jönnek hát ide Eu­rópa minden részéből a szakem­berek, kereskedők és ügyfelek. El sem lehetne titkolni a gyárat. A vendég alig közelíti meg a vá­rost máris találkozik az üres számtábláj-ú autókkal. Tizenöt— húsz Wartburg Indul el egyszerre próbaútjára, mintha vonatszerel­vény kanyarogna a városból kive­zető utakon. Ml is találkoztunk több Ilyen karavánnal, mert egy percig sincs az üzemben megállás, reggeltől késő estig vándorolnak az új kocsik az úton. Persze nem sokáig. Mindössze harminc kilo­méter az engedélyezett próbaút. Nem is csoda, ha Ei-senachot Wart­burg városnak hívják, itt aztán nem is lehet más autót látni. Wart­burg és Wartburg mindenütt a szűk elsenachi utcákon. Zászlődiszben fogadott a város. És ennek több oka is volt. Nyár elején választásra készült a szo­cializmust építő német nép, s az eisenachlak városuk fennállásá­nak kilencszázadik, és büszkesé­gük, a Wartburg-gyér alapításának 70. évfordulóját ünnepelték. Mert hét 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom