A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
pék mindenütt: a falakon és a falak mellett, a szobákban és a folyosókon: a negyven éves alkotómunka eredménye. — Kiszorítanak már lassan a lakásomból — szól a házigazda, s tekintete szeretettel simogatja a képeket. — Hány képe van? — Fogalmam sincs. Sok. Van olyan munkám, nem is egy, melyet évek óta nem láttam, azt sem tudom, melyik képhalom alján található. — Milyennek látja régebbi alkotásait? — Szeretem azokat is. Minden művemet a tőlem telhető legnagyobb igényességgel alkottam, egyiket sem kell szégyellenem, magam előtt sem. — Hány órát dolgozik naponta? — Nehéz pontosan meghatározni. Nem dolgozom rendszeresen. Van úgy, hogy 15—17 órát állok a festőállvány előtt, de előfordul, hogy már két óra után abbahagyom, mivel nem megy a munka. Persze ez nem azt Jelenti, hogy akkor tényleg nem dolgozom. Az alkotó ember állandóan dolgozik, töpreng, vívódik, képzeletben gyúrja, alakítja az anyagot, formálja látomásait. Én minden kép megformálásához újra felkészülök. így sikerül talán elkerülnöm az önismétlést. Ezenkívül az égvilágon mindent én csinálok ebben a házban: takarítok, mosok, főzök, ágyban fekvő, beteg édesanyámat gondozom. — Jut Ideje mindenre? — Jut. A napnak huszonnégy órája van, azalatt sok mindent elvégezhetünk. Én állandó permanenclában vagyok. Az unalmat nem Ismerem. Sokszor hallottam emberektől: unatkoznak. Nemegyszer mondogatom is: úgy szeretnék már egyszer unatkozni, megtudni, milyen érzés lehet. szerezte Rembrandt mesterségbeli tudását, az számára erkölcsi, anyagi hasznot Is Jelentett. Ellenben ha ma valaki mondjuk Picasso mesterségbeli tudásával rendelkezik — és semmi újat nem hoz — epigonná nyílvánítják, tehát szinte megsemmisítik. V. — Szinte hihetetlen, hogy már hatvan éves. Legfeljebb ősz haja, ősz szakálla bizonyltja. Egyenes testtartása, fiatalos mozgása, érces hangja, fordulatos beszédmódja, testi és szellemi frissessége alapján legfeljebb negyven évesnek Ítélné az ember. Negyven éve alkot csodálatos Intenzitással. Itthon már rég az elsők között a helye s műveivel a külföld is Ismerkedik. Részt vett már műveivel szovjetunióban, kelet- és nyugat-németországi, svédországi, dániai, finnországi, angliai, svájci, francia- és olaszországi, iraki, kubai kiállításokon, nemzetközi pályázatokon és grafikai blennálén stb. Műveinek külföldön Is szép a visszhangja, mint grafikust a mexikóiakhoz — tehát a legjobb mai grafikusokhoz — hasonlítják. — örül ennek a sikernek? — Nem vagyok hipokrita, nem mondom, hogy nem esik jól az elismerés és méltányolás. Viszont azt is tudom, hogy sem az elismeréstől nagyobb, sem az esetleges mellőzéstől kisebb művész nem leszek. A művek itt vannak — mutat körbe; a képekre — igazi értéküket majd a legnagyobb kritikus, az idő mutatja meg. VI. bak közül való. Mindent vallató, mindenre rákérdező. Azonban Jól tudja, érvényes választ kérdéseire csak saját maga adhat... Ezért önmagát vallatja elsősorban. A vallatás kin, a vallomás öröm — vagy legalábbis megkönnyebbülés. Szabó Gyula minden képe egyegy vallomás az EmberrőL Pontosabban: válaszkísérlet réges-régi, rettenetes kérdésekre: „Ml értelme van, hogy élünk?“ „Hogyan éljünk?“ „Mi lesz velünk?“ S egyben minden kép vallomás magáról a művészről, vallomás azokról a kínokról, gyötrelmekről, megtorpanásokról és dacos nekirugaszkodásokról, melyek a kérdés és válasz két pólusa közötti feszültséget létrehozzák. S a több ezer kép-vallomástoól, az egész életműből zeng ki az egyértelmű válasz, a madáchi: „Ember küzdj!“ És bízzál: önmagadban. ni. Szabó Gyula losonci lakása. Ké-IV. Szabó Gyulát rendkívüli tehetsége mellett felelősség- és hivatástudat, vasakarat, szuverén mesterségbeli tudás, alapos és átélt műveltség, Intenzív gondolkodás jellemzi. — A művész helyzete hovatovább egyre nehezebb — mondotta. Oj dolgot a régi Iskolák, mesterek Ismerete nélkül nem lehet alkotni. Régebben némileg más volt a helyzet. Vegyük például a holland festőiskolát. Ha valaki meg— Tudjuk, hogy sokat utazott, Párizsban tanult, járt Svájcban, Svédországban, Közép- és Kis- Ázsiában stb. Talán fölösleges is a kérdés, mégis fölteszem: Jól érzi magát Losoncon? — Igen. Szeretem Losoncot. Jó utazni, bejárni, megismerni a nagyvilágot, de kell egy hely, ahová az ember mindig visszatérhet dolgozni, alkotni: ez az otthon. Az én otthonom itt van, Losoncon. Zs. NAGY LAJOS „Virrasztók“ Kedvencével Prandl Sándor felvételei
