A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-30 / 31. szám

Kassák Lajos pAvtitéja \ Kassák Lajos, még ha néhai meg Is feledke­zünk erről, réges-rég beírta nevét az űj ma­gyar költészet történetébe: együtt kell őt em­lítenünk az e századi magyar líra nagy meg­­újltőival. Már az első világháború Idején is­kolája volt, mozgalom sorakozott mögé: folyó­iratai még a Nyugat fénykorában készítettek helyet a magyar- Irodalom egy merőben új irányának. A forradalom után induló nemze­déknek meg majdnem minden jelentős köl­tője végigjárta iskoláját. Hatása, ösztönzése már-már alig mérhető fel pontosan: — amit csinált, szétáradt a magyar lírában, benne él az új versmondattanban, az új szerkesztésben és képalkotásban. Sokáig ő volt a modern mű­vészet megtestesülése és legfőbb apostola és volt idő, amikor neve egyet jelentett a meg­­botránkoztatással, az értelmetlenségbe vesző kísérletezéssel. Kassák föllépésétől máig, nem szűnő szenvedéllyel, valóban teljesen új köl­tészetet akart teremteni és pályája át is ha­ladt egy szakaszon, amelyet az értelem és lo­gika teljes száműzése jellemez; voltak évek, mikor a világ zűrzavarára, értelmetlenségére mindenféle hagyomány teljes megtagadásaként a kaotikus vers típusával válaszolt; értelmet­lenségre értelmetlenséggel. De az értelemel­­lenesség, a különböző izmusok próbálása — az az idő, amikor hírhedtté vált sorait leirta: „Én KASSÁK LAJOS vagyok s a fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár“ — csupán az élet­műnek egy része, semmiképpen sem haszon nélküli, vagy kitagadható része, de mégiscsak múlt, amin ő maga jutott túl. Az a költészet, mely új verseinek gyűjtemé­nyeiből, a Vagyonom és fegyvertáram és A tölgyfa levelei című kötetéiből is elénk tá­rul, — a hajdani kísérletezés, hagyománytaga­dás, szertelen rombolás eredményeire is épül. Kassák egész lírai életműve egyet-len parado­xon. Fekete orosz ingében ö vonult a legvég­letesebb magyar költői újítások élén. Folyó­iratai — a Tett, Ma, 2X2, Dokumentum, Mun­ka és a többi — a magyar atvantgarde legfőbb kísérleti műhelyeivé váltak. Elveit hangos ma­­nifesztumok hirdették; alig volt jelentősebb iz­mus, aminek nyomát ne találnánk meg versei­ben. Egyrészt szélsőséges hagyománytagadó, szembeszáll Adyval és a Nyugáttffl is; nevé­hez éles viták ,a modern művészet legvadabb kavargása, nemegyszer értelmetlensége fűző­dik. Ugyanakkor költészete egyre higgadtabb, józanabb és egyszerűbb lesz és az is föltűnik, hogy ez a „klasszlcizálásra“ való hajlam első verseitől ott bújkál költészetében. A kassáki lírának valóban ez a nagy kérdőjele, hogyan férhet össze, összeférhet-e egyáltalán modern­ség és egyszerűség, formarombolás és költői tisztaság? A Földem, virágom, a Szegények ró­zsái vagy akár a mostaniak, a Vagyonom, fegy­vertáram és a Tölgyfa levelei: megtagadása előző műveinek, vagy szervesen növekedő foly­tatása, kiteljesedése? Azt kell látnunk, hogy Kassák kezdettől — bármily különösen is hangzik — az elemien egyszerű, a líra ősi hivatását idéző és megva­lósító stílust, formát kereste. Az ő modernsé­ge sohasem azt jelentette, hogy az irraciona­lizmus vagy a tudatalatti irányába akarta vol­na a lírai kifejezés lehetőségeit kitágítani. Vagyis nem egyszerűen egy új, eddig birtokba nein vett területet akart meghódítani, amint­hogy az új polgári irodalom nem jelentékte­len mozgalma viszont éppen erre törekedett. Kassák többet akart ennél. Nyomon követhe­tők nála az emelkedő lépcsők, mint ébredt egyre biztosabban saját tennivalóira, mint tudta egyre hívebben eredeti szándékait meg­fogalmazni. Az izmusok formarombolását is azért járta végig, hogy a meglévő forma- és stílus, de szépségeszmény és világkép szét­­rombolásán át elérkezzen a világ, az emberek és a dolgok egyszerű, tiszta és hamisítatlan megértéséig. Kassáknak, a megbotránkoztató modern költőnek végül is az volt az igazi célja, hogy a világot és a dolgokat kibontsa a hami­sító, elavult harmóniából, a lényeget elfedező álszépségből. Kassák lírája az elemien egyszerű dolgok di­csérete. Állandó, tápláló forrása a minden em­beri dolgot megértő együttérzés, mely leg­gyakrabban a részvét érzelemvilágában jelenik meg, de nem a sajnálkozás, hanem az átélés, megértés, együttélés formájában. Kassákot is a nagy romantikus lázadás energiája vitte pá­lyáján: az egész világ, minden létezés lénye­gére, „tikára“ akart rábukkani, hogy mind­ennek birtokában, költészete mindent el is mondjon, átadjon embertársainak. A „titok­ból születhet mítosz, megszülethet