A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-06 / 32. szám
cinkék falatoznak. A verebek kekszet kapnak, a cinkék diót. Széjjel tudtam választani éket. öregek és fiatalok, tehát a stőszlak patikusként is számon tartanak. ,Akinek a feje, vagy a foga fáj, tudja, hogy nálam Irt talál". Ha valahol orvosságra van szükség, beszólnak az ablakon vagy bekopogtatnak... A cigányok egy része Csehországban dolgozott, az asszonyok leveleztek velük, és ez azt jelentette, hogy mivel nálam minden beszerezhető, ügy jártak hozzám borítékért meg bélyegért, mintha postahivatal lett volna a házam. Az a szerencsém, hogy olyan család viseli gondomat, mint a Schreiber család. így teljes kényelemben élhetek. Van egy kislányuk, akit egész kicsi korátél Ismernek a vendégeim, már a pesti rádióban is szerepeltették a hangját, akinek annak idején én adtam a Csacsi nevet. Nos a kislányból nagylány lett, Csacsiból Allzka, a Csacsi név meg rám ragadt, szomszédaim és ismerőseim most is Csacsi bácsinak szólítanak ... Mit jelent Stósz számomra? Jelenti a napi egy órás sétát. Schreiberék mellett van egy kert, mindjárt az erdő alatt, az özek gyakran lemerészkednek oda délutánonként: előszűr jón a bak, aztán a suta a gidálval. Hát ez a kert az én sétaterem. A nap következő fontos része a posta. Az hozza nekem a világot. Harmincöt folyóiratot, hetilapot, újságot, könyveket kapok a világ minden részéből. Ami természetesen nagy terhet is ró rám, hiszen a levelekre felelni kell. Ha egészségi állapotom miatt most alig dolgozom is, a levelezéssel törődöm. Napi programomba tartozik még az olvasás és a zene. Éjszakáról éjszakára negyed egykor fekszem, vacsora után éjfélig olvasni szoktam. Azért fekszem le későn, mert legtöbbször ágyban érnek a szívrohamok. A zene... egy pesti író azt Irta, hogy napi programomat a rádió zenei adása szabályozza. Egy Bartók vagy Beethoven miatt elmarad, vagy későbbre tolódik a vacsora, s olyankor az olvasás programja is módosul. Amennyiben éjjel rosszul vagyok, a könyvtárszobában felkattlntom a villanyt. Erről tudják a gondviselőim, hogy át kell jönniük. Németül ugyanúgy olvasok, mint magyarul, nyelveket azonban a németen kívül nem beszélek. Nyelvi antitalentum vagyok, képtelen idegen nyelv megtanulására. A németet is csak azért ismerem, mert Stőszon születtem, Így második anyanyelvem lett. Könyvtáram hétezer kötetből áll, s főleg a német kérdésre épül. Meg a magyarországi, erdélyi irodalomra és a jugoszláviai Híd köréra Innen dedikált könyvek is érkeznek. A minap Párizsból érkezett egy kis csomag, egy Bartók — plakett volt benne. A feladót nem ismertem, később jöttem rá, hogy Beck Ödön Fülöp fia az ajándékozó. Erdélyből meg egy biológus állandóan küldi utasításait az életmódomra vonatkozólag. A rádiómon földgömb és mellette egy szamár, egy magyarországi termelőszövetkezet kézimunkaajándéka. Sok névtelen levelet is kapok, érdekes adalékokkal, sajnos nincs nevük, feladójuk, így értéktelenek. ■ A postai kézbesítő szakítja félbe a beszélgetést. Mindig déltájban jön, szerényen és figyelmesen kopogtat, átadja a napi „rakományt", aztán megkönnyebbül, jóval könynyebb lett a szolgálati táska. Harmincnyolc éves asszony. A neve: Göblová Gabriela. Szívesen és ürttmmel beszél a munkájáról: — Negyedik éve dolgozom a postán. Ha kézbesítek, szinte a nap minden órájában megkérdezik: — Hoztál valamit? Az üzem és Zoli bácsi kapja a legtöbb postát. Minden nap bekopogok hozzá valamivel. Még a vasárnap sem kivétel. Itt lakunk nem messze, ünnepnap is átszaladok hozzá a küldeménynyel. Kisgyerek korom óta ismerem Zoli bácsit. Azt tudom róla, hogy nagyon jó ember, szeret ben(;s mégsem «yodíl Az Adyasztal Kartár* lrfik a könyveik elölt Szamár 61 földgömb a rádión nünket, szereti a gyerekeinket, egyik könyvét, szlovákul is megjelent, olvastam én Is, az uram is, nagyobb fiam is, aki most Ipari Iskolás Kassán és tanulnak Fábry Zoltánról, nemrég Is el kellett készítenie az életrajzát. Magyarországról, Romániából, Németországból és Pozsonyból kap sok levelet. talán furcsa is lenne, ha akadna olyan nap, amikor nincs postája. Négy év óta nem emlékszem Ilyen napra. Ha nála jártam, a táskám fele terhétől máris megszabadultam. Németül beszélgetek vele, otthon Is németül, Illetve „mántául" beszélgetünk. Minden stószl ismeri Zoli bácsit, tudják kicsoda, szeretik, nagyra értékelik és büszkék Is rá, hogy a falujukban él. Igen sok látogatója Is van. Pionírok, középiskolások, tekintélyes emberek keresik fel. Amikor bekopogok hozzá, mindig találok nála valakit. Ha vasárnap nyitok be, zenét hallgat, hétköznapokon az Íróasztalánál ül és dolgozik. Nagyon jó vele beszélgetni, mindig szives és kedves, egyszer meg is kérdeztem tőle, miért maradt meg agglegénynek? ő azonban csak annyit mondott, hogy szívesebben maradt annak, így nem lettem okosabb. Ha beteg, Kassán van kórházban, Schreiberné veszi át a postáját. Egyedül él, de sohasem egyedüli Mindig akad látogató... Egész biztos nagyon megduzzad a táskám, ba l
