A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-24 / 39. szám
Nagy gondot Jelent a szülők számára, hogy milyen ruhában járassák Iskolába gyermeküket. Szeretnénk ebben a kérdésben tanácsot adni a kedves szülőknek, s egyben megkérjük őket: öltöztessék gyermekei két egyszerűen, praktikusan. Mert pl. a melegítő nem iskolai viselet épp úgy, mint a farmernadrág, vagy a drága csipkeblúz sem az. Tekintve, hogy a legtöbb gondot elsősorban a 13—18 éves iskoláslányok okozzák a szülőknek, javasoljuk: oldják meg ezt a kérdést egy ízléses Iskolaköpennyel. Az iskolaköpeny viselete ugyanis higiéniai, pedagógiai, esztétikai, takarékossági és gyakorlati szempontból egyaránt hasznos és kívánatos. Higiéniai és gyakorlati szempontból azért, mert a köpeny vagy a kötény könnyen tisztán tartható, és az alatta viselt, ritkábban mosható ruhaneműt is védi a szennyeződéstől, kopástól. Pedagógiai szempontból kívánatos a viselése, mert formai egyöntetűségével alátámasztja az iskolában, az osztályban az együvé tartozás érzését, de főleg: nem ad teret a feltűnő, az iskolai munkához nem illő, a divat szeszélyeit követő, hivalkodó, egyik a másikat túllicitáló, a szülőket anyagilag annyira terhelő öltözködésnek. Takarékossági, anyagi szempontból pedig azért előnyös, mert takarja a 11—16 éves, gyorsan növő gyermek kinőtt vagy éppenséggel már kifakult, illetve divatjamúlt és ezért nem szívesen viselt, esetleg foltozott ruháit, melyeket így a köpeny alatt el tudnak viselni. A ruházkodás esztétikája szempontjából {mely sajnos iskoláink egyik egyelőre eléggé elhanyagolt területe), például a sötétkék vagy a fekete köpeny fehér gallérral és kézelővel rendkívül üde, egyszerű és egyben „elegáns“ viselet, mely kizárja a harsogó tarkaságot és az osztályban segíti megteremteni a tanulás komoly légkörét. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert az egyik érsekújvári szülő terjedelmes levéllel fordult az iskolai hatóságokhoz, s panaszos hangon vádolta a pedagógust, amiért a 16 éves fiatal lányokat uniformis viseletére kényszeríti. Meglehet, hogy a pedagógus a meggyőző szó helyett adminisztratív úton rendelte el osztályában a munkaköpeny viselését. Az ilyen módszer helytelen, de maga a dolog lényege helyes. Szilárd meggyőződésünk, hogy ha a pedagógus az iskolai ruházkodás esztétikájának fent felsorolt szempontjait ismerteti a panaszoslevéi Írójával, akkor ő lett volna az egyik legjobb propagátora a jó gondolatnak. hám, mit tesz ô család és az iskola kapcsolatának hiánya! ... Ezzel kapcsolatban még egy kedves emlék: a pozsonyi magyar tannyelvű alap- és középiskola szülői munkaközösségének egyik ülésén — már vagy két évvel ezelőtt — megrendezték az iskola köpenyek és kötények „divatbemutatóját“. A szülők 4—5 modellből választhattak, s ott láttam: örömmel választottak is, mert a gyakorlatból már meggyőződtek az iskolaköpeny viselésének előnyeiről. # * * Rimaszombatból K. Gyula olvasónk a következőket írja: .......14 éves fiam a nyári vakációt nagyszüleinél töltötte, ahol egy bő buzogású ponyva-forrásra lelt. Kérem, írják meg, mit tegyek a gyerekkel, mert éjjel-nappal ponyvát olvas...“ Válaszunkat a „ponyva“ elnevezés magyarázatával kezdjük. A ponyva elnevezés onnan származik, hogy a füzetalakban megjelenő írás termékeket még jó száz évvel ezelőtt is a vásári ponyván kiterítve árulták. A könyvnyomtatás föltalálása után kalandos kedvű üzletemberek kinyomtatták az emberiség vándorló mondakincsét: a trójai háború történetét, Faust életét — s mind az összes többit. De a ponyvából, az idő teltével, lassan csak bűnügyi, detektív-, cowboy-, és sok másféle regényüzíet lett. Amolyan kifizetődő irodalom, amelyet a valódi irodalomhoz, a történelemhez, az emberiség kultúrájához mind kevesebb szál kötött. Miért szerzett és szerez magának ma is olyan nagy olvasótábort a ponyva? Miért olvas szívesebben a serdülő, de sok felnőtt is olyan regényeket, amelyekben az esemény és az izgalom bőségben, s igénytelen formában található? A kérdés jobb megértése érdekében tudnunk kell, hogy a serdülő biológiai s szellemi változások, forrongások közepette alakul, keresi helyét, eszményeit. Keres, kutat, szabályozatlan energiák feszítik; szívesen azonositja magát olvasmányaiban (a filmeken és a környezetében) talált hősökkel. így — ha a valóságban nem is — de az olvasmányban lehetősége nyílik fantasztikus kalandok, nagyszerű hőstettek végrehajtására. A ponyva mindezt készen kínálja számára, és cserébe nem kér elmélyülést, sem töprengést; fölfogásához nem szükséges sem tapasztalat, sem tudás. A ponyvairodalom színei rikítóak, fordulatai szokványosak és képtelen túlzásokra épülnek. Hiába győz ezekben a történetekben mintegy receptszerűen az igazság, a serdülő csak a közbülső tettekre, a bámulatosan erős, ravasz és kegyetlen banditára, gyilkosra figyel. A ponyva csak a bűnt és az összecsapást részletezi, a bűnhődésnek néhány sornyi teret enged csupán. Tehát itt az egyszerű tiltás vágy a szülői szigor nem segít. A legjobb, ha más értékes (és a gyermek számára érdekes, szívesen olvasott) irodalmi művekkel látja el fiát, s közben persze az sem ártana, ha fia tudta nélkül mérsékelné a filléres és félpengős ponyvákhoz való hozzájutás lehetőségét. Minden esetre hasznos lenne, ha kikérné fia magyarszakos tanárának (ő ismeri a gyermek érdeklődési körét, ami ebben az esetben rendkívül fontos) véleményét, hogy milyen irodalmi értékű művekkel lehetne a ponyvaolvasásról elterelni serdülő, a „ponyvákat szinte éjjel-nappal hason fekve faló“ fia érdeklődését. Persze a lényeg nem az, hogy a gyerek ne olvasson ponyvát, hanem az, hogy olvasson értékes műveket!!! — if — Alvó lány. Fülénél gyűrűkbe kerekednek a holdfény-most a haj pihéi, arcára derű száll, nappal a gondoktól nem tudott hozzáféri,,. egyetlen a földön, mely immár pirkadatba forog, ki megmenthetné álmaim fáradt szárnyát, el ne sodorják szédült meteorok. Selymen járnak az álomképe'-: hosszú szempillákon; alszik, . szivében lüktet, érik, él holnapi örömöm vagy magányom. Kakasszó. Éles kárminnal keveredik az égalj sötétkékje, a piros szín lekúszik lassan fahegyre, toronyra, oszlop tetejére, percek múlva eldől az úri erők néma csatája, s a dombok hátán fellobog a vértarajú hajnal, Évek s úlya Mert minden dolgunk téglakövére ráhull az ember egy cseppnyi vére s tettei titokban nőnek csak egymásra s párja, hogy kész müvét egyszer majd meglássa. Kosztolányi Dezső: M ajnaCi p á%&eó/zéd Körúti kávéház. Egy Auer-láng virraszt a sarokasztal jölött, ahol az Agglegény és a Férj ül. Már söpörgetni kezdenek, a székeket lapjával az asztalokra rakják, az ajtókon léghuzam süvít. A kávéház személyzete nem viselkedik valami kitüntető figyelemmel a két kései vendég iránt. Az asztalon sörösüvegek, pálinkáspoharak, melyék alján zöld és piros folyadékok csillámlanak és egy üvegszelence, melyben szódabikarbóna van. A Férj és az Agglegény körülbelül egyidős. Valaha iskolatársak voltak, ma a húszéves találkozóról jönnek, álmosak, mámorosok, már unják is egymást, de mégse tudnak elválni. A Férj kövér kopasz, a potrohún aranylánc. Az Agglegény deres hajú, a szeme ábrándos, verseket ír. Reggel négy óra. AGGLEGÉNY (végigásít egy skálát). Menjünk haza. FÉR], A kedvemért, öregem, maradj még. Várjuk meg a hajnalt. (Két kanál szódabikarbónát eszik, de a fehér por fele a mellényére hull./ AGGLEGÉNY (ásít/. Én nem szeretem a hajnalt. FÉRJ. Nincs szebb, mint a hajnal, öregem. Míg ránk nem kékül az ablak ... az ég ... a föld ... addig nem megyünk haza. AGGLEGÉNY. Utálom a hajnalt. (Ásít.) Én mindig szaladok élőié, hamar be az ágyba, eljújni a gyertyát, lefeküdni, míg sötét van. A házmestert ilyenkor majd felöklelem a lépcsőházban. (Gyorsan felhajtja a likőrt. Maga elé néz). Azután a feleségem ... FÉRJ. Mit, te megházasodtál? AGGLEGÉNY (mosolyog). Nem tudtad? FÉR/. Nem. AGGLEGÉNY (játszik). Szegény feleségemnek megígértem, hogy éjfél* re otthon leszek. Most gyöngélkedik. FÉRJ. Nem hittem volna, öregem, hogy te megházasodtál. (A Férj is felhörpint egy pohár likőrt. Ő ts maga elé néz. Ö is mosolyog és játszik.) Hát cserbenhagytál bennünket, te rosszcsont? Elpártoltál? Nem emlékszel, mit fogadtunk az érettségi banketten? De legalább boldog vagy-e, édes öregem? AGGLEGÉNY (ábrándosán lehunyja a szemét). FÉR). Ne is beszélj, látom az orrodról, hogy boldog vagy, öregem. Ej-ej, ki hitte volna, öregem. AGGLEGÉNY (közelebb húzza a széket). Te, ha tudnád, mi egy aszszony. (Most már olyan komolyan játszik, hogy maga ts elhiszi). Nézd, most négy óra. Az asszony már éjfélkor felébredt. Azóta nem tud elaludni, a szemét kinyitja, de nem gyújtja meg a villanyt, úgy vár rám. Negyedóra múlva hallja, amint kezemet csendesen a kilincsre teszem. Én belépek. Ő színleli az alvást, és pillái mögül néz rám. Ö, te nem tudod, mi az egy asszony ... egy hajnali asszony ... c * Ui a> j re Sándor Károly: Napok robajába zárt az életem. Hány törvény hat rá, magam sem tudom, csak az évek burok-súlyát érzem szaporult gondjaim gyülemló terűében. 12
