A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-22 / 43. szám
~............ '—---------- ’ ľ ------yr~ -------* ■ Szükséges o kísérletezés! Társadalmi fejlődésünk eredményeként az elmúlt évtizedekben, de főleg az utóbbi években, sokat változott a népművelés jelentősége és küldetése.A népművelés fogalma alatt itt azt a a tevékenységet értjük, amellyel intézményesen segítjük elő egyének és csoportok korsze ly gondolkodását. Az ötvenes évek elején a széles tömegeket érintő politikai felvilágosító munkára és propagandára helyezték a hangsúlyt, figyelmen kívül hagyva a lakosság szociális és műveltség szerinti rétegeződését. A népművelésnek ez a felfogása főleg az ideológiai tartalomra és a szerzett ismeretek közvetlen felhasználására irányult. Olyan nézet uralkodott, hogy a politikai öntudat, a lelkesedés és az erős akarat pótolhatják a hiányos műveltséget és szakképzettséget. A műveltségnek általában nem volt nagy értéke, ami többek között a bérnivellizációban Is megnyilvánult, s bizonyos bizalmatlanság volt tapasztalható az értelmiséggel szemben. Ebben az időszakban a népművelés szisztematikus formái (iskolázások, tanfolyamok] azt a célt szolgálták, hogy kiegészítsék, vagy helyettesítsék azok műveltségét, akik a politikai változások következtében új beosztásba kerültek. Az iskolai műveltség kiegészítését szolgáló rendszeres népművelés az ötvenes évek második felében kezd kibontakozni. Munkaformáiban egy-egy előadás, rövid tanfolyam mellett ott szerepel a népi akadémia és a népi egyetem. Ebben az időszakban az emberi tudás minden területével igyekszik foglalkozni. Célja a tudomány és technika vívmányainak ismertetése, tájékoztatás a fontos társadalmi és politikai eseményekről, a szellemi -látókör bővítése, a szakképzettség növelésének elősegítése. Önkéntes érdeklődőkre épül, s a helyi szükségletekhez igazodik. Az életünkben végbemenő spontán és tervezett változások következtében a népművelésben is új korszak előtt állunk. Tapasztaljuk, hogy az eddig használt munkaformák részben elavultak, újakat kell keresni. Induljunk ki népművelésünk jelenlegi helyzetéből. Csehszlovákia magyarlakta vidékein az iskolán kívüli népműveléssel intézményesen a Szocialista Akadémia, a Népművelési Intézet (kerületi művelődési központok, járási művelődési házak, helyi kultúrházak) és a tömégszervezetek, főleg a CSEMADOK foglalkozik. A Szocialista Akadémia leginkább előadások, előadássorozatok, népi akadémiák formájában fejti ki ■tevékenységét; a kultúrházak főleg tanfolyamokat, szakköröket, iskolázásokat szerveznek; a CSEMADOK népművelési munkaformái között előadások, népi akadémiák» honismereti körök, tanfolyamok, szakkörök, irodalmi és szerzői estek, könyvterjesztés, a dolgozók' esti iskolákon való tavábbtanuiása szerepelnek, s újabban a művelődési kiubok. A tapasztalat azt mutatja, hogy a népműveléssel foglalkozó szervek együttműködése nem mindenhol kielégítő, s ennek következtében, főleg a szervezés vonalán, a munka oroszlánrészét a CSEMADOK végzi. A népművelésünket befolyásoló gátló tényezők (melyeknek gyökerei az itteni magyarság történelmi fejlődésében és társadalmi viszonyaiban kereshetők) ellenére vannak eredmények is, sőt, ha nem vagyunk nagyon igénye-9 a Hét irodalmi melléklete *43. sek, úgy is mondhatjuk — szép eredmények. Csak — nem feleinek meg korunk igényeinek és követelményeinek. A korszerű népművelésnek ugyanis fő feladata, hogy az embert lelkileg gazdagítva kezdeményező, alkotó egyéniséggé nevelje a maga közösségében. Ezt a feladatot pedig népművelésünk csupán kis mértékben teljesíti. Már a fentebb felsorolt, jelenleg alkalmazott munkaformák is jelzik, hogy többnyire az ötvenes évek gyakorlatánál maradtunk. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy gyakran az említett formák lehetőségeit sem használjuk ki kellőképpen. A népművelési rendezvények eredményét összegező tetszetős statisztikai adatok kevésbé impozáns tényeket fednek. De nézzük a tényeket! A CSEMADOK a Szocialista Akadémiával közösen 1962-ben 4431, 1963-ban 4676, 1964-ben 3938, 1965-ben 4026 tudományos-ismeretterjesztő és politikai előadást tartott. E számadatok azt bizonyítják, hogy leggyakrabban még mindig egy-egy önálló előadást, s nem előadássorozatokat rendeznek. Hogyan néz ki a valóságban egy ilyen előadás, mit nyújthat hallgatóinak? Szervezése általában ott kezdődik, hogy a CSEMADOK járási titkárának ösztönzésére összeülnek a helyi szervezet vezetői, számításba veszik, mikor lesz a községben esküvő, keresztelő, esetleg disznóölés, mikor szünetel a tévé adása, mikor lesz szabad a kultúrház, mennyi lesz a terembér, s ha mindezt figyelembevéve olyan Időpontot találnak, amely megfelel a kiszemelt előadónak is, akkor indulhat az előadás propagálása. Ha akad egy két lelkes és szívós szervező, s a témaválasztásnál figyelembe veszik a helyi igényeket, többnyire sikerül is közönséget toborozni. Bizonyos vonzóerőt jelenthet az előadó személye is, sajnos kevés az olyan előadónk, akinek a neve tömegeket mozgatna meg (a retorikát már rég kiselejtezték iskoláink tananyagából). Mellőzzük most az olyan eseteket, amikor az előadó csak az előkészített szöveget olvassa fel minden szemléltető eszköz nélkül, és tegyük fel, hogy az előadást szépszámú, fegyelmezett közönség számára, korszerűen berendezett kultúrhelyiségben, nagytudású szakember tartja, a szöveg kiegészítésére képeket, magnetofont, esetleg diafilmet használ és sikerül annyira aktivizálnia a hallgatóságot, hogy az előadást vita követi. Egy előadás még ilyen ritkán előforduló, ideális körülmények mellett is csupán a hallgatók bizonyos irányú kíváncsiságát elégíti ki, új ismeretekkel gyarapítja őket, de közösségformáló ereje nincs. Ha az előadások nem válnak rendszeressé, az elért hatás is csökken, az emberek pár napig még dicsérik az előadó tudását, aztán napirendre térnek felette, de a statisztikai kimutatásban egy előadással több van. Bevált munkaforma a könyvárusltással és keretműsorral tarkított irodalmi és szerzői est. Az Í965—66-os idényben 364 ilyen rendezvény volt. Szervezésük hasonló, mint az előadásoké, de a közönségtoborzást megkönnyíti az író jelenléte és a keretműsorban szereplő gyerekek szüleinek természetes érdeklődése. Az irodalmi esteknek általában ünnepi emlékest jellegük van, s többnyire jól előkészített rendezvények. Sajnálatos azonban, hogy az irodalmi estek rendezői keveset foglalkoznak a jelenkor irodalmával és a világirodalom nagyjaival. A szerzői esteket kedvezőtlenül befolyásolja az a tény, hogy a közönség nem ismeri, vagy csak hiányosan ismeri az illetékes szerző műveit s így az teljesen passzív hallgatósággal áll szemben. Ennek ellenére ezek a rendezvények jelentős szerepet játszanak a csehszlovákiai magyar irodalom népszerűsítésében. Ez a munkaforma is csak egy irányban elégíti ki az emberek érdeklődését. A népi akadémiák és tanfolyamok a gyakorlati életben szükséges ismeretek gyarapítására nyújtanak lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel azonban kevesen élnek. A rendszeres továbbtanulásnál az emberek rendszerint előnyben részesítik a bizonyítvánnyal igazolható végzettséget biztosító iskolai formákat. Többnyire szülői, gyümölcstermelési, szőlészeti népi akadémiákat, szabás-varrás-, sütő-főző-, tánc- és nyelvtanfolyamokat sikerült szervezni. A rendszeres továbbtanulás mellett a népi akadémiák és tanfolyamok hallgatói egymásra is kölcsönösen hatnak, bizonyos közösség alakul ki, amely azonban a tanfolyam végén felbomlik. A