a szorongás metafizikája. Kassáknál épp ez ellenkező született. Itt kell utalni arra is, hogy radi­kális forradalmárnak indult, a társadalmi for­radalom eszméitől azonban eltávolodott, éles viták és nézetkülönbségek később a mozga­lommal szembe is fordították: politikai, még világnézeti törés is van pályáján: a Mesterem­berek forradalmi indulója! nemigen szólal meg a húszas évek után. De költészetét iga­zában mégsem ebből lehet megérteni; világot romboló, majd újra értelmes rendbe szerkesz­tő emberiessége, lírájának kötöttsége és tar­talma túlnő a polgári humanizmus különböző válfajain. Hamis lenne a portré, ha ma is romboló, ta­gadó izmusok apostolát látnánk benne — a „rendtevés, az építés törvényének híve“, ma is a „végtelen utakat“ járja, ma is csillapít­hatatlan, de ez a mostani láz azért ég benne, hogy a kimondhatatlant kimondja, az embert a békés örömhöz, a harmóniához elvezesse, megajándékozza a harcban született idilli egy­szerűség érzelmeivel. Nagyon hosszú utat tett meg Kassák, míg Idáig elérkezett. Az ilyen egyszerűséget, az érzelmi áramlásnak ezt a tisztaságát jobbára csak a régebbi korok alkotói ismerhették. De ha ritkábban is, rátalálhat a mai idők költő­je; tudunk modern dalról vagy dalszerű költe­ményről; látjuk az e századi vagy mai költők küzdelmét, hogy meghódítsák a mindent ki­mondó, súlyos egyszerűséget befogadó új for­mákat. A modern költészetnek csak egyik ága jelenti a zilált, torz és komplikált érzés kife­jezését — ennek az iránynak őse és íhletője T. S. Eliot. Eliot ellentéteként Apollinairet idézhetjük, aki még tudott dalokat és dalszerű költeményeket mondani — versformájának bo­nyolultabb, új struktúrája! sem szüntette meg az érzelem kifejezését. A modern költészetnek e két típusa! az új magyar lírában is föllelhe­tő és avantgarde korszaka után, immár három évtizede Kassák jelenti a forma és stílusújítás­ban a mágikus irracionalizmus ellentétét, az ő versei hozták el értelem és érzelem új köl­tői egyensúlyát. B- M. ■ A lengyel filmkritika nagy elis­meréssel fogadta a Párbeszéd cí­mű magyar film varsói bemutató­fát. A Trybuna Ludu kritikusa kü­lönösen a filmábrázolás erejét di­csért. Eartha Kitt, a kiváló néger éne­kesnő, akinek dalait a rádió is gyakran sugározza, Las Vegasban vendégszerepei. Onnan repül he­tenként kétszer New Yorkba, ahol kedvtelésből tehetséges színesbő­rű gyerekeket tanít zenére és énekre. Nemzetközi pantomim-fesztivált rendeznek jövőre Prágában, a hí­res Színház a Korlátnál helyiségé­ben. A fesztivál kezdeményezője két ismert pantomim-művész, Mar­cel Marceau és Ladislav Pialka. Röviden A legjelentősebb olasz irodalmi dí­jat, a Premia Stregat az idén An­na Maria Ortese kapta, a hábo­rú utáni Milánóban játszódó Sze­gények és egyszerűek című regé­nyéért. fean-Louis Barrault, a párizsi Theatre de Prance igazgatója és felesége, Madelaine Renaud szí­nésznő is lemondta részvételét az idei athéni fesztiválon, a görög ka­tonai klikk önkénye elleni tiltako­zásul. Dimitrij Sosztakovics' befejezte 11. hegedűkoncertjét. A mű október­ben, a forradalom félévszázados évfordulóján kerül bemutatásra Moszkvában, a téli szezónra ,már több külföldi zenekar kötötte le. A moszkvai filharmónikusok zene­kara jelentős anyagi segítséget juttatott a bajba került bostoni szimfónikusoknak. Az amerikai zenekar ugyanis anyagi zavarok­kal küzd, és felhívással fordult külföldi kollégáihoz, hogy kölcsön­nel vagy adománnyal siessenek segítségére. A Gruppe 47 nevű ismert haladó nyugatnémet írócsoport az idén októberbeh ünnepli alapításának huszadik évfordulóját. A tunéziai Hammametban július 15- és 22-e közt tartották meg a IV. népművészeti fesztivált. A fol­klór e nemzetközi ünnepségének védnökségét Tunézia művelődés- és tájékoztatásügyi államtitkársá­ga vállalta. Mint ismeretes, az elő­ző fesztiválokat Tabarcaban jl962), Monastirban (1963) és Cartaginában (1965) rendezték meg. Az ünnepségeken a román népművészet képviselői is részt vettek. / A Lennaucijilm és a DEFA film­vállalatok új, világviszonylatban is nagy érdeklődésre számot tartha­tó filmet forgatnak. Az egyetemes művészet képtárai címmel. A szí­nes dokumentumfilm az Ermitázs­­ba és a Zwingerbe viszi el tárlat­látogatásra a nézőket. Az apáca című Diderot-regény filmváltozatának bemutatását ta­valy nem engedélyezte Peyrefitté francia tájékoztatásügyi miniszter. Az új miniszter, Gorse, most meg­adta az engedélyt, de új címmel: Susanne Simonien, Diderot apácá­ja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom