A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-06 / 32. szám
Egyedül és mégsem egyedül majd a születésnapi köszöntőket, Jókívánságokat kézbesítem, de annyi baj legyen, szívesen csinálom, mert ml is vele ünnepelünk. A kisfiam Is nagyon szereti őt, ha elmegy a háza előtt, mindig beleselkedik, mit csinál Zoli bácsi? Ha nem látja, máris kérdezi tőlem: — Anyu, nem beteg? Hogy ml konkrétan a mai postája? „A korúnk költészete" című válogatás Erdélyből, Oyőry Dezsőtől levél, egy olvasójától üdvözlőlap, a Helikon c. német folyóirat, a Kritika c. magyar folyóirat és a napilapok. ■ Ha Fibry Zoltánhoz megyek, mintha Sohrelberékbei mennék, annyira agy család. A házigazdát még soha nem láttam, a késgyárban dolgozik mint ellenőr. Így az én szememben a Schreiber család Fibry kapcsán Schreiber Ida, a gondviselő asszony, ás lánya, a kis Csacsi, aki bizony már nagylány, szeptembertől kilencedikes. Schreiber Alica. Aki Fábry Zoltán vendége, az as ő vendégflk is, talán nem is Járt as Stőszon, aki náluk nam Járt. Még Jóformán meg sam érkezett a látogató, Ok már tudnak róla, ás olyan szeretettel várják, mintha nem is Fábryhoz, hanem hozzájuk érkezne a vendég. Az asszony is, lánya is tudnak magyarul, a kis Csacsit a nagy Csacsi tanította meg magyarul. Egyébként németfii beszél a család. Schrelberná: — Stószon születtem. Zoli bácsit gyerekkoromtól Ismerem. Akkor még nem gondoltam, hogy egykor majd gondviselője leszek. 0 sem gondolhatta. 1959- ben kerültünk közvetlen kapcsolatba. A kislányom három éves volt, mikor Zoli bácsi megbarátkozott vela Alica nagyon megszerette, mindig marasztalta, ha már menni akart: Fábry bácsi, ne tes. sék még hazamennll Így ment ez A kert magányos séták színhelye Schrelberná ás a kis Csacsi egy ideig, aztán a reggelijéről és a takarításról én gondoskodtam. Ekkor még máshová Járt ebédelni. Hatvanegyben meghalt az asszony, aki főzött neki, azóta reggelit, ebédet vacsorát én készítek. Bevallom, eleinte féltem a diétás ételek elkészítésétől, de 6 figyelmes volt, s mindig megmagyarázta, hogyan, mennyi zsírral főzzek. Meg Is hízott gyorsan. Együtt vacsorázik esténként a kis Csacsival, vagyis Allcával. Mindig pontosan hétkor Jön, nagyon szereti a pontosságot. De ha Jó zenei program van, késik a vacsoraldó. Ebédelni is együtt ebédelnek a lányommal, persze csak olyankor, ha Alica az első déli busszal érkezik Macenzéfről. Ha olyat főzök amit Alica szeret — rakott krumpli, kirántott hús, — akkor Zoli bácsi klszöl az ablakon, amikor Alica érkezik és tréfásan megjegyzi: Ma nem szabad Ciáder László ás Rosmao felv sokat ennedl Ebbűi Alica egyből megállapítja, hogy Jó ebéd várja. Zoli bácsi Is a rakott krumplit, a cslrkepaprlkást, a naturszeletet ős a töltött húst szereti. Allcáéhoz hasonló az Ízlése. Ha vacsorázni átjön hétkor, néha fél kilencig Is elbeszélget nálunk. Régi diákköri emlékeiről, meg a későbbi nehéz évekről, amikor még csak egy tányér levesre futotta a pénzéből, no meg két deci borra, mert az soha nem maradhatott el vacsora után. Minden este hazaklsérjük Allcával, vizet készítünk be neki, és Jövünk vissza. Becsukjuk a kaput, a kulcsot magunkkal visszük s reggel nyitjuk ki újra. Ha a kislányom beteg, a kis Csacsi és a nagy Csacsi között levelezés folyik, olyankor én vagyok a kézbesítő. Hogy vagy? Mennyi a lázad? Ilyen ás Ilyen tablettákat szedjl 0 írja, a nagy Csacsi, s Alica magyarul válaszol a kérdéseire. Hozom, viszem a levelet, a tanácsot és az orvosságot. Ha Zoli bácsi beteg és beviszik a kassai kórházba, mindjárt Ír Csacsinak, ml történt vele, hány napig marad, s Alica azonnal válaszol neki. Családtag nálunk, nagyon szeretjük, úgy törődünk vele, mintha apánk lenne. Van ügy, hogy tízszer is átmegyek hozzá napjában, ha beteg. Mosás, vasalás, főzés, minden az én gondom, a postára Is én Járok, mert nem csak Jön a sok levél, de megy Is. Szünetben Alica csap fel postásnak! Alica: — Hogyan keletkezett a Csacsi név? Jártunk a postára Sanyival a bátyámmal, s mikor vlszszatértünk, Zoli bácsi mindig adott nekünk „csocskit“. Aztán a Csocsklból csacskl, a Csacsklból Csacsi lett. Csacsit kaptam,, és nem csokit, így keresztelt el Csacsinak. Én Is Csacsinak hívom öt. £n Is, Sanyi is, meg a többi gyerek Is nem Jó napottal köszöntjük, hanem csak úgy hogy „Csacs". Ez a megszokott köszöntést formánk. Persze én már nem vagyok Csacsi, Allcának hív mindenki, Zoli bácsira, a névadóra maradt a Csacsi névl Pesten azonban ma Is úgy Ismernek, hogy Csacsi. Így szólít B. Nagy Laci bácsi, Sótőr István bácsi, Illyés Gyula bácsi, és sokan mások, akik Zoli bácsinál, a nagy Csacsinál megfordultak. Ogy szeretem ót, mint nagyapát. Az Is nekem, nagyapám! A gyerekek, akik Jól Ismerik a kapcsolatunkat, mindig megkérdezik: Ez a te apukád, ez az Író? Schrelberná: — Minden reggel meg kell kérdeznem, mit kíván ebédre, mert ö az ebédre úgy készül, mint a munkájára. Sót az ebédnél mér arra is kíváncsi, hogy ml lesz vacsorára. Alica: — Olyankor én mindig azzal Ijesztem, hogy tejbegrlz, mert azt nem szereit!... Van két könyvem Csacsitól, az „Európa elrablása" ás az „Ember az embertelenségben". Dedikálta nekünk. Tessék az egyik dedlkácló: „Csacsinak és az egész Schreiber családnak, a 304-5 oldal hőseinek szeretettel Fábry Zoltán (Nagy Csacsi) Stósz, 1966, hüsvét.“ A másik: „A Schreiber István családnak szeretettel Fábry Zoltán és Csacsinak Csacsi. Stósz, 1982. Vili. 20.“ Az emlékkönyvembe Is Irt, dicsekedem is vele sokszor a barátnőimnek. A barátnőim közül négyen már Jártak Is Csacsinál. — ... búcsúzom Stösztól, Fibry Zoltántól, hiszen szorgos mindennapidnak még a délutáni pihenés is programja. Búcsúzom a stószt hegyektől, a fenyvesektől, amelyek csendet, nyugalmat, egészséges levegőt kölcsönöztek nagy fiának, a remeteséget vállaló Fábry Zoltánnak. Megélte a hetven esztendőt, és minden bizonnyal még sok-sok évig Stószé marad, a fenyveseké, a hegyeké, a gyors vizű pataké, a talpa alá engedelmesen simuló kerté, a forrásoké, a miénkl ...erőt, egésaságet és még »oktok munkás eastendőt kívánunk, Fábry Zoltánt Kekszet kapnak a kacsik hét
