A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-21 / 21. szám
Bláha Teró* é* Kabát Gabi a* „Kgérút“ egyik Jelenetében Dosztojevszkij „Két férfi az ágy alatt“ című bohózatával a harmadik helyre futottak s 400 korona jutalmat kaptak, osztozva így a kozárovceiek másik csoportjával, az ottani művelődési otthon „Hron“ színjátszó együttesével, amely Lovlcsek Béla „Trampoty s láskou" („Baj van a szerelemmel“) című vígjátékát vitte színre, s ugyancsak a harmadik helyre került. Eddig az eredményhirdetés. A lévai Garamvölgyl Színház megérdemelten jutott az élre. Az együttes tetszetős műsorfüzetében többek között ezt olvassuk: „Ügy tűnik, Gyárfás lábujjhegyen járatja figuráit, ettől lesz humora lebegő és mégis földön járó." Tekintsünk el most a szakmai vitától, s fejezzük ki reményünket, hogy a lévaiaknak a komáromi Jókat-napokon még markánsabban, még tisztázottabban sikerül „földönjáróvá" alakítaniuk Gyárfás „lábujjhegyen járó“ figuráit. Végezetül úgy érzem nem árt megjegyezni, hogy az avalóban, amellyel a kálnal fesztivál légköre különbözött a többi hasonló rendezvényektől, nemcsak sok lelkes egyén kollektív munkájának az eredménye (sorra vehetném őket, a rendező Nagy Lászlótól kezdve Trnlk Matejig), hanem az egész járás helyesen értelmezett, nemzetközt művelődéspolitikájának is — mind a járási kultúrház igazgatójánál, mind a művelődési osztály vezetőjénél egyaránt lelkesedéssel és megértéssel találkozik minden arra érdemes szlovák vagy magyar kulturális rendezvény. Az itt leírtakból pedig következhetne az a megfontolás, hogy ezt a gyakorlatot máshol is be lehetne vezetni, hogy az egy járásban működő Csemadok helyi szervezetek és üzemi klubok színjátszó együtteseinek közös munkaprogramja másutt is jó eredménynyel járna. MONOSZLÖY ÉVA Kálnai jegyzetek A lévai járásban Kálnán rendezték meg a színjátszó együttesek járási fesztiválját. A szinházkedvelő közönség négy estén keresztül zsúfolásig megtöltötte a modernül berendezett kálnai kultúrotthon nézőterét és lelkesen ünnepelte a résztvevő együtteseket. Ügy gondolom, ebbe a pár hivatalosan hangzó mondatba bele is lehetne tömöríteni a fesztivál külső, hangulati jegyeit, hisz más fesz tiválok beszámolói is többnyire hasonló mondatokból állnak. Csakhogy ... Csakhogy a kálnai találkozó Zéród Aladár, mint a vígjáték Orbék litvánja valóban bensőséges légkörben zajlott le, és a művelődési otthon kollektívája Lackó Emillel az élén valóban mindent megtett annak érdekében, hogy ünneppé váljon az, ami másutt esetleg csak keret, lehetőség. Maga az eredményhirdetés is valóban minden apró figyelmességre kiterjedő ünnepséggé vált. Jelen voltak a kulturális és politikai élet képviselőt, többek közt Urbán József, a lévai járási pártbizottság első titkára, valamint Viliam StanCík, a lévai kultúrház igazgatója. Örömmel állapíthatom meg, hogy hasonló jellegű rendezvénnyel az elmúlt két hónapban országjárás közben nemigen találkoztunk. A járási versenyek az „essünk túl rajta" hozzáállással kezdődnek és végződnek. Hogy csak egy példát említsek: a kassai kilencéves magyar iskola a vers- és prózamondók járási versenyét olyan hevenyészve rendezte meg, hogy az irodalmat kedvelő tanuló ifjúság előtt bizony szégyenkeznünk kellett. Több ilyen példát és több hiányosságot is felhozhatnék még, de maradjunk inkább Kálnán, az eredményeknél. Itt a bíráló bizottság munkájáról František Hochstetger, a lévai kultúrház igazgatóhelyettese számolt be; a fesztivál résztvevői a következő helyezést érték el: első helyen a lévai Garamvölgyl Színház végzett, Gyárfás Miklós „Egérút" című vígjátékával (a lévaiak elnyerték a vándorzászlót és 800 korona pénzjutalomban részesültek; a második helyre a kozárovcei műkedvelők „Veľké ryby“ („Nagy halak“) című produkciója került, Michal Baludskíj rendezésében (600 korona pénzjutalom); a Csemadok zselízt színjátszói A Csemadok rozsnyófürdől szemináriuma után, amelyen a rozsnyói, tőketerebesi, kassai, rimaszombati és losonci járási elnökség tagjai a központ kiküldötteivel a közeljövőben a Csemadokra váró feladatokat, valamint a bel- és külpolitikai helyzet problémáit vitatták meg (előadók: dr. Balogh Dénes Árpád docens, dr. Szabó Rezső és Varga János), elbeszélgettünk az egyes járások képviselőivel. Sinka Gyula nyugdíjas alapító tagja a' losonci Csemadoknak. Általában meg van elégedve a szemináriummal, kivált a nemzetközi helyzet méltatását tartja nagyon érdekesnek. Fájlalja, hogy járásából nem mindenki várta be a szeminárium végét — többen idő előtt hazautaztak. Simon János ugyancsak a losonci járásból való, a kalondal EFSZ elnöke. A szemináriumban különösen az őszinteséget és nyíltságot értékeli nagyra, ami a nemzetközi helyzet és a nemzetiségi kérdés megvitatásában nyilvánult meg a leginkább. Kónya Ferenc a rimaszombati magyar kereskedelmi Iskolában tanít. Tetszett neki, hogy a szemináriumon olyan dolgokról esett szó, amelyeknek a1 gyakorlatban hasznát vehetik. Nézete szerint a fiataloknak több önállóságra van szükségük, hogy képességeiket kibontakoztassák; úgy véli, az ifjúsági kluboknak a központi irányítás helyett inkább a helyi szervezetek vagy üzemi klubok támogatására lenne szükségük, hogy Datalos lendületüket az idősebbek tapasztalatával párosíthassák. Durčik Vilmos, a Rimaszombati Városi Nemzeti Bizottság alelnöke már néhány éve tagja a Csemadok járási elnökségének, bár, amint mondja, a Csemadok napi életében nemigen érzi magát otthon. Kellemesen meglepte a szeminárium magas színvonala; kár, hogy a politikai kérdések megvitatására nem jutott több idő. A kassal járásból érkezettek szintén sikeresnek tartják a szemináriumot: a tornaújíalui Koleszár János, az áji Rácz Ferenc, a színád Erőss Pálné s a kassai Szanyi József egyaránt elismerően nyilatkozik róla. Szanyi József is a fölszólalók bátorságát, nyíltságát emeli ki, noha szerinte egyeseik fölösleges, nem ide tartozó problémákat is fölvetettek a vita során. Rudas István a tőketerebesi járásból jött a szemináriumra. A szinyéri EFSZ dolgozója nagyon értelmes fölszólalásában rámutatott gazdasági és kulturális életünk, valamint a nemzetközi helyzet egy-egy égető pontjára. Ogy váll, hasonló szemináriumokon a jövőben még jobbén el kell rugaszkodnunk a mellékes, helyi jellegű kérdésektől, s átfogóbb hozzászólásokra kell törekednünk. Szalaba Károly a Tőketerebesi Járási Művelődési Ház metodikusa; hetente egyszer közös hivatalos napot tart a Csemadok járási titkárával, s így alkalma nyílik 'belülről figyelni a Csemadok tevékenységét. Nézete szerint a járási művelődési házakkal való együttműködésre a szemináriumnak nyomatékosabban föl kellett volna hívnia a résztvevők figyelmét. — A CSISZ-szel kapcsolatos problémákat sem sikerült még tisztáznunk — mondja; — az ifjúsági klubokat a Csemadok mellett kellene működtetnünk. A vendéglátó rozsnyói járás képviseletében Ocelník László nyilatkozik; ő az alsósajói bánya laboránsa, de rozsnyói lakos, tagja a több mint százéves múltra visszatekintő rozsnyói énekkarnak. Azaz csak volt — a nagyhírű dalárda ugyanis a közelmúltban karnagy nélkül maradt, s most szünetelnek a próbái, ki tudja, meddig? Ocelník bácsi szerint a szemináriumon az énekkari mozgalommal is kellett volna foglalkozni, hogy a stagnáló, nehezen szerveződő kórusokon segíteni tudjunk. Prihradszky Lajosáét Gömörhorkáról a színjátszás és az irodalom terjesztése érdekli; arról szeretett volna hallani bővebben, milyen színdarabokat, milyen könyveket nyújtsunk a kultúraéhes közönségnek. A rozsnyófürdől szeminárium — akárcsak az egy héttel előtte megrendezett trencsénteplici — nem csekély eredménnyel zárult: résztvevői új gondolatokkal gazdagabban térnek haza, s reméljük, gondolataikat, ötleteiket, elképzeléseiket sikerül a Csemadok járási elnökségein és aktivistahálózatán keresztül a Csemadok-tagság széles köré'ben is érvényre juttatniok. MIKÖTS I. ROBERT 17
