A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-06 / 32. szám
— A ház, ahol lakom, száz éves — mondja Fábry Zoltán. — Nagyapám építtette, aki elég gazdag polgár volt. A mostani könyvtárszoba sarkában állt az ágy, ahol születtem. Szüleim nagy keresztelőt csaptak, igen sok meghívott vendéggel. Megszületett a várvavárt trónörökös. További utód nélkül, mert én nem nősültem meg. Utódok helyett könyveim maradnak meg és a nevem. Nagyapám néhai negyvennyolcas nemzetőrkapitány volt, apám Is örökölte a szellemet, a hűséget negyvennyolc eszméihez. Ilyen szellemben nevelkedtem. Aztán felcsepersdtem és a rozsnyól gimnáziumba kerültem. Gimnázium után a háborúba, majd Pestre, az egyetemre, de a fronton szerzett tüdőbaj hazahozott Stószra. 1919 novembere óta állandóan Itt élek. Az orvosok akkor azt tanácsolták, hogy legalább három évig feküdjek és pihenjek a fenyvesek között. A fekvőszékben német könyveket olvasva egy egész világ térült elém. Még Jobban megértettem, hol jártam, milyen borzalmas dolog a háború. Ekkor kezdődött az eszmélés, amely a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezetett. Már a huszas évek elején bekapcsolódtam a helybeli munkásmozgalomba. Előadásokat tartottam. S mert a pártnak nem volt helyisége, könyvtárszobámat bocsátottam rendelkezésére, majd a konyhát Is, a csendőrök azonban közbeszóltak. 1931-ben a kommunista párt listáján megválasztottak községi bírónak. Persze én tényleg bíró voltam, védtem a munkások érdekelt, Így hát az Országos Hivatal két év múlva nem erősítette meg a két év előtti választást. A fasizmus Jöttével keserves esztendők következtek: a némaság és némulás esztendell Tarkítva két Havai koncentrálással. Meg kell Jegyeznem, hogy a helybeli német párt emberei tisztességesen viselkedtek, s amikor negyvennégy végén megjelentek Itt az SS-ek, nem szolgáltattak ki. A csendőrök Is hasonlóképpen viselkedtek. Amikor harmadszor és végzetesen el akartak hurcolni Havára, azt Jelentették a feletteseiknek, hogy súlyos tüdővérzésem van, haldoklóm. Negyvenöt után ez jó pontként számított a csendőröknek. Igazoltam őket. Hogy ml történt közvetlen negyvenöt után, azt a „Vádlott megszólal“ című munkám dokumentálja. Ami a község életét Illeti, kb. a német lakosság felét kitelepítették, noha nagy részük antifasiszta volt. Mikor a hírhedt Karmesin erre Járt, kövekkel dobálták meg. A lakos- | ság így felcserélődött Magyarországról Jött és Itteni szlovákokkal. Szívbetegségem megakadályoz abban, hogy úgy érintkezzem az emberekkel, mint azelőtt. Csak a gyerekek Járnak az ablakomhoz, és ütemesen kiabálnak be: — Fábry bécsi, Fábry bécsi I — Ilyenkor mindig kijár néhány szem cukor. Naponta el Is Jönnek. Három csomag cukorka két napig tart. Télen meg a cinkék látogatnak, ide repülnek az ablakomba. Egyik ablakomban verebek, a másikban a szép tiszta napos az idő. szinte nyomasztó a csend Stéss fölött. Ha azonban szél kerekedik- fent a hegyekben, kőrös-körül zúgnak a fenyvesek, mintha énekelnének és dalolnának az ezerszáz lakosú falunak. Stész. Fürdőhelyét szerte az országban ismerik. A falut kevésbé. Tizenharmadik századi német bányásztelepülés. Idfivel szabadalmazott bányaváros, privilégiumát II. Rákóczi Ferenc is megerősítette. A stósziak és a szomszédos macenzéfiek — a német „mánták“ — különben a németellenas szabadságharcok híres, aktív résztvevői. Rákóczinak csakúgy, mint Kossuthnak Ok szállították a Meeenzéfen gyártott és a stószi köszörümalmokban élesített szuronyokat. 1818 elótt Magyarországon csak Stószon voltak késgyárak. Most a régiek helyén ú], modern üzem épült... De nem is a küzség múltja most a fontos, hiszen arról késObb még úgyis szó esik, hanem az e csend és nyugalom, amely a stészl hegyekből, fenyvesekből árad. Elég kOrülpillantani, és máris erére kap a megfáradt utas. Fent a hegyoldalon és a hajlatokban gyorsvlzfi patak, s megannyi forrás. S a forráshos szívesen megy és szívesen tér Is vissza az ember. A forrás felfrissít, felüdlt, új erét kölcsönöz az élethez, a küzdelemhez, a harchoz. Stósz természetes gyógyító forrásvizeivel és ma mér valósága] élé forrásával szívódik fel a kOztudatba. Stósz és.forrásai. Stósz és Fábry Zoltán. Nemrégen Kodály Zoltán büszkén, s a rá jellemző szerénységgel mondta Budapesten szereplő pedagógus énekkarunk tagjainak: — Igen, egy kicsit beleavatkoztam a fOldrajz tanításába, hiszen Galántát „Ga'ántai táncok“ című szerzeményem révén ismerte meg Európa és a világ. — Valami hasonlót müveit Stósszal a mi puritán életű, csak a kOnyveiba, a goethei háromezer év kultúrájába szerelmes Fábry Zoltánunk is. Ahogy teltek múltak az évek, szaporodtak cikkei, könyvei, úgy vált itgyre ismertebbé Stósz: figyelmeztetővé, intOvé, tanulsággá. Ma már határokon innen és túl, fiatalok és öregek, szinte minden 'irodalom-szerető és tisztelő ismeri Stószt, vagy úgy, mint fürdőt, vagy úgy, mint Fábry Zoltán tartózkodási helyét. Stósz bevonult az irodalomtörténetbe. A „stószi remete“ több évtizedes Irodalmi és kritikai munkásságával, humanizmusával és félelmet nem ismerő antifasiszta publicitásával hatalmas és egyenes tartású fává nűtt, melyre itthon és külföldön tisztelettel tekintenek fel. Mikor nála jártam, szerény hajlékában, hétezer köteles könyvtárszobájában egy frissen kapott levelet pillantottam meg Budapestről, az Akadémiai Kiadótól érkezett, s arról értesítették benne a csehszlovákiai magyar írót, hogy válogatást készítenek élű müveiből, meg hogy a Német Demokratikus Köztársaság egy kiadója is érdeklődik könyvel, különösen az Európa elrablása Irént, s akkor vált elűttem világosáé, hogy e hetvenéves Fábry Zoltán német nyelvterületre is betör munkásságával, s onnan már csak egy lépés tovább a francia, vagy angol nyelvterület, fis ha ez így lesz, akkor Kodály galántai példája a mi Fábrynk esetében is beavatkozás lehet a földrajz tanításéba. Stósz és Európai Stósz és a világi S te, csehszlovákiai magyar olvasó, és minden magyar olvasó, tisztelettel adózz és hajtsd meg fejed Stósz és Fábry Zoltán előtt, akinek írásaival és könyveivel felemelkedsz, hogy Európa népei látva lássanak, számontartsanak és tudjanak rólad! Mert soha nem akart egyedül a csúcsra törni, soha egy pillanatra nem akart a magyarság sorsa iránt közömbös lenni: kezdettől tudta és tisztában volt vele, hogy nem lehet a köldökzsinórt elvágni, József Attilával együtt vallotta, hogy én népemet nem elemi iskolás fokon fogom tanítani. Kodályban a zeneszerzőn túl a nagy zenepedagógust tisztelték. Fábryban is így tisztelik a nemzedékek és majd az utánunk jövők a hűséget és a töretlen magatartást kOz- Ugyaink, vagy bajaink és örömeink iránt. Azt hinnéd, egyedül él, nagy magányban itt a stószi fenyvesek alatt, pedig korántsem. Könyveivel él, meg a még megírásra váró müveinek él, meg a levelezéseinek, talán jó Kazinczynk után 0 kerül az irodalom történetébe úgy, mint a másik nagy levélíró. Talán egyszer valaki össze Is gyűjti a levelezéseit és megjelenteti Stószi levelek címen. Vagy 0 maga végzi még el a „stószi délelőttöket", mint Németh László a „sajkódl estéket“. Köszöntöm a 70 éves Fábry Zoltánt. Nam egyedül. Sok-sok magyart érzek Itt mellettem, ilyen gondolatokkal szorítom meg a kezét, és legszívesebben nem Is engedném eL Hetven éves Fábry Zolténl S Itt ülök a dolgozó szobájában, az íróasztala közelében, amelyen megannyi színes ceruza, az emlékezés és emlékeztetés segédei olvasmányainál: az ajtónál egy Ady-íej, a könyvespolcokon Illyés Gyula, Németh László, Tamási Áron és sok más tekintélyes írónk fényképe. Beszélgetni akarok Zoli bácsival. Nem a könyveiről, hiszen ismerem valamennyit. Azt szeretném, ha a hetvenéves Fábry Zoltán beszélne most Stószról, ahol az életét éli. délelőttiéiről, délutánjairól és estéiről: ha a gondviselő szomszédasszony mondana egyet és mást róla, meg a postai kézbesítő, aki nagyon gyakran bekopog hozzá, hogyan néznek ők Fábry Zoltánra, hogyan tartja számon legközvetlenebb környezete a „stószi remetét“! Schreiberék és Fábry Zoltán ház« ■ domboldalról ► A száz éves ház kapakllincse Nagy ablakokon tör be a tény Mács József:
