A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-24 / 39. szám
Petr 1 B e z r u č és a magyarok r A költő halála óta városában minden év szeptemberében külön ünnepségek keretében — Bezruő Opavája címen — emlékeznek meg Szilézia nagy fiáról. Felesleges tehát hangoztatni szülővárosa nevét. Ezek az ismétlődő kulturális ünnepségek nem csupán a költő iránti kegyelet lerovásául szolgálnak, de nagyszerű alkalmat nyújtanak költők, Írók, képzőművészek, zenészek és más kultúrmunkások találkozására. Az eddig megtartott kilenc ünnepség mindegyikét valamelyik műfajnak szentelték. Az idei Bezruőnapok, mivel a költő születésének 100. évfordulójáról van sző, különösen jelentősek Ezt húzza alá a szeptember utolsó napjaiban lezajló nemzetközi konferencia is, melynek tárgya: „A cseh és a szlovák költészet visszhangja külföldön“. Az Opava melletti Hradecon rendezett konferencián egész sor külföldi vendég vesz részt és nem hiányzik közülük Magyarország képviselője sem. Petr Bezruö műveit már jó ideje ismerik a magyar olvasók. Eleinte csppán német fordítások útján jutott el hozzájuk a költő szava ,de 1932 decemberében már József Attila fordításában jelent meg a „Ki áll a helyemre“ című költeménye a Népszavában. További versei 1936—37-ben Nyitrán láttak nap*világot a Dallos István és Mártonvölgyi László kiadásában megjelent Szlovenszkói Magyar Költők Antológiája című kötetben. Ezeket már szlovákiai magyar költők tolmácsolták. A „70 000“ és a „Ki áll a helyemre“ című verseket Sipos Győző, a „Piros virág“-ot, a „Paskovi tavak“-at Dénes Endre, a „Menekülésit pedig Sebesi Ernő fordította. Ugyanakkor az antológia 3. részében megtaláljuk Szalatnai Rezső utószavát, amelyben a Sziléziai dalok jelentőségét, szociális hangsúlyát és erőteljes szimbolizmusát méltatja. A Sziléziai dalokat csupán a háború után adták ki magyarul Komjáthy István műfordító tolmácsolásában. Komjáthynak megadatott, hogy személyesen is megismerkedjék még a szerzővel. Találkozásukról egy kortárs — Frafto Sméja — így emlékezik meg. Komjáthy 1953 októberében abban az időben érkezett Kostolecre — ahol Bezruő tartózkodott — mikor az idős sziléziai költő egészségi állapotáról a sajtóban kedvezőtlen hírek jelentek meg. Miután bejelentette magát Bezruő háziasszonyánál, aggodalmát fejezte ki, hogy alkalmatlan időben jött, de az mosolyogva közölte, hogy a „beteg“ épp a kerti medencében fürdik. A látogatónak kő esett le a szívéről: Bezruő tehát egészséges, annyira egészséges, hogy ily késő őszi időben is a szabadban fürdik. A kölcsönös üdvözlés és megismerkedés percei után Komjáthy néhány Bezruő-verset szavalt el magyarul. — No — mondta a költő — lehet, hogy megnyeri a magyarok tetszését, akiket különben jól ismerek ... — És honnét, mester? — kíváncsiskodott Komjáthy. — Az első világháború alatt bécsi áristomban ültem ... az ottani börtönőröm magyar volt. Aztán rágyújtott egy szivarra, ami jó jel volt — barátai már tudták, hogy ez azt jelenti, a vendég megnyerte tetszését. Később Komjáthy óriási meglepetésére Petőfi-verseket szavalt magyarul, sőt a jó vörösbortól nekividulva magyar dalokat énekelt a Dunáról. Ilyen szívélyes légkörben ért véget a látogatás. KAREL VRCHOVECKY Andre Malraux író, filozófus és miniszter négykötetes Antimémoires (Ellen önéletrajz) című művének első kötete rövidesen megjelenik. Malrauxnak tíz év óta ez az első publikációja. • • • A régi