szakkörök az emberek sajátos egyéni kedvteléseit elégítik ki. A CSEMADOK már jó pár éve szorgalmazza megalakításukat, főleg a honismereti körök és irodalmi önképző körök szervezését — mind ez ideig kevés eredménynyel. Az irodalmi körök többsége az iskolák mellett működik, a honismereti körök nagy része csak papíron létezik. Persze, vannak biztató példák is. Az érsekújvári Honismereti Kör, a kassai Batsányi Kör, a rozsnyói Csillagászati Kör tevékenységét a szép eredmények sora jelzi. Az említett körök tagjai valóban aktív, alkotó egyéniségek. Nem mindenkinek van azonban pontosan körülhatárolt, kiforrott érdeklődési köre. Az emberek többségét előbb közelebbi kapcsolatba kell hozni a kultúra különböző ágaival, hogy kiválaszthassák az egyéni igényeiknek leginkább megfelelő szórakozást és művelődést. Tehát csak a sokrétű, színes és folyamatos népművelési tevékenységtől várhatunk kellő eredményt. Az ilyen tevékenység kibontakoztatására legalkalmasabb a művelődési klub. Igaz, nálunk sok helyen nincsenek meg a klubmunkához szükséges feltételek (megfelelő helyiség, berendezés), de a szövetkezet, vagy egyéb üzemek segítségével, jól megszervezett társadalmi munkával ezek a nehézségek áthidalhatók. A klub keretén belül a helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelően alakulhat színjátszó csoport, tánccsoport, énekkar, zenekar, irodalmi színpad, honismereti kör és egyéb szakkörök. A klub munkáját irányító vezetőség naponta tartsa nyitva a klubot, lássa el újságokkal és társasjátékokkal, s ami lényeges — hetente, vagy kéthetente rendszeresen rendezzen műsoros estet, mindig a hétnek ugyanazon a napján. A műsor lehet irodalmi est, író-olvasó találkozó, színdarab, esztrádműsor, tudományos-ismeretterjesztő előadás stb... Jó vezetés mellett a klub aktivizálhatja a község majd minden korosztályát, és kielégítheti a legkülönbözőbb igényeket. Járási székhelyeken és nagyobb községekben célszerűnek mutatkozik az értelmiségi klubok alakítása, melyek elősegíthetnék az értelmiség széles rétegeinek aktivizálását és bevonását a népművelői munkába. Az ifjúsági klubok (lényegében a fiatal értelmiség klubjai) bizonyítják ennek hasznosságát. A klubestek lehetőséget nyújtanak különböző szakemberek tapasztalatcseréjére, alkalmat adnak szélesebb nyilvánosság előtt való fellépésre, egyszóval aktív értelmiségi közösséget alkotó gócpontokat teremthetnek, ami részben pótolhatná a még hiányzó tudományos jellegű intézményünket. Az új módszerek keresésénél nem feledkezhetünk meg a tömegkommunikációs eszközök kihasználásáról sem, melyeknek tömeghatása nagy segítséget nyújthat a népművelőknek a közízlés irányításában. Oj távlatokat nyit a népművelés számára á gazdasági fejlődés is. Ha az új gazdasági rendszer teljes, mértékben érvényesíteni tudja nemzetgazdaságunkban a valódi (nem formális] konkurrenciát, akkor ez fokozatosan visszatükröződik az embereknek a műveltséghez és szaktudáshoz való viszonyában. Az új ismeretek elsajátítását ebben az esetben ugyanis számos munkahelyen a létfenntartás kényszere diktálja majd. Párhuzamosan a művelődésnek ezzel az irányával, melynek célja a termelékenység növelése, kevesebb erő- és időveszteséggel, fejlődni fog a másik irányzat, is, amely az emberek sajátos, egyéni művelődési igényét elégíti ki. Az iskolán kívüli művelődés folyamatába előreláthatólag egyre több olyan egyén kapcsolódik be, aki teljes középiskolai végzettséggel rendelkezik, megszokta a tanulást, képes önállóan dolgozni a könyvvel, ami lehetővé teszi a tipikusan főiskolai módszerek alkalmazását is. Az egyes módszerek használhatóságát nyilvánvalóan a jövő gyakorlata dönti majd el. Ha be akarjuk hozni lemaradásunkat, mindenképpen szükséges a kísérletezés. MÄCZA MIHÁLY
