A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-14 / 20. szám
gyilkosságának előestéjén Beetz még az óvó-' helyen tartózkodott. S ma már teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Beetz Standartenführer április harmincadikén este titokban megszöktette Hilert. Azt Is megmondhatom, milyen repülőgépen. A röchllni repülőtérről sürgönyüeg azonnal kértek egy gépet. Hivatalosan azért volt szükség erre a repülőre, hogy a körülzárt Berlinből elvigye von Greimet és Hanna Reitschet, mivel az ő gépük megsérült. A valóság azonban egészen más volt. Hitlernek volt szüksége erre a gépre, mert von Greimnek és Hanna Reitschnek egy-egy ampulla mérget adott, hogy készüljenek a halálra. Reitsch ezt meg is írta Emlékirataiban. Nem egy, hanem két repülő szállt le az Állatkertben, melyeknek sikerült átjutniuk a szovjet légelhárltók tüzfüggönyén. Először a JU 52, majd néhány órával később az Áradó 96 ért szerencsésen földet. Az április 29-ről harmincadikéra virradó éjszaka váratlan fordulat történt. Hitler megtudta, hogy maga Himmler is elárulta őt és Bernadott grófnak felajánlotta a Birodalom kapitulációját. A Führer berontott Greim szobájába — közben meg Is feledkezett róla, hogy ciánkálit adott neki — és megparancsolta, hogy az Áradó 96-tal azonnal induljon és büntesse meg Himmlert. S a légierő új tábornagya valóban hős katona volt. Megfeledkezett sebesült lábáról és fél óra múlva indította is a gépet. Magával vitte Reitschet is. És a JU 52, mely néhány órával az Áradó előtt szállt le az Állatkertben? Ez egy további kérdés, melyre eddig senki sem adott feleletet. Csak azt tudják, hogy leszállt, mert ezt Hanna Reitsch mondotta, dé azzal már senki sem törődött, mi lett ezzel a géppel később. És éppen ezen a gépen szökött ki Berlinből Éva Braun és Hitler. A repülői Beetz vezette ekkor — 1945. április 30-án. S itt a magyarázata, miért nem akadtak nyomára ennek a gépnek. Csakhogy ha a szökést el akarták titkolni — és nagyon is szigorúan, — nagyon ügyes trükre volt szükség, meg a Führerhez mindhalálig hű emberek összjátékára. De ki lepődik meg azon, hogy Goebbels, Bormann és Arthur Axmann elvállalták ezt a szerepet hőnszeretett vezérük megmenekülése érdekében? Éjjel kettőkor az óvóhelyen tartózkodók tudomására hozták, hogy gyülekezzenek össze, mert Hitler el akar tőlük búcsúzni. Körülbelül húsz ember gyűlt össze, férfiak és nők. Hitler Bormann kíséretében jött. Szórakozott volt, csendesen kezet szorított mindenkivel. Az aszszonyok pár szót mondtak neki búcsúzóul. Amikor távozott, mindenki arra gondolt, hogy pár perc múlva öngyilkos lesz. De a Führer még másnap is élt. Azért nem menekült még el, mert a szovjet tüzérség egész éjszaka lőtte a kancellár palotáját és Beetz kijelentette, hogy ilyen kockázatot nem vállalhat. Délelőtt tizenegy órakor Hitler mindenki legnagyobb csodálkozