A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-15 / 42. szám
A y i I á g humora Regény- és drámagyáros Dumast egyik kiadója perbefogta, s a per során a kővetkező dolgok derültek ki: A felperes kiadó kiszámította, hogy egy nagyon ügyes másoló, aki pihenés és gondolkodás nélkül naponta 12 órát dolgozik, egy nap alatt 60 regényoldalt bír leírni. Ilyenformán havonta 5 kötetet, egy évben tehát 60 kötetet tud megfeszített munkával lemásolni. Márpedig az idősebb Dumas csak 1845-ben több mint 60 kötetet dobott a piacra a neve alatt. Bebizonyosodott, hogy a sikeres szerző valóságos regénygyárat nyitott, amelyben 8—10 tehetséges fiatal író dől gozott megbízójuk tervei szerint. A bíróság végül arra kötelezte Dumas-t, hogy a jövő ben minden kéziratot a saját kezeírásában adjon át a kiadójának. Az író úgy segített magán, hogy részben Bölcsek mosolya fiával, részben két olyan titkárával másoltatta a beérkezett kéziratokat, akiknek az írása a megtévesztésig az övéhez hasonlított. A becsületes elvesztő Dumas-tól valaki megkérdezte, mit tenne, ha találna 100 000 frankot. A regényíró rendíthetetlen komolysággal felelte: — Tízezer frank jutalmat küldenek a be csületes elvesztőnek. Az olvasó véleménye Dumas egyik leghíresebb regénye A három testőr. A regényben, címe ellenére mégis négy testőr szerepel, mégpedig Athos, Porthos, D’Artagnan és Aramis. Egy olvasó meg is írta Dumas-nak, hogy a regény címében tévedett, mire az író így válaszolt. „Az Irodalomban Is, éppúgy, mint az életben, mindig jó, ha hármat ígérnek és négyet adnak; a kellemes meglepetés mindenkinek tetszik.“ A táncosnő Lucille Grann táncosnő azzal dicsekedett Dumas előtt, hogy ő a lábaival nagyobb tér felett uralkodik, mint az író a tollával. Dumas erre megjegyezte: — Én egész derékig adok önnek elsőséget, de azon felül azután mi uralkodunk ... Az fró szíve Dumas regényeinek és drámáinak nagy részét munkatársakkal együtt írta, szerzőként azonban mindig csak az ö neve szerepelt. Egyszer egy nagysikerű drámát mutattak be, melyet Dumas megint csak egyik munkatársával, Auguste Maquet-val írt. Az utolsó felvonás után az egyik színész, francia szokás szerint, éppen a függöny elé akart kilépni, hogy bejelentse: — A drámát Alexandre Dumas írta. Ekkor Dumas odahívta magához a színészt, valamit halkan súgott neki, azután visszament a színfalak mögött álló Magúéihoz, és megkérdezte tőle: — Igaz. hogy édesanyád itt van a színházban? — Igen — felelte Magúét. A híres író erre megfogta munkatársának kezét, és húzni kezdte a függöny elé. És Magúét láthatta édesanyja örömkönynyeit, mikor a színész a következő pillanatban bejelentette: — A drámát Alexandre Dumas és Auguste Magúét írták. Bolondságok Dumastól megkérdezték, miért írt annyi bolondos dolgot Richelieu-ről. — Okos dolgait mind megírták a történetírók, nekünk, regényíróknak már csak a bolondságai maradtak — felelte Dumas. Az alábbiakban rövid ízelítőt adok a különböző országok humorából. Egy-egy viccből meg lehet ismerni az illiető ország népének sajátos gondolatvilágát. Amerika — Hi, jack! — Hi, Joe! — Mi bajod van? — Rosszul sikerült a házasságom. A feleségem egy fejjel magasabb nálam. — Miért nem válsz el tőle? — Már elváltam, de az sem segített. — Hogyhogy? — Még mindig magasabb. Hollandia — Mi baj, Hendrik? Miért lógatod úgy az orrod? — Nagyon rosszul sikerült a házasságom. A feleségem egy fejjel magasabb nálam. — Na és? — Majd mondanék valamit, ha nem nő lenne az uralkodónk. Franciaország — Miért nézel ilyen szomorúan Jean? Talán nem sikerült a házasságod? — Az én hibámból. Egy