A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-22 / 43. szám
A tudósok, di; különösen o szakorvosuk, hosszú ideig bizalmatlanul és gyanakodva néztek a hipnózisra. A modern tudományos analízis segítségével azonban ma sikerült értékelni a hipnózissal Összefüggő biológiai és pszichológiai jelenségek egész komplexumát, bár még így is be kell valani, hogy u hosszó évieken át folytatott tudományos vizsgálódások sem vezettek ennek a rejtélyes lelki jelenségnek tökéletes magyarázatához. Bonyolult jelenség Arra a kérdésre, hogy ml a hipnózis, nem könynyű egyértelmű feleletet adni. A mai tudomány a hipnózist úgy definiálja, mint a részleges alvás állapotát, melyet a hipnotizőr mesterségesen Idézett elő és Irányit azáltal, hogy a hipnotizáltnak valamilyen tevékenység elvégzését, vagy gátlást szuggerál. Az orvos a pácienst valójában az összpontosításnak egy speciális állapotába vezeti parancsaival, utasításaival, tekintetével, bizonyos fáradtság vagy gyengeség előidézésével, ritmikus, sztereotip mozdulatokkal, A beteg tudata területének szűkülése és az orvos akarata alkotja a hlpnótlkus állapot két fő összetevőjét. A tudat szűkülésének több foka lehet: a legkönnyebb állapottól, Valamilyen érzéki tévelygéstől egészen a teljes tompaságig, melyből már könnyű az átmenet a mély álom állapotába. A páciens akarata és képességet Is néhány fázison mennek keresztül: a jelentéktelen gátlástól az abszolút testi merevségig és teljes motorikus Idegrendszeri paszselvításlg. Az autoszuggesztiő A hipnózis tehát nagyrészt a szuggesztlóra épül. A szuggesztlós utasításokat teljesítő egyén ugyanis közben együtt dolgozik a hipnotizőrrel — bensőjében engedi bizonyos különleges módon a hangját csengeni. Ez a különös passzív magatartás, mely engedékenységben és a maga alávetésében nyilvánul meg, elengedhetetlen feltétele a hipnotikus kísérlet gyors és pozitív megvalósításának. Sokszor azonban nem képes a páciens kialakítani ezt a „belső visszhangot“; bizalmatlan, Ijedt, szorongással teli, fél, hogy elveszti az eszét és az önellenőrző képességét, vagy hogy a hipnotizőr tehetetlen bábjává válik. Hogyan lehet Ilyen esetekben véghezvinni a kísérletet? A tudomány az utóbbi években megállapította, hogy ezt az ellenállást Is fel lehet használni a hipnotikus összpontosítás alkalmával, de ennek a problémának a megoldása még kísérleti állapotéban van. Az alvással nem kell felcserélni Hangsúlyozni kell egy fontos tényt: a hipnózist semmiképpen som lehet egyszerűen alvásnak minősíteni. Az előbbi definíció szerint mindössze részleges alvás. Bár ez a (meghatározás egészében helyes, mégis kiigazításra szorul. Akkor lenne „részleges alvás“, ha a páciens teljesen elszakadna a valóságtól, és agysejtjei nagy részének működése gátolva lenne. Am ezek az alvás állapotáéhoz hasonló jelek a hipnotikus állapotban különleges éberséggel egészülnek ki, mely éberség a tudat néhány területére is hat és a külső érzéki és érzelmi benyomásokból azokat válogatja ki, melyeknek a hipnotizált számára Jelentősége van (a hipnotizőr hangja, szaval pontos értelme stb.j. Ugyanez az éberség képes fokozni a többi pszichikai funkciót is (például az összpontosítás képességét). Hogyan lehet hipnotizált állapotba juttatni az embert? Különféle módszerekkel. Ernyedtség szuggerálásával, melynek során sztereotip kézmozdulatokkal, vagy merev tekintettel hatunk a páciensre. A kísérlet sikere attól függ, hogy a hipnotizőr mennyire mestere a hipnotizálás technikájának, és hogy a páciens természetének megfelelő