A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-17 / 51. szám
Major István Major István kitűnő pedagógus volt. Nagykéren kezdett tanítani, majd Nevidzanyban, özdögön és Nagyhlnden volt tanító. Egykori tanítványai évtizedekig is szívesen emlékeztek vissza szeretett mesterükre, aki nemcsak az ábécére tanította őket. Az első világháború hallatlan módon kiélezte az osztályellentéteket. Végtelen nyomorba döntötte a bevonultak -hozzátartozóit, ugyanakkor óriási vagyonokhoz jutottak a spekulánsok. Ezt mind Major István is egészen közelről láthatta. Október szele Szlovákiát is érintette. Major István is síkra szállt a forradalmi eszmékért. 1920. május 1-én a tüntetőkkel az első sorban állt, Jelképezve az értelmiség és íöldmunkásság összefogását. Az 1920 évi decemberi általános politikai sztrájkban mozgósította a dolgozókat. Emiatt fegyelmi eljárást indított ellene felettes hatósága. Elhagyta tehát a tanítói pályát és a bratislavai Népszava szerkesztője lett. Ekkor jelentek meg forradalmi versei és cikkel, amelyek mind azt bizonyítják, hogy örök Időkre eljegyezte magát a forradalmi mozgalommal. A CSKP megalapítása óta (1921) harcolt a párt soraiban, először mint a Vasutasok Nemzetközi Föderációjának titkára, majd mint nemzetgyűlési képviselő, a gottwaldovi bolsevik KB tagja, a bratlrlavai kerületi párttitkárság funkcionáriusa. Moszkvában elvégezte a lentol pártfőiskolát és mint a párt agitációs osztályénak vezetője Bratislavában egységfrontot segített egybekovácsolni. A müncheni árulás és a párt betiltása után kénytelen volt nejével és fiával együtt a Szovjetunióba emigrálni. Ott is tollával és rádióbeszédeivel, cikkeivel folytatta harcát a fasiszta megszállók ellen. Az éter hullámain szlovák nyelven szólt az otthonmaradottakhoz. Amikor 1945 Júliusában visszatért a felszabadult hazába, átvette a Pravda kiadóvállalat vezetését. Munkássága utolsó éveiben mint Csehszlovákia nagykövete Budapesten továDbfejlesztette és mélyítette a baráti kapcsolatokat és az ellenforradalom idején nagy körültekintésével hozzájárult a jóviszony fenntartásához. Innen távozott 69 éves korában nyugdíjba. 1963. szeptember 19-én halt meg, V6 éves korában. Eltávozott akkor egy igaz -kommunista, akinek hittek, akit felette tiszteltek és becsültek. Hogy milyen kapcsolata volt a legszélesebb néprétegekkel, azt akkor lehetett Igazán felmérni, amikor a kosúti véres események után a CSKP felhívással fordult -a tömegekhez, hogy védjék meg a Leopoldovban bebörtönzött kommunista képviselőt. Egymást követték a tiltakozó gyűlések, és a dolgozók körében £0 ezer koronát gyűjtöttek össze koronánként a követelt kaució fejében. De ez nem volt ©lég, mert a kauciót 200 ezerre emelték fel. Ötezren léptek -be akkor tiltakozásul a párt soraiba. A külföldi haladó sajtó és értelmiség is megszólalt. Romain Rolland is felemelte tiltakozó szavát és készült a törvényszéki tárgyalásra. A bratislavai Kecske-utcai törvényszéken a osztálybíróság kimondta Major elvtárs felett az ítéletet. Végeredményben 16 hónapra Ítélték (másodfokon I, de 18 hónapot kellett leülnie. A llpótvárl fegyházban töltötte büntetését. Az utolsó szó jogán drámai módon, merészen vágta a felette Ítélkező bíróság szemébe: „Miért Ítélkeznek felettem? Azért, mert kommunista vagyok, mert egész életemet a klzsákmányoltaknak, a szlovákiai dolgozó nép felszabadító harcának szenteltem... A kommunista párt bebizonyította, -hogy a dolgozók mindennapi kenyeréért harcol. Módszereink helyesek... Ha -biztos pozíciót, nyugalmas életet és kényelmes jövőt akarnék, akkor nem lennék -kommunista. Akkor olyan pártnak lehetnék a tagja, melynek korrupciós alapjai vannak és abból búsásan fizetnek. A kapitalista rendszer nem maradandó va-lami... A történelem kereke hatalmas súlyával feltartóztathatatlanul gördül és nem lehet megállítani!...“ A börtön sem törte -meg Major Istvánt, mert ott sem hallgatott. Erről tanúskodik egy kicsempészett Írásának töredéke: „Mert a rab a börtönben Is beszél. Hangosabban, messzebben, hallhatóan, mint ahogy odakint beszél. A rab lelket akar verni a csügge-dőkbe és Ingadozókba, hogy ne váljanak -kishltűekké, amikor erőre, bátorságra, áldozatkészségre van szükség ...“ ... ,A győzelem-be vetett hit, rendíthetetlen hit és igazságtudat olya-n erkölcsi erőt kölcsönöznek neki, amely minden het-venkedéssel és brutalitással szemben felvértezi“ ... Ez jellemző volt Major István jellemére, bátor kommunista egyéniségére. Soha nem törekedett másra, minthogy egyszerű munkása legyen a vllágformáló, egységbe kovácsoló eszmének, a szocializmusnak. A kommunista pártnak volt parlamenti tagja, amely nem foglalkozott búsásan jövedelmező intervenciókkal. A szegénység Igazságos ügyének, a dolgozó nép szószólója és védelmezője volt. Mindig gyűlölte a fasizmust, a faji megkülönböztetést és sovinizmust. Utolsó leheletéig a proletár nemzetköziség elvét vallotta. Az Itteni magyar kisebbség számára legnehezebb időben is elvhűségével, türelmével, kitartásával és tapintatával nagy mértékben tudta enyhíteni az elkövetett túlkapásokat és sok fáradságot fordított a helyes út megtalálásához, hozzájárult a helyzet konszolidálásához. GREK IMRE Wartburg, amelyről az autó nevét kapta MÁCS JÓZSEF: Majd kiiencszáz kilométer az út. Eisenach az NDK egyik legtávolabbi pontja. A kelet-nyugat német hatar közelében fekszik. Gyönyörű helyen, a Thüringlal-erdő északnyugati szélén, a Wartburg-hegy lábánál. Nem messze Welmartól, a nagy költőfejedelem, Goethe szülővárosától. Lakóinak száma megközelíti a hatvanezret. Autó — (WartourgJ és motorkerékpár — (AWE) gyáráról, gép- és textiliparáról híres. Gyógyfürdőjével és számos történelmi emlékével él a köztudatban. Egyik szép terén J. S. Bach szülőháza áll, a másikon a Luther-héz. Wartburg ... Milyen sokan ismerik e nevet, az elsenachi autógyár közismert -márkáját. Nálunk és a világ sok más országában találkoznak vele, boldog és szerencsés autótulajdonosok, akiknek Igen sok örömet és jóformán semmilyen bosszúságot nem okoz a elsenachi autó. Rhodesiában és Norvégiában Wartburg Prezidentnek becézik, Egyiptomban taxisofőrök száguldanak vele. Sokan ismerik és csa-k kevesen tudják, honnan kapta a nevét. A Thüringlal-erdő 410 méter magas hegyén, a várostól majd két kilométerre délnyugatra középkori vár emelkedik a vidék fölé: Wartburg. Innen ered a közkedvelt autó neve. Legrégibb része a tizenegyedik században épült. A tizenkilencedik században új szárnyat építettek hozzá. A várhoz három érdekesebb esemény fűződik. Nagytermében tartották dalno-kversenyüket a Minnesängerek, s a tizenharmadik században Itt élt Árpád-házi Szent Erzsébet, és Itt fordította németre a bibliát Luther Márton. Turisták kedvelt -zarándokhelye mindenképpen a város, nyáron különösen forgalmas, németek keresik fel az ország -minden részéről és külföldiek is sokan megfordulnak itt. Kit a Wartburg-vár, kit Bach vagy Luther háza, kit a Wartburg-gyár érdekel. A -népszerű autó hírét vitte a városnak. Százhúsz új Wartburg gördül le naponta, a futószalagról, s a kocsiknak hely kell, piac kell, jönnek hát ide Európa minden részéből a szakemberek, kereskedők és ügyfelek. El sem lehetne titkolni a gyárat. A vendég alig közelíti meg a várost máris találkozik az üres számtábláj-ú autókkal. Tizenöt— húsz Wartburg Indul el egyszerre próbaútjára, mintha vonatszerelvény kanyarogna a városból kivezető utakon. Ml is találkoztunk több Ilyen karavánnal, mert egy percig sincs az üzemben megállás, reggeltől késő estig vándorolnak az új kocsik az úton. Persze nem sokáig. Mindössze harminc kilométer az engedélyezett próbaút. Nem is csoda, ha Ei-senachot Wartburg városnak hívják, itt aztán nem is lehet más autót látni. Wartburg és Wartburg mindenütt a szűk elsenachi utcákon. Zászlődiszben fogadott a város. És ennek több oka is volt. Nyár elején választásra készült a szocializmust építő német nép, s az eisenachlak városuk fennállásának kilencszázadik, és büszkeségük, a Wartburg-gyér alapításának 70. évfordulóját ünnepelték. Mert hét 6