fejjel alacsonyabb vagyok, mint a feleségem. Skócia — Miért van úgy elkeseredve, Mr. Macpherson? — Nagyon rosszul sikerült a házasságom. — Miért? — A feleségem egy fejjel magasabb nálam. — Értem. Mennyi pénzbe kerülhet a ruházkodása! Sűrű sötétség. Fekete szalagként kanyarog a folyó; horkol, mintha szenderegne, lassan höinpölyögteti a tengerbe vizét. Az égen egyetlien csillag sem ragyog. — Hogy az a ... — fakadt ki Luis, s visszanyelte a szitkot. — Ez nem gerenda. — Hát micsoda? — A fene látta ebben a sötétben. Gyere, fogd meg. Hunyorogva, térdig a hideg vízben, Macario a társa után gázol. Lehajol, kinyújtja karját és tapogat. — Szúzanyám! — tüstént elkapja meggémberedett ujjait. — Ne óbégass! Te mindjárt berezelsz! — Üregem ... — Add a kötelet! Gyorsan, no! Csomót kötünk rá, te tartsd a végét, én átúszok. Aztán húzd vissza a kötelet. Itt nem olyan sebes az ár. — Azt hittem, gerenda. — Jól van, hagyd már! — Irgalmas Istien! Erősebbre kösd a csomót. „Kutya egy sors — gondolja Macario. — ínség ... Szűz Mária, könyörülj rajtunk.“ A sűrű felhők közül hirtelen halvány fény tör elő, finom ezüst fényfoltjai puhán ringanak a vízen. Ajkát beharapva, Macario a bokrok közé rejtőzik, és várja, hogy Luis átússzék a folyón. Már nincs messze a túlsó parttól. Amit Szicília — Hol voltál ilyen sokáig, Mario? — Most szabadultam ki a börtönből. — Mit követtél el? — Nagyon rosszul sikerült a házasságom, A feleségem egy fejjel magasabb volt nálam. — Na és? — Levágtam. Svájc — Rosszkedvűnek létszik, Herr Hügli. Hallom, megnősült. — Éppen ez a baj. A feleségem egy fejjel magasabb nálam. — Hát aztán.Végre egy nő, akire felnézhet. Argentína — Miért adtad búnak a fejed, Domingo? — Rosszul sikerült a házasságom. A feleségem egy fejjel magasabb nálam. — Az még nem olyan nagy baj. — Az nem. De ver is. Dél-Afrika — Mi bajod van, Jan? — Nagyon rosszul sikerült a házasságom. — Megértelek, ismerem a feleségedet. Csúnya, gonosz, öreg, ostoba, süket, s amellett még egy fejjel magasabb is nálad. Ez mind nem lenne baj. De egy harminc-: ketted rész bantú vér van benne. Anglia ' — Bocsánatát kérem, lordom, de az ön hangulata mintha., .hm... fátyolozott lenne. — Valóban. Lady Patricia egy lábbal magasabb nálam. — Goddam, ez talán még sem olyan nagy baj. — De látná azt a lábat. (Feteki László gyűjtése) 'Macario gerendának nézett, most jó fedezékül szolgál társának. Luis könnyedének evezget a kezével, halad a nehéz, hideg vízben, rögtönzött pajzsa mögé lapul. Macario szaggatottan lélegzik, erősen tartja a kötél végét. Hátizmai megfeszülnek, szeme könnyezik. És amikor már nincs többé türelme guggolni és várni, amikor izgalmában már remeg a gyomra, végül meglátja Luist: éppen kikászmálódik a túlsó partra. Macario felegyenesedik. — Az ördögbe! Szörnyű görcs húzza össze lábát, a derekát szaggatja. Macario még erősebben összeszorítja a fogát, mintha a kitörni készülő szitkot tartaná vissza. Felcsavarja a kötelet. „És még azt mondtam, hogy gerenda.“ Lám, a „gerenda“ lassan úszik feléje. Luis valahol a túlsó parton lapul. „Most rajtam a sor.“ Macario keresztet vet. „Hisz majdnem alatta kell úszni. Szűzanyám!“ Még világosabb lesz, a felhőfoszlányok mint ezüstös foltok remegnek a vízen. „De az biztos, hogy így könnyebb átkelni“ Macario erősen belekapaszkodik a kötélbe, amellyel a gerendának vált tárgy van átkötve, és elrugaszkodik a parttól. Csak meggémberedett bal karjával hajtja magát, mégis megkönnyebülten lélegzik. A rothadó hínár szaga az orrába csap. Luisnak igaza van, a víz itt lassú, könnyű Az „ígéret földje u