szabadkai városházát művelődési házzá alakítják át. Itt helyezik el majd a szabadkai múzeumot, a városi könyvtárat, hatalmas kiállítási termeket építenek. Két-három művelődési intézmény már be is költözött a restaurált épületbe. Az idén a város 70 millió dinárt költ a restaurálásra. • • • Megdrágultak Párizsban a múzeumi belépőjegyek. Szeptember l-től az állami múzeumok belépőinek órát háromszorosára — 1 frankról 3-ra — emelték. Röviden Nyolc építészkollektíva vesz részt Drezda 1945- ben, búmba támadás során elpusztult Semper Operájának újjáépítési tervpályázatán. Az újjáépítést 1970-ben kezdik meg. Az új színház nézőterén 1400- an foglalhatnak majd helyet. m • m Gruso, a híres Marx—Brothers komikus trió utolsó, életben levő tagja tréfás távirattal hallatott magáról. Párizsban élő lánya meghívta esküvőjére. Gruso New Yorkból a következő sürgönyválaszt küldte: Esküvőre elvből nem megyek. Azt is megbántam, hogy a sajátomon megjelentem. • • • Max Reinhardt életéről készül egyórás dokumentumfilm. A film egy részét Salzburgban, a Reinhardt által rendezett zenei ünnepségek színhelyén készítik el. • • • jacqueline Apollinaire, a nagy francia költő özvegye 74 éves korában meghalt a franciaországi Cliandonban. A párizsi Nemzeti Könyvtár néhány hónappal ezelőtt megnyitott Apollinaire-kiállílását még ő készítette elő. FÉRI. Pincér még két maraszkinót. (A pincér hozza. Isznak.) AGGLEGÉNY (belemelegszik a játékba. A hangja halk és izgatott). Az asztalon az éjjeli mécs. Legyen a mécs, teszem, ez a gyufatartó. Előtte az ellenző. Legyen az ellenző, teszem, ez az étlap. Félrehúzom az ellenzőt így. Elfújom a mécsest így. Képzeld, milyen csöndes a szoba. Milyen csöndes a levegő, amelyet egy édes asszony lélegzése szúrt át az éjjel. Drága, édes asszonyom, megérkeztem hozzád, jó reggelt. Letülök egy székre, és nézem az arcát. FÉRJ. Érdekes. (Mélyet szippant a cigarettájából.) Érdekes. (Még egyet szippant, majd az egész cigarettát felsóhajtja.) Ezt sohase éreztem. AGGLEGÉNY (félvállról). Házasodj meg. FÉR] (kíváncsian). És az asszony felkel ilyenkor? AGGLEGÉNY. Lassan. Ehhez érteni kell. Először is csöndesen leteszem a kalapom, a sétapálcám, a tavaszi felöltőm. Azután csöndesen, nagyon csöndesen az ágyhoz lopódzom és föléje hajolok. FÉRJ. Nézd csak, szerelmes a feleségébe. AGGLEGÉNY (mosolyog). Las-san. Az asszony most felnyitja a szemét. Érzem a sötétben, amint rám néz. FÉRJ. Te igazán boldog lehetsz. AGGLEGÉNY. Megfogom a kezét, és megcsókolom a kedves, jó kezét. Azután megcsókolom a száját, a kedves, jó száját, egyszer, kétszer, háromszor. Most még nagyobb a csönd, mint mikor aludt. Mert az igazi csókok nem lármásak. FÉRJ (hidegen). Tudom. AGGLEGÉNY. Azután az asszony fülébe súgom, hogy főzzön kávét. A reggeli kávém sohase iszom a kávéházban. Hiába, az otthoni kávénak tincs párja. Különösen ilyenkor, átlumpolt éjszaka után. Olyan megnyugtató, mintha minden bűnöm feloldaná a pillés, illatos kávé. Az asszony egy darabig vonakodik, sajnálja otthagyni az ágyat, a szája durcás. FÉR) (izgatottan). De később, ugye, felkel? AGGLEGÉNY (egyszerűen). Fel. (Önérzetesen.) Még sohase kellett kétszer mondanom. Egy-kettő papucsba bújtatja a lábait, a cukorfehér lábacskáit. Fázékonyon kendőt kap magára, és a másik percben már lobog a melegítő. Egy szót se szólunk. De mindketten érezzük, hogy most szeretjük egymást legjobban. FÉRI .