A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-27 / 35. szám

— Hát kedveském a meggyfáról estem le. Pe­dig nem vagyok én ügyetlen, sem szédülő«, de gyenge volt az az ág.,. Hiába, nem állhattam meg, hogy azt a szép gyümölcsöt csak úgy hagy­jam megaszalódni a fa tetején. Csak meggyógyu­lok majd, és kirándulhatok, utazhatom megint. Öh, micsoda nagyszerűségeket láttunk Bajmócon, meg mindenfelé. Hogy ezt én mind élvezhettem! Sokat szeretnék még jönni-menni, nézni, mert minden érdekel. Most kezdem tudni, hogy milyen szép a világ. Akiben ennyi érdeklődés és megismerési vágy lobog, akiben ilyen erős az élet, a mozgás örö­me, bizonyára összeszedi magát és még élhet azokkal a lehetőségekkel, amelyek ha idős korá­ra is, de megnyíltak előtte. A szövetkezeten kívül még egy nagyobb mun­kaközösséget tartanak számon a községben. A háztartási cikkeket árusító vállalatot, amely­nek 102 alkalmazottja van. Ilyenkor nyáridőben a vállalat két nagy teherautója szállítja a jelent­kezőket szombatonként a közeli Patra, amely év­ről évre jelentősebb, népszerűbb fürdőhellyé nö­vi ki magát. A hatalmas raktár egyik irodahelyiségében ta­láljuk a legszorgalmasabb páti kirándulók kis kollektíváját, Béres Gézánét, Balaskó Tibornét és Czilling Józsefnét. Nem győzik az igazgatót dicsérni, akinél a dolgozók előnyét szolgáló min­den ésszerű javaslat támogatásra talál. A köböl­­kútiaknak pedig sokat jelent a patt lubickolás, hiába járták meg a Balatont, Mariánské LáznSt vagy a Szovjetuniót — mert a vállalat ilyen üdü­lésekről is gondoskodik — a közeli Pat frissítő és gyógyító vize mltsem veszít népszerűségéből. Igen, a falu megtanult nyaralni, megtanult élni. Nem kell a garasokat egymásmellé rakni, hogy a négyszögölek számát szaporítsák, mert a becsület egyenes arányban nőtt a holdak szá­mával. Mással büszkélkedik most a falu. Tavasz­tól nyáron át őszig brigádban építik a villaszerű komfortos házakat. Azok, akik annak Idején sír­tak a pár hold földjükért, amit „szelíd“ meggyő­zésre kénytelen kelletlen adtak a közösbe, ma beismerik, hogy a sokat szidott közös nélkül so­se jutottak volna ennyire. S mi jellemző még itt a nyárra? Szomjasak az emberek, mert Köbölkúton, amely nevében is a kút szót hordja, kevés a használható, bő­séges és Jó ivóvizet nyújtó kút. Egyáltalán ke­vés a víz, fürdési lehetőség nincs. Itt a gyümölcs­­termés ideje s a falusiak sorban állnak a gyü­mölcsért és a konyhakerti veteményekért a zöld­séges bolt előtt. Ez is új színe a falusi nyárnak, s nem is a legvonzóbb. De van olyasmi is, amit apáink is Jól Ismertek, s valószínűleg ismerni fognak unokáink is. Ez pedig a kocsma népes környéke. Az Ivóban nagy a zaj és tolongás. Aki nyugodtabban akarja felhajtani a sörét, az kiáll az ajtó elé a kriglivel az akácfák árnyékába. Akadnak ilyenek egynéhányon, s akadnak jövő­menő ráérő emberek is, akik leállnak egy-két szóra, s egy-kettőre összejön a tömeg akár egy­­kisebb népgyűlésen. Szőcs Jancsi bácsi nyugdíjas fejő is ott oltogat­­ja szomját, kitudja már hányadik pohár sörrel, de hát jó mentséget talál: — Köbölkúton kevés a víz, ami van, az is rossz. Mit csinálhat az ember ebben a kutyamelegben? Akarva nem akarva ráfanyalodik a sörre. S még egy régi divat, ami változatlanul tartja magát. A langyos estében összehajolva sétáló fia­talok sziluettje bontakozik ki egy-egy pillanatra a lámpafényben. Álldogálnak a kis kapuk két oldalén is, s nem hiányzik a fel-fel hangzó ku­tyaugatás sem. De jelentkezik egy új hang is, a kis zsebrádiók diszkréten, vagy sajnos kevésbé diszkréten szóló muzsikája. A mozi előadást hirdet. Nézem a műsort, csu­pa érdekes, jó film. A teremben mégis alig lé­zeng néhány fiatal. Az emberek a tévé előtt ül­nek, amely sokak számára csaknem mindent pó­tol. A falusi ember felfedezte a kényelmet, s talán kissé túlságosan is hódol neki. Lassan azonban a televízió kékes fénye is kialszik. Aludni tér a falu, de álmai is mások, mint huszonöt, har­minc évvel ezelőtt. Merészebbek, nagyratörőb­­bek, nem a sajgóderekű, túl fáradt emberek ál­mai. A nyár azonban ma Is változatlanul érleli a gabonát, a kezek ma is gyönyörűséggel túrnak bele a kövér szemekbe, s a gépek megdolgozta búzából, rozsból ma is éppen olyan Illatos, Jó­ízű kenyér, mint régen. Az új kenyér, amely­nek ropogós piros héja maholnap megtörik a kés alatt. Jut belőle mindünk asztalára elég. Sereimé, az egyik leghűségesebb páti fürdőző. ndul a köbölkúti paprika és paradicsom szerte Alkoholisták büntetőtáborban „Milyen volt a leszállás??“ — szokták köszönteni a finnek a helsinki Seutala repülőtérre érkező barátaikat és ismerőseiket. Ennek egyszerű az oka: ezt a repülőteret részeg gépkocsivezetők épitettél^. Természete­sen az urak e munkájukat már teljesen kijózanodva végezték; a törvény értelmében büntetőmunkára Ítélték őket, mert előzetesen ittasan ültek gépkocsijuk volánja mellé. Finnországban a beszeszelt gépkocsivezetők ellen szigorúbb törvények vannak érvényben, mint bárhol másutt, és ezeknek a törvényeknek a személyekre való tekintet nélkül könyörtelenül érvényt is szereznek. Majdnem minden Ittas vezető egy-kettőre a repülőtérnél vagy az útépí­tésnél létesített munkatáborhan találja magát. Bírók, képviselők, taná­rok és gazdag kereskedők csákánnyal a kezükben állnak a gyári mun­kásokkal és a kőművesekkel, hogy kemény munkával tegyék jóvá alko­holmámorban elkövetett vétküket. A közlekedés szigorú szabályaira való ránevelésnek ez a módja egye­dül áll a világon. Finnországban humorosan fogják fel. Az egyik keres­kedő kaján mosollyal többször is elmondta versenytársáról, hogy az „már kétszer is közreműködött a repülőtér építésében“. De ez a való­ságban csak ritkán fordul elő, a legtöbben megelégednek egy adag munkatáborral. A volán melletti ittasságért általában négyhavi munka­tábor jár, de ha az autóbaleset alkalmával valaki meghal, a büntető­munka tartama B évre is meghosszabbítható. Emellett a vezetői igazol­ványt 1—10 évig terjedő időrte, sőt halált okozó gázolásnál végérvénye­sen bevonják. A közlekedési bűnözők tábor és börtön között választhatnak. A köz­lekedési kihágások miatt elítéltek (kb. évente 600 személy) közül ele­nyészően kevesen választják a dutyit. Szinte mindenki a munkatábor mellett dönt. A munkatábor lakéi clvürnhában dolgoznak. Órabérük S márka, ami Finnországban megfelel a napszámosok normál bérének. Délután rend­szeresen fogadhatnak látogatókat. Katonai barakkokban laknak, a szöges­­drót mögött azonban nincsenek őrök. Nagyon könnyen meg lehet szök­ni. A szökevényeknek azonban újra teljes egészében le kell tölteniük összbüntetésüket — ifiégpedig börtönben, récs mögött. Ezért nagyon ritka a szökés. Az elítélteket sportolásra és egyéb időtöltésre buzdítják. Az üzletem­berek délután fogadhatják titkárnőjüket és lediktálhatják nekik a napi postát. A táborban egy szabályt mindenesetre szigorúan betartanak: itt tilos mindenféle alkohol. hát7

Next

/
Oldalképek
Tartalom