A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-03 / 36. szám
Szeptember 4-én lesz huszonöt éve, hogy Móricz Zsigmond kezéből kiesett a toll. Azon az éjszakán, mikor a háború kellős közepén először bombázták Budapestet. A temetésen alig ötvenen vettek részt: írók, parasztok, munkások — akik az életben legközelebb álltak szivéhez. Az akkori hivatalos Magyarország képviselői szinte tüntetőleg távol maradtak. Ma, e szomorú évforduló napján, gondolatban az egész nemzet ott áll a sírja körül, hogy kegyelettel emlékezzék egyik legnagyobb fiára, legmagyarabb írónkra. Fejfájánál ott állnak a nép fiai, hogy megköszönjék a gazdag örökséget, a nemzet maradandó kincsét, amiben évszázadok múlva is gyönyörködni fog a késői nemzedék. Az óriási munkabírású, csodálatosan termékeny írónak minden sora gazdag örökség. Emberi és írói alakja nemcsak korában, hanem ma is vonzó erejű példamutatás. A tiszaháti kis falutól, Tiszacsécstől, hosszú és kálváriás volt az út a magyar irodalom csúcsáig. Pályáján sok nehézség tornyosodik eléje, de Móricz nem torpan meg: töretlen hittel mindig új erőt merít a paraszti származású apa szívós munkaszeretetéből és a református papcsaládból származó anya műveltségigényéből. Tőlük örökli azt a szociális és demokratikus szellemet, amelyhez sohasem lesz hűtlen. Középiskolai tanulmányait Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végzi. Érettségi után beiratkozik a debreceni teológiára, fél év múlva átiratkozik a jogra, aztán Pesten lesz jogász, majd bölcsész, — de tanulmányait nem fejezi be. Rövid ideig tisztviselősködik is. A nyugtalan útkeresés sivár évei után elhatározza, hogy író lesz. Sok küszködésébe kerül, míg elismerik írói tehetségét. Újságírással kezdi. Hat évig az Újság gyermekrovatának helyettes szerkesztője. Hat évig próbálkozik verssel, operettel, novellával és drámával — siker nélkül. A szerkesztők nem sokra becsülik írását, de Móricz nem csügged. Fáradhatatlanul írja meséit és novelláit a legigényesebb olvasóknak, a gyermekeknek, akik egyszerre szívükbe fogadják. Közben részt vesz a Kisfaludy Társaság népdalgyűjtő munkájában. Gyalogszerrel járja be szülőföldje falvait, több ezer dalt és mesét gyűjt, — és sok tapasztalatot. Erről az útról a népköltészet kincsei mellett, éles szociális felismeréssel egy egész életre magával viszi népe szomorú sorsát, mérhetetlen szenvedését, amiből boldog jövőt akar kibontakoztatni. Erre teszi fel életét. A régvárt irodalmi sikert az 1908-ban megjelent klasszikus szerkesztésű Hét krajcár című elbeszélése hozta meg neki. „Mindenből -kiábrándulva, mindentől elkeseredve, a kisfiam koporsója mellett írtam meg a Hét krajcárt“ — írja visszaemlékezéseiben. Ez a novella és az ugyanilyen címmel megjelent novellás kötete áttörte a közöny falát. A neve egy csapásra országosan ismertté, fogalommá válik. Napilapok és folyóiratok szerkesztői versengve közük írá- 9 sait. Emlékezés Móricz Zsigmondra / Móricz most már biztosan halad a megkezdett úlon. Sokszor a szavak áradó bőségével, sokszor szűkszavúan, az ót jellemző egyszerűséggel érzékelteti a magyar életét: könyörtelenül ostorozza a társadalom bűneit, feltárja a falu égető kérdéseit, sürgeti a javítás szükségességét. Legtöbb novellájának hőse a szegénység. Szociális szemlélettel nyíltan ír a szegény parasztság és a gazdagparasztság osztályharcáról. Egyszerűen, tömören, élesen jellemez: néhány szöDa egész életet tud sűríteni. Drámai feszültségű, dinamikus erejű novellái valóságos balladák prózában. A hozzáértők örömmel tapasztalják, hogy írásművészetővel megteremtette a magyar novella modern formáját, erőtől duzzadó új stíljét. De Móricz nemcsak a noveliáirás terén hoz újat. „Éjjel-nappal rohamban“, a népe iránti szeretettől fűtve kezdi írni regényeit (Sárarany, Az Isten háta mbgütt, Kerek Ferkó, Harmatos rózsa, A galamb papné, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, A fáklya stb.j, hogy döbbenetes erővel bemutassa a torradalomra érett falut minden problémájával, az elsikkadó népi tehetségek sorsát, a demokratizmus hiányát, a kasztokba való megmerevedést, a sanyargató nagybirtok ellen harcba induló lázadó parasztot, aki új Magyarországról álmodva azt akarja, hogy „másképpen“ legyen holnap. Parasztjai nagyban különhöznek az eddigi írók ünneplőbe öltöztetett parasztjaitól. Móricz — néha a naturalizmus írói módszerével — egyszerűen keresztültöri az eddigi parasztábrázolás idealizáló formáit. A parasztság igazi arcát mutatja meg. Nem szereti a regényes szépítést: mindent reálisan, sallang nélkül ábrázol, — de mindenhez hozzáadja a saját lelkét. Az ő parasztjait a vagyonszerzés és a nemi ösztön mozgatja. Ezen a kettős pilléren áll a lélektani ábrázolás. Előtte kevés írónk törődött a parasztság sorsával, szociális és kulturális helyzetével. Ö reflektorfénnyel világítja be a falut, hogy 'mindenki páratlan életközelségben tisztán láthassa a magyar paraszt sorsát, küzdelmét, keserűségét, örömét és bánatát. A történelmet és a magyar falu életét mindig a realista író szemszögé Dől nézi: „Az Elet volt — vallja — az igaz s egyetlen tanítómesterem“. Az első világháberúban mint haditudósító járja a frontokat, és a gyötrelmek láttán félreérthetetlenül állást foglal az imperialista háború ellen: „Nem a muszka van a másik parton ... a másik parton vannak a gazdagok“. Egész magatartása nyílt szembefordulás a háborúval. A Kis Samu Jóska című novellájában a lövészárkok orosz és magyar katonáinak barátkozása — a közeli forradalmak előjeleként — azt a gondolatot domborítja ki, hogy a szegény emberek az egész világon megértik egymást. A forradalmak idején fáradhatatlanul ír, harcol, agitál a jó ügy érdekében. Hiszi és vallja, hogy a szociális jólét megteremtésével, a népi energiák kivirágoztatásával „Magyarország Európa áldott virágoskertje lesz“. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után a hatósági zaklatások ellenére is mindvégig hű marad eszméihez, forradalmi ólmaihoz: az igazsághoz. Megrendült társadalomszemlélettel, de megalkuvás nélkül tiltakozik az ellenforradalom ellen. Jóságon és munkán alapuló nemzeti összefogást sürget a szükséges szociális és társadalmi reformok megvalósítására. A forradalmak után első kritikai realista regényét, a Légy jó mindhaláligot is a jóság jegyében írja, A sivár jelenből a múlthoz fordul: megható lírai vallomást ír szomorú gyermekkora emlékeiről. Ez a könyv a legszebb magyar ifjúsági regények egyike. Az élet szenvedéseit érző gyermekiélek finom elemzésén kívül komoly társadalmi modanivalója is van: nemes érzelmeket szólaltat meg, becsületességre, helytállásra, a szülők, a nép és minden igaz ügy iránti szeretetre nevel. Jóságra és igazságra. A népe iránti szeretetből írja meg húsz esztendei munkával, csodálatosan szép, megejtő, ízes, üde, ősi nyelven az Erdély című trilógiát, ezt a nagyszabású történelmi regényt, melynek első kötetével, a Tündérkettel példát akar mutatni, hogyan lehet a kis országból tündérkertet építeni. Nemzetét féltő nagy szeretettel a céltudatos építő munka fontosságát hirdeti benne. Ezek után írja meg a dzsentrik életével foglalkozó regényeit. A kivilágos kivirradtig, az Úri muri, a Forró mezők, a Rokonok a dzsentrivilág életét tükrözik. Ezekben Móricz szenvedélyes kritikával tárja föl az akkori társadalmi berendezés fonákságait, romlottságát. Végső következtetésül hangsúlyozza, hogy az uralkodó osztály a magyar társadalom bajait nem tudja megoldani, a dzsentri nem alkalmas .a nemzet életének irányítására. Nem alkalmas, mert erkölcstelen és tudatlan: nem életképes. Forradalmi bátorsággal mondja ki halálos ítéletét e felett a félfeudálista világ felett. Móricz a népben látja a nemzetfenntartó erőt. További művei — a Boldog ember, a Betyár, az Árvácska, a Rózsa Sándor a lovát ugratja, a Rózsa Sándor összevonja szemöldökét — megrázó erővel a nép mérhetetlen nyomorát, tűrhetetlen helyzetét tükrözik. Vádló társadalomkritikája csupa finom emberi részvét, tiszta szociális érzés. Szeretettel ír hőseiről: a nép minden gyermekét _ testvérének tekinti. Ezekkel a műveivel már a'demokratikus forradalom útjára lép. Tevékenysége egyre aktívabb, szemlélete egyre radikálisabb. Nem elégszik meg a lelkekben munkáló szociális forradalom leírásával: részt kér az újért vívott harcból. Fiatalos lendülettel járja az országot, rengeteg riportot és cikket ír. Riportjaiban súlyos szociális és kulturális problémákat vet fel. Minden sorával a nép érdekeit védi. Szinte apostola népének. Sokirányú közéleti tevékenysége lelkiismeretességét, felelősségtudatát, munkaszeretetét tükrözi. „Magányában egy szegény nemzet szenvedéseinek minden fájdalmát hordozta.“ De nemcsak Magyarországot járja be, hanem Erdélyt és Csehszlovákia nagy részét is. Csehszlovákiához sok szál fűzte. Mindkét felesége innen származott. Nekik is köszönhető, hogy Móricz mindig szívesen gondolt vissza Szlovákiára, különösen Árvára, ahol Pavol Országh Hviezdoslavval is megismerkedett. Szoros kapcsolatot tartott fenn többek között Balogh Edgárral, Győry Dezsővel, Morvay Gyulával, Selylyei Józseffel és általában az itteni~haladó értelmiséggel, elsősorban a Sarló tagjaival. E miatt a kapcsolata miatt otthon egyesek hajszát indítottak ellene, s az új magyar próza büszkeségét elmarasztalták magyar érzületében. Ez a meg nem értés Móriczot elkeserítette, de nem törte meg. Kapcsolatait tovább mélyítette. Előadásokat, irodalmi esteket tartott Szlovákia városaiban, továbbá Brünnben és Prágában. Mindenütt bátran hirdette az emberi szolidaritás fontosságát. Az volt a véleménye, hogy a szomszéd államok kormányainak kötelessége ledönteni a kultúrákat elválasztó kínai falat. A nemzetek közeledését sürgette, a megbékélés, a megértés útját egyengette. Hivatottnak érezte magát erre a szolgálatra. A Sárarany fordítójához, Alžbeta Göllnerovához 1933-ban írt levelében például ez olvasható: „Nagyrabecsülöm a szlovák népet...“ A mintegy 70 kötetnyi tanulmány, riport, dráma, novella és regény írója, mint a nemzet hivatott apostola, nagyszerűen töltötte be népe nevelésének magasztos feladatát. Munkásságával ércnél maradandóbb emlékművet állított magának. Műveit ma 22 nyelven olvassák, de ami a legfontosabb: olvassa — akinek elsősorban szánta — a magyar nép. Olvassa és szereti, mert friss hatóerejének még ma is lenyűgöző varázsa van, mert minden műve ma is a jövőbe mutat, mert minden művéből simogató szeretettel felénk sugároz legfőbb tanítása: Légy Jó m i nd h a 1 á 11 g. OZORAI FERENC a Hét irmaimi melléklete • 36.
