A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-27 / 35. szám

I

fizetési o sxiS vetk«zeibon.

Mit csináljon ax amber ebben a nagy melegben?

ül Falusi nyár 6

7

Régen városlakó vagyok már, de gyeim éké veimet falun töltöttem s a falusi nyarak Ize, sok színe kitörölhetetlenül emlékezetemben él. Csak lehunyom a szemem, s már ott állok a zselízi határban, valamelyik Árokmajor felé vezető dűlőúíon, tőlem nem messze a Garam halakban bő vizén vakítóan csillog a nyári Nap. Poros az út, a bokrok, a fák tlkkadtan állnak az állhatatos sugárzásban, és nem figyelnek arra a zümmögésre, ami megüti az én fülemet. Aztán elindulok, amerre a zümmögés erősödik, s a kanyarnál tenyeremmel beárnyékolt szemem előtt feltűnik a nagy egzotikus „állat“, a téglaplros cséplőgép. A forgó kerekeken szaladnak a szíjak, s apró emberhangyák sürögnek-forognak a közelben s mint valami telhetetlen Molochot etetik a gépet a verejtékezve learatott drága gabonával. A gép zabái, zabái, s zizegve önti ki magából a sárga, aranyló magot. Száll a por, a pelyva, rétegben tapad meg az izzadságtól nedves, napbarnított testeken, a fiatal Izmokon játszó bőrön, az öregebbek ráncaiban, a bajuszokon. A megfeszített munka közben kevés szó esik. Csak rövid utasítások, kiáltások hangzanak, melyeknek erejét elveszi a gép búgása.

Telnek a zsákok, repülnek az alattuk meggörnyező vállakra, onnan a mázsára. A mázsamester — rendesen valamilyen pénzszűkében szenvedő, ruhára, tanévre keresni akaró diák —■ szorgalmasan jegyez a sátor alatt álló, hevenyészett, kecskelábú asztalból és székből álló „irodában“, ahol mégis némi árnyék található, bár a leghűvösebb zugba dugott vizes kancsóban szinte ihatatlanná melegszik a víz.

Állok ott, félreeső helyre húzódva, nehogy láb alaít legyek, mert itt igyenkor nem tréfálnak, nem kerülgetnek senkit, de elmenni estig sem tudok, mert lenyűgöz a kép. Érzem, teljes lényemmel átérzem, hogy nagy dolognak vagyok tanúja, olyasminek, amit ésszel' még fel sem érek. Most születik a kenyér. A kezek belemerülnek a fémes gabonamagokba s összeszűkült szemmel, vizsga pillantásokkal mérik fel, milyen is az újszülött, amely ennyi munka és verejték árán jött a világra. Az élet születésének misztikuma lehelte be a határt, örömet — akár keserűt is — je*lentve, ha másképp volt mindez.

Az aratást ma is általában Péter-Pálkor kezdik, de míg a munkák azelőtt augusztus közepéig s tovább is elhúzódtak, most az arató-cséplőgépek és más mezőgazdasági gépek segítségével fele annyi idő, fáradság és emberi erő kell, hogy végezzenek. A falusi nyár azelőtt teljes egészében az aratás jegyében telt el, ma a gazdasági évben nem jelent mást, mint egy kis évvégi „hajrát ,

Falusi nyár 1967. A régi nyarak elsüllyedtek az emlékjk mély tarisznyájában, az új, a gyakorlatiasabb, he íadóbb világ falun is tért hódított, s nem .tudjuk vlsszakivánni az elveszett romantikát (amely mögött kemény, sokszor kegyetlen paraszti élet húzódott meg), mert helyébe olyan tényezők léptek, amelyek azelőtt képtelenségnek tűnő gazdagsággal ajándékozták meg a falut. És most nem egyedül az anyagiakra gondolok, hanem a falusi ember megváltozott életformájára is.

Nézzünk csak körül például Köbölkűton. Rekkenő hőséget sugároz az ég. Azelőtt ilyenkor üresek voltak az utcák, mert minden épkézláb ember a határban dolgozott, csak a már munkára alkalmatlan anyókák és apókák húzódtak be a klsablakú szobák hűvösébe a rájuk bízott apróságokkal. Most forgalmas a főutca, és ahogy megfigyelem, legtöbb ember a zöldséges üzlet, a kocsma és a szövetkezet épülete körül látható. Betérek a szövetkezet udvaréra. Az iroda mellett végighúzódó „gangon“ sorban állanak férfiak, nők. Fizetés van. Figyelem azoknak az arcát, akik már pénzzel a kezükben vagy a zsebükben kilépnek. Fogják az elszámolási szalagot és még egyszer gondosan utána néznek, stimmel-e minden. A sorban néhány kislegényke is várakozik. Az egyiket megszólítom— Te is fizetésre vársz?

. — Igen.

— És mennyire számítasz?

—- Nem sokra. Csak két hétig segítettem az aratásnál. Különben Fürre való vagyok, a 8. osztályba járok.

Smlgura Gyula és vele együtt sok más diák ma is kihasználja a nyári szezonmunkát, hogy egy kis külön keresetre tegyen szert. Az egyik kirándulgatni akar belőle, a másik zsebrádióra Vágyik, a harmadik szüleinek adja keresetét, használják fel belátásuk szerint. Az aratási munkákba ma is bekapcsolódnak a diákok, de munkaidejük mindössze két-három hétre zsugorodott. Ma már csak egy-két árva traktor pöfög a földeken, tarlóhántás. őszi szántás...

És mit csinál a nép? Sokan a főkönyvelő példáját követik, aki éppen az nap ment szabadságra. A mai szövetkezeti tagok szülei vagy nagyszülei — már amelyik meg nem érte ezt a csodát — aligha hinnék el, ha hirtelen feltámadnának, hogy a falusi ember ma olyasmit is ismer, mint: szabadság. Méghozzá nyáridőben. Azt pedig, hogy családostul, esetleg a saját gépkocsiján megy nyaralni, talán akkor sem hinnék el, ha a saját szemükkel látnák. Sok csinos kocsi van pedig a köbölkutlak birtokában, és ahogy a szövetkezet irodájában megjegyezték, nem csupán a „fejeseknek“ van kocsijuk. És persze nemcsak a szövetkezetieknek. Ha tehát ma az augusztusi kánikulában üresnek, kihaltnak találnánk a falu utcáit, biztosak lehetünk ábban, hogy nem a földeken hajladoznak, szorgoskodnak valamennyien, de nagy részük nyári szabadságát tölti valamelyik bel- vagy külföldi fürdőhelyen. Saját kocsijának volánja mellől tekint szét a nagyvilágban a fiatal, műhelyszerelő Juhász, a traktorista Decsi és

Mankovlcky főmecíanizátor, akinek nagy fékén te Tatra kocsija már éppen indulás előtt állt, hogy Karlovy Varyba szállítsa a családját nyár pihenésre.

Az élet azonban nyáron is folyik tovább, nen menekülhet mindenki egyszerre a hüs habokba vagy fenyvesekbe. Mivel könnyít magán az, ak odahaza kénytelen tölteni a szokatlanul kitartó an meleg nyári napokat.

Róluk sem feledkeznek meg. A szövetkeze gyakran rendez autókirándulásokat szerte a; országba, és azok előtt, akik harminc, negyve: vagy ötven évig alig jutottak túl a falu határán feltárul Budapest szépsége, a Balaton meganny csodája, a Magas- és az Alacsony-Tátra lélegzei elállitóan szép tájai, a különböző kirándulóhelye! üdítő környezete, tanulságos látnivalói.

Ez idén a szövetkezet Bécsbe tervez egy autó buszkirándulást. Annyi helyet előreláthatóla; nem tudnak biztosítani, ahány Jelentkező les: de a lemaradókat is kárpótolják majd. A legldő sebb köbölkúti „glóbetrotter" Kecskés néni. 8 éves, de ez nem akadályozza meg abban, hog ne hozza be a világjárásban, látnivalókba azt, amire hetven évig nem yolt lehetősége. Az az valami mégis akadályozza. Egyidőre le ke! mondania a kellemes társaskirándulásokról, mei lábtöréssel ágyban fekszik és a menye ápolgai ja. Megkérdeztem, hogyan történt a sajnálatc baleset.

Akik saját kocsijuk volánja mállói, néznek szét e nagyvilágban.

Prandl Sándor felvételei

6