A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-03 / 49. szám
ház teljesen összéoralott, ma négyzetalakű villa emelkedik, ahol pedig tehették, a kiöntött ház csonkja elé új helyiségeket építettek. A kockaház bizonyára korszerűbb lett volna, így azonban olcsóbb. Az új sor házai közül vagy nyolcnak van központi fűtése. Fürdőszoba kivétel nélkül minden új házban található, s ami igen örvendetes jelenség: a fürdőszobákban kád is van, vízvezetékkel. Tehát nem krumplitárolónak vagy lomkuckónak építették csupán, afféle úrhatnám viszketegségből. Mert bizony néhol ez is előfordul. (Legutóbb Kürtön hallottam ilyet, Érsekújvár mellett. Amikor jóleső érzéssel végigmentem a falu új utcáján, megbámulva a szebbnél-szebb villákat, kiskerteket, kerítéseket, valaki az örömömet ezzel a megjegyzéssel lohasztotta le: — Kirakat az egész; a házak belseje más képet mutat. Az emberek jómódban élnek, de életstílusuk messze, elmarad az anyagi jólét mögött.) Az új házak mindegyikén hármas ablakok, s mindegyik házban tágas, zárt veranda. Egyegy házban két-három szoba található, azok is meglehetősen tágasak, egyenként tizennyolc-húsz négyzetméternyi területűek. Ezidáig általában csak egy szoba berendezésére futotta a pénzből. nagyvilág? BÖrtÖn vagy Az ember hét-nyolc órát alszik naponta. Lefekvés előtt, ébredés után egy bizonyos időt mosakodással, átöltözéssel és más készülődéssel tölt el. A reggelit és a vacsorát is beleszámítva mindez napi tizenegy-tizenkét órát tesz ki. A legtöbb ember minimálisan ennyit tartózkodik lakásának négy fala között. Csakhogy a legtöbb embernek családja is van. Meg tévé’ij, meg egyéb „házi“ hobbyja. Az otthon eltöltött órák száma a valóságban tehát jóval nagyobb. A kisgyerek s az öregember évekig alig fordul meg a lakáson kívül. No meg a beteg. Hogy a háztartásbeli nőkről ne is beszéljünk. S vannak emberek, akik a kenyerüket is házi munkával keresik. A civilizált társadalmak élete kétharmad részben a lakások szűk területén zajlik. Múlt és jelen A lakáskultúrában az utóbbi húsz-huszonöl esztendő jelentős változásokat hozott. A korszerűsödés falvainkon a legszembetűnőbb: a vidéken látható új családi házak jobban beleillenek valamely városi villanegyed képébe, mint a háború előtti paraszt-utcába. Ám ha közelebbről vlzsgálgatjuk a dolgot, rájövünk a „modernizálódás“ fonákjára: a vidéki paraszt- és munkáscsaládok gyakran minden bírálat nélkül veszik át a letűnt korszak kispolgárának ízlését és életstílusát. Bármennyire is hadakozott ellene a proletár és a kisparaszt — a burzsoá magasabb szintű kultúrát képviselt, s mihelyt a tegnap senkije anyagi javakhoz jut és lehetősége nyílik rá, elfoglalja a gyűlölt (de titokban Irigyelt) nyárspolgár helyét. ízlések és pofonok különbözők, csakhogy van egy úr, aki fölötte áll minden ízlésnek és pofonnak — a divat. Ha a szomszéd fekete csempével rakja körül az ablakát, miért ne raknám körül én is? Miért ne lehetne nekem is manzárdszobám, mint a Nagy Jóskának? Miért ne állíthatnék a házam előtti kiskertbe lovagvárat törpékkel, olyat, amilyet a piripócsi vasútállomás kertjében láttam? Az építészetnek és az iparművészetnek valahogy fura szerep jut a többi művészeti ágak együttesében. Noha épp erre a két szakterületre szorulunk rá a leggyakrabban, ez a két gyerek a legmostohább. Mintha nem akarnánk elismerni, hogy a lakás, a lakberendezés kultúrája szerves része a művészetnek. Legalább annyira, mint az öltözködés. Mert hányszor találkozunk a legújabb divatlapok szerint kiöltözött dámával Ijesztően giccses, sivár otthoni környezetben ... Pénz, pénz és pénz Sajnos, de való: az anyagiasság hármas jelszavát nemcsak a háborúk Írták zászlajukra, hanem sok esetben a kultúra is. Legalábbis a tömegek kultúrája. Mert kár vitatkozni: ahol a családban kiskorú gyerekek vannak, ott a gyomor, az időjárás, az évszakok s a betegségek diktálják a tempót. Az életstílust. Előbb a gyerek jövőjét kell megalapoznom, csak azután jöhet a kultúra. A napokban ellátogattam az egyik árvízsújtotta faluba. Kulcsod „első kézből“ kapta a nagy vizet: a gátszakadás, amelyet a beavatatlanok csicsóinak tudtak, a kulcsod! faluvégtől nyolckilencszáz méterre történt. Igaz, a falu magasabban fekvő részét itt sem öntötte el a víz, ám a lapályosabb helyek lakóinak mindössze húsz percük maradt menekülésre. Nem csoda, ha a bútorukból alig mentettek meg valamit. Kulcsodon, akárcsak a többi árvizes faluban, két év óta fölépültek már az új házak. Ahol a régi A „tiszta szobák" alkonya? Megkérdeztem néhány lakót, mi a tervük a másik szobával, ha azt is berendezik. Dácsi Lászlóné: Csak „tiszta szobának“ szánjuk, hogy a vendéget be tudjuk vezetni, ha jön. Négy gyerek mellett — a legidősebb tizenhárom éves — nem is tudnánk mind a kettőt rendben tartani. Bognár Gázáné: Ha be' lesz bútorozva mind a három szobánk, az ebédlőt is fogjuk használni, persze csak ha vendég jön. Kalmár Sándor: Mind a két szobát kell majd használnunk, hisz egyikünk most a konyhában alszik. Négy gyerekünk van, a legidősebb húsz, a legfiatalabb tizenöt éves. Ifjabb Nagy Lászlóék egy másik új soron laknak, azon, amelyet az árvíz nem döntött össze, mert nem sokkal a víz előtt épült, égetett téglából. A berendezésűk nekik is tönkrement. Mindkét szobájukat használják, a „tisztát“ c$ák ötéves kisfiúktól és hároméves kislányuktól kímélik. Hadd említsem meg azonban, hagy a meglátogatott házak nem központf. fütésüek, s ez érthetően befolyásolja a „tiszta szobák“ kultuszát: hidegebb időben egynél több szobát költséges és fáradságos lenne klfűteni. A hatvanhét esztendős Both Antal feleségével, lányával, vajéval és unokájával nádfödeles házban lakik a falu közepén. Ezt a házat nem érte el a víz, lakói nem is kaptak kártérítést, mégis áll már az új házuk a legújabb soron; jövő őszig mind az öten beleköltöznek. Kulcsodon van még vagy tíz nádfödeles ház, de a lakók lassan mind cdahagyják őket. Nemcsak kenyérrel... S milyen képet mutat a lakás többi kelléke:
