A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-03 / 36. szám
Elndhovenből hosszú, egyenes út vezet a belga határra. Az úton, amely fenyőligetek között húzódik, jól látható az autók reflektor-fénye. Mivel két személyautó és egy teherkocsi közeledett felénk, Wilhelm az örjáratl kocsit az út szélére vitte, majd kiszállt belőle és a kocsi elé állt Wlm vörös lámpájával integetett és a közeledő erős fényt szóró autó Irányába lépkedett. Klaas ős Jouke lövésre kész fegyverekkel várt. A kőt személyautó vezetője engedelmeskedett, a teherkocsi egy pillanatig szintén fékezett, de utána hirtelen felgyorsult és tovább száguldott. Wilhelm a lámpák villogó fényében megpillantotta a hirtelen félre ugró Wlmet. Az éjszaka egyszerre felélénkült, mivel Klaas és Jouke a hatalmas teherkocsi után tüzelt. Az azonban túlságosan gyorsan hajtott, lehetetlen volt rendesen célba venni. A vámőrök beugráltak az őrjárati kocsiba, a kormány mellett Klaas foglalt helyet. A teherkocsit csupán a határon tudták megközelíteni. A vámhivatalban vörös fényt árasztó világító testek csoportja szórta a fényt, de a késel éjszakai órában az épületben senki nem tartózkodott. Amikor az őrjárat kocsija úgyszólván rátapadt a hatalmas teherkocsira, annak minden lámpája egyszerre kialudt. Klaas hirtelen a fékre taposott. A határőrök kiugráltak az autóból és tüzelni kezdtek. De már minden hiába való volt. A sötét úttesten vészes fekete pontocskák hevertek, melyeket a csempészek „tüskéknek“ neveznek. Ezek a szögecskék úgy készülnek, hogy hegyes száruk egyike mindig felfelé álljon, essenek a földre bármilyen szögben is. Ha az autókerék ezekre a szögecskékre teljes sebességgel ráfut, az utasok életének vesztét idézhetik elő. Wilhelm a népiesen száguldó brigádnak nevezett valkeoswardt holland vámhivatal parancsnoka. Olyan motoros, mozgékony osztag élén áll, mely a vám- és adóhivataloknak van alárendelve ős feladata a csempészek üldözése. Az említett eset a múlt évben történt, abban az Időben, amikor a határ mindkét oldalán szokatlanul erősen elhatalmasodott a furcsa csempészháború. Ezen a részen a holland vidék felszíne olyan egyenes, akár a tenyér, a boróka erdők olyan sürüek, hogy akár egy hadsereg Is elrejtőzhetne bennük. E vlszálykodás nem csupán azért furcsa, mert rendkívül kegyetlen módszerek alkalmazásait váltja ki, hanem azért is, mert közönséges vaj miatt folyik. Vajtócsa az országúton Tény az, hogy Hollandiában túl sok a tehén és ennek következtében a vaj Is sok, amitől a hollandoknak meg kell szabadulnlok. A holland kormány a vaj exportálóit külön jutalmazással nagyobb kivitel elérésére buzdítja, így terméküket a világpiacon uralkodó verseny-áron értékesíthetik. A szerencsétlenség ott van, hogy Belgium is elegendő hazai vaj-fölösleggel rendelkezik. A belga vaj azonban rosszabb a holland vajnál, kilója pedig négy shillinggel drágább az előbbinél. Hogy az ol esőbb holland vaj el ne árassza a belga piacot, — a két ország kormánya kölcsönös egyezséget kötött, melynek következtében a holland vaj behozatala jelentősen korlátozódik. Ez a megegyzés az első pillantásra a Benelux fő államai testvéri barátságának meggyőző bizonyítéka, sajnos, nem hibamentes. Például hogy a vaj csempészésére sor kerülhessen, előzőleg valahol megfelelő mennyiségben biztosítani kell. Ez nem okoz nehézséget. A csempész, vagy annak ügynöke a vajat egyszerűen megvásárolja a gyárban. A felvásárláshoz hatósági engedélyre, érvényes vajkereskedői jogosítványra van szüksége. Hollandiában a hatósági engedélyt a Kereskedelmi Kamara helybeli fiókjától bárki meglepően könnyen, pár shillingért megkaphatja. Egy emberrel beszéltem, aki vaj csempészésért kapott büntetésének letöltése után három nappal engedélyért fordult a hivatalokhoz. Az engedélyt minden nehézség nélkül megkapta. A belga lakosok azt állítják, hogy a csempészet megszűnne, ha a holland Illetékesek szigorúbb feltételekhez kötnék a hatósági engedély megszerzését. A hollandok viszont azt panaszolják, hogy határőreik szolgálat teljesítése közben életüket és egészségüket kockáztatják, míg a belgák elsősorban a minél nagyobb mennyiségű vaj elkobzásán fáradoznak — a csempészek elfogására nem nagyon törekednek — mivel minden tonna elkobzott vajért jutalmat kapnak. Belgiumban ez a vaj egyenesen a gyárba kerül, ahol átcsomagolják, majd hazai termékként árusítják. Egy holland újságíró csipkelődve jegyezte meg, hogy a belga gyártulajdonosok ebből az üzletből szép hasznot húznak. Az alacsony áron megszerzett csempészett vajat felvásárolják, saját terméküket viszont külföldre szállítják. Az exportálásért a belga kormánytól a holland kormány által fizetett kivitelt prémiumhoz hasonló jutalmat kapnak. Ráadásul még az Is előfordul, hogy a csempészett vajat hivatalosan visszaszállítják Hollandiába, onnan újra Belgiumba csempészik és így tovább, amíg a vaj zöldülni nem kezd. A holland—belga határokon mindig csempésztek valamit. A kö zelmúltban a helybeli fiatalság a csempészést úgyszólván sportnak tartotta, berúgáshoz, udvarláshoz hasonlította. A határőrök is elnézőek voltak velük szemben. A mostani csempészek közül sokan a háború idején Ismerkedtek meg a határokon. A csempészek körülbelül egy éve szervezkedni kedztek, átgondoltabb módszerek alkalmazásához folyamodtak és kapcsolatokat teremtettek Amszterdam, valamint Rotterdam alvilágával. Kezdeményezésük nem mindennapi erőszak növekedését eredményezte. A csempészek páncélautókon közlekednek a néma erdőkben és felszerelésükhöz a „tüskén“ kívül olajjal töltött üveg, íüstbomba és egyébb dolgok tartoznak. A belga vámőrök decemberben Zeeuws Vlanderen közelében páncélkocslt tartóztattak fel. Három órát tartott a vad harc, miközben a csempészek üldözőikre magnezit gránátokat, égő gyapjút és nafta bombákat dobáltak. Az egyik pillanatban visszafordították teherkocsijukat és egyenesen az őrjárati autó ellen hajtottak. A két határőrnek alig jutott Ideje, hogy a kocsiból kiugor- Jon és a sáncokba henteregjen. A csempészek ezután felgyújtották autójukat és az erdőbe menekültek. Csupán egy nagy vaj-tó csát hagytak maguk mögött. A száguldó osztag tagjai a határ mentén öt mérföldnyl távolságra lőhetnek a csempészekre. A vámőrök azt állítják, hogy csak önvédelem esetén lőnek. A csempészek ezen a kijelentésen vigyorognak és azt hirdetik, hogy a vámőrök gyakran fölöslegesen lövöldöznek, arra törekednek, hogy megsebesítsék és megöljék őket. A csempészbandák vezérel alárendeltjeik háta mögött keresnek biztonságot. Sok olyan csempész él, aki nem tömörül csoportokba, Inkább saját elgondolása szerint cselekszik. A csempészek nem kedvelik a reklámot, Sjakle Van der Oever ennek ellenére hajlandó volt nyilatkozni. Valkenswardban találkoztam vele egy kis bár. ban. ö nyolcéves koréban kezdett csempészni. „Itt ültem a kávéházban, senkivel nem törődtem. Váratlanul egy férfi jelent meg, és mellém ült. Akkor azzal kerestem kenyerem, hogy a Hollandiában felvásárolható kopott bútort Belgiumban árusítottam. A hozzám ülő férfi egy kis Ideig össze-vissza fecsegett, majd megkérdezte tőlem, hogy a bútor-darabok alatt nem csempésznék-e át valamilyen vajat. Ismertette a feltételeket, és én beleegyeztem. Az utat többször megtettem. A vámhivatalban — amerre járni szoktam — a belga vámőrök nagy részét ismertem, gyakran elugrottam velük sörözni is. Egy alkalommal közvetlen a határon lévő bárnál álltam egy vámőrrel, aki gondolt egyet és közölte velem, hogy átvizsgálja a teherkocsimat. Egy pillanatig szaglászott, majd a régi asztalrakás alatt megpillantotta a ládát. — Ez ml — kérdi. — Vaj? —• Ne nevettess legalább — mondtam neki. — Hisz üres. De a ládát végül mégis fal kellett nyitnom. Akkor egy tonna vajat szállítottam benne. Három hónapot kaptam és ezer forint büntetést kellett lefizetnem." • Sjakle aztán másképp rendezte be az életét. Ha jó hetet fog ki, több mint 250 font sterlinget keres. Az elndhoveni vám- és adóhivatal 150 kilométernél hosszabb határvonalát hét vámőr őrzi. Az említett határvonal szakaszt legalább tízszer annyi út szeli. Aki ott nem lsme’,l ki jól magát, nem ismer minden követ, észre sem veszi, hogy átlépte e a határt vagy sem. A múlt év augusztusában soha nem látott méreteket öltött a csempészháború. Úgyszólván egyetlen nap sem telt anélkül, hogy a határon ne lövöldöztek volna. Ez az állapot a sajtó figyelmét Is magára vonta, dühös riporterekkel és Ideges fényképészekkel telt Volkswagenek érkeztek a határra. A_ háború után kezdődő, nagy méreteket öltő csempészet kezdeményezőinek az egyike az Ismert kerékpárversenyző, Johnny Braspennlnkx volt. Manapság a versenyzők a csempészek feíderftőlként szerepelnek. Nehéz lenne megmondani, hogy valójában mennyi vajat csempésznek Hollandiából Belgiumba. Állítólag 10—15 millió kilót évente. Ez azt jelentené, hogy a csempészek évente két-három millió font sterlinget keresnének. Egy holland ügyész mújlt évi becslése szerint a teljes holland vaj-termelésnek 20 százaléka titkosan Jut át a határokon. Akadtak olyan cinikus személyek Is, akik az előbbi kijelentéshez hozzáfűzték, hogy a kormány nyilvános elismerésben részesíthetné a csempészeket a külkereskedelem növeléséért tanúsított érdemeiért. Fordította: Si. L. hét 8