módszert választotta-e. A módszereket kombinálni Is lehet. Sőt, nemrégen olyan elektromos műszereket terveztek, melyek a páciensnél optikai benyomásokkal hipnotikus reakciókat váltanak ki azáltal, hogy az optikai benyomások rendszeres időközökben váltakoznak a szeműk előtt, Illetve ismétlődnek. További kérdés, hogy az orvostudományok számára milyen előnyöket hozhat a hipnózis. Haszna a gyógykezelésben Az ember lelki szempontokból, felépítésében lényegében állandóan ugyanaz. Pszichológiai ős társadalmi életünknek állandó alapköve a gondolat. A szuggesztlós gyógymódok, mindenekelőtt a hipnózis lényegében megállapítják az egyéniség határait és bebizonyítják, hogy a lélektan területén mennyi még az ismeretlen, feltérképezetlen terület. Sok esetben a hipnoteráplás gyógymód előnyösebb, mint egyéb használatos pszichológiai módszerek. Egyike azon kevés gyógymódoknak, melyek a felébredés után a beteg számára végtelen nyugalommal és kellemes fáradtsággal vegyes feszültségoldódéssal járnak. S hozzá ez az érzés frissességgel párosul, lelki energiák feszülésével és önbizalom érzetével. Nem ritka eset, hogy a hipnotikus álomból ébredő beteg, még ha az álom néhány percig tarott Is, annyira kipihentnek és energiateltnek őrzi magát, mintha hosszú órákig tartó természetes álomból ébredt volna. Mindez lényegében az Idegrendszer biológiai mechanizmusába való beavatkozást Jelent, mely nagyon bonyolult és mind ez Ideig kevéssé felkutatott. A helyesein alkalmazott hipnózis tehát felmérhetetlen hasznot jelenthet az embernek. A hipnózis ártalmatlan Az eddigi elképzelésekkel ellentétben hangsúlyozni kell, hogy a hipnózis teljesen ártalmatlan az emberi szervezetre nézve. Sokan azt hiszik, hogy a hipnotikus álom különféle kellemetlen mellékjelenségekkel Jár és attól tartanak, hogy a hipnózis jelensége a mágia és a okkultizmus körébe tartozik. Hogy felbomlasztja az emberi egyéniséget és lényegében a vándorkomédiások sarlatán trükkjelnek egyike. Mindezek az aggályok azonban tárgytalanok. A hipnózis története vlsszanyúllk az emberiség őstörténetébe. Elég megemlítenünk a jogét (hipnózis segítségével hasonló állapotba lehet kerülni, mint a jogánál), vagy a szúflzmust (misztikus Irányzat a mohamedán vallásban). De hol a lehetőségek határa, hogyan lehet hatni hipnózis segítségével az emberi viselkedésre? Ismert tény, hogy a hipnotizált személyeknek ún. poszthipnotikus (hipnózis utáni) parancsok Is adhatók. A beteg ugyanis a felébredés pillanataiban automatikusan elvégezhet olyan feladatokat, melyekre még a hipnotikus álom során kapott parancsot. Hozzá kell. tenni azonban, hogy e téren elég pontos határok léteznek: a hipnotizált egyénnek nem lehet olyan parancsot adni, amelynek teljesítése ellenkezik az általános erkölcs törvényeivel. Ilyen parancs adása éles konfliktust eredményezne a hipnotizőr és a páciens között, a beteg felébredne hipnotikus álmából s a kettejük közt megkötött kapcsolat megszakadna. S ezzel a hipnózis egyik nagyon érdekes aspektusához jutottunk, melyet a „résztvétel aspektusának“ nevezhetnénk. A beteg és a hipnotizőr közötti, speciális viszonyt jellemzi. Hallgatólagos ősszjáték ez, valamilyen néma dialógus közöttük, mely nem lépi át az adott etikai és kulturális szintet. A hipnózis ugyanis sokkal nagyobb mértékben függ az ember kulturális színvonalétól, mint azt az egyes, leegyszerűsítő elméletek elképzelik. Sokkal több lélektan mutatkozik benne, mint fiziológia, és sokkal több ébrenlét, mint öntudatlan állapot. MAX BELUFFI, ATLANTE « MILANO 8