(meredt szemmel bámul). Érdekes. És azután? AGGLEGÉNY. És azután, nincs tovább. (Csettint az ujjával.) Barátom én vagyok a legboldogabb ember Budapesten. (Ránéz.) Miért bámulsz? FÉR). Te — akár hiszed, akár nem —, de ezt én soha... sohase éreztem. AGGLEGÉNY. Hallod, ez csak természetes. FÉRJ (észreveszi, hogy a szódabikarbónás szelencébe belepottyant egy öreg könnycsepp, megtörli a szemét és megint játszik.) Bizony nekem nincs kihez hazamennem. Agglegény maradtam. Hogy is van az a mondás? Az agglegény úgy él, mint egy király... . AGGLEGÉNY. Es úgy hal meg... FÉRJ. Sohase hal meg. Tudod mit, öregem, én mégse cserélnék veled. 13 Igaz, hogy a legényszobám üres most, az ágy hideg és úgy surranok be, hogy elfordítom a fejem, de azért... boldog vagyok. Olyan könynyű ... Olyan szabad ... AGGLEGÉNY (elkomorul). FÉRJ. Az se igaz, hogy senkim sincs. Az én nagy, francia ágyam a világ leghübb állata. Te, az vár engem és illedelmesen köszön, mikor belépek, „jó reggelt, nagyságos úri“ Erre én azt mondom: „Szerbuszl" Az éjjeli szekrény egy oktávval magasabban kiált: „]ó reggelt!" Megveregetem a vállát: „Szerbuszt" A kis párna szoprán hangon rikolt: „Jó reggelt!“ Megsimogatom: „Szerbusz!" Egyébként megköszönöm nekik, hogy jószívűek hozzám, lefekszem, kicsit olvasok, azután a fülemre húzom a takarót, a kispárnára hajlok, és mintha véletlenségből történne, megcsókolom a csücskét... AGGLEGÉNY (kényelmetlenül feszeng). Kérlek, ne érzeleg], FÉRJ. Az ördög érzeleg. Én csak titeket sajnállak, szegény férjek. Az egész világ az enyém. A ligetben, a Múzeum-kertben tavasszal annyi leány van. Nem tudom észrevetted-e, hogy ezek a fiatal leányok mindig egyformák, a kötényük, a szoknyájuk, a frizurájuk sohase változik, és ha egyik-másik megöregszik és elcsúnyul, a fiatalság, a fiatalság az örök. Ezek a leányok jönnek elébem friss mosollyal piros napernyővel. Nektek van feleségetek és anyósotok. Nekem azonban maga a természet az anyósom, aki millió és millió eladó lányt cipel a karján. AGGLEGÉNY (nagyon szomorúan). Nem gondolod, hogy nincs igazad? FÉRJ. Én, öregem, nem filozofálok. (Fütyörész.) Én élek. AGGLEGÉNY (hosszan, irigyen bámulja). Hazudsz. (Dadogó nyelvvel, álmosan.) Hazudsz. (Megfogja a kezét.) FÉRJ. Mi bajqd? AGGLEGÉNY. Csak azt akarom mondani, hogy hazudsz. (Lehajtja fejét az asztalra.) Hogy nincs így. (Nagyon sápadtan.) Hogy nincs igazad. FÉR). Honnan tudod — te —, te békés nyárspolgár? AGGLEGÉNY. Az a szoba utálatos és hideg. A lavór vize jeges. És nem köszön senki. És aztán az a millió lány se érdekes. Kettő kevesebb, mint — egy. FÉRJ. A matematikában mindig gyenge voltál. AGGLEGÉNY. Ne izéi). Sohase, sohase szoktam lumpolni. Kicsit szédül a fejem. Én most nem merek hazamenni. FÉRJ (felkel). Pedig már igazán mehetünk. AGGLEGÉNY (teljesen elázva, szontyolodottan felkel). Maradjunk itt. (Valamit gondol.) Úrökre. FÉRJ (dühöngve hebeg). És az asszony? AGGLEGÉNY. Az, fiam... az... az... (Szünet. A levegőbe mutat, nagyon messzire.) FÉRJ. Hát így vagyunk, öregem? (Hahotázik.) No, ez sikerült. Becsaptál öregem, a régi vagy, akárcsak az iskolában, húsz évvel ezelőtt. (Mindig erősebben nevet.) De látod, te is beugrottál. (Nyelve alig forog.) Tudd meg, öregem, tudd meg... hogy én is becsaptalak .. . mert én meg... úgy bizony ... AGGLEGÉNY (a füléhez hajol, s élesen, hidegen belésziszegíj. Mióta? FÉRJ (szomorúan). Tizenöt éve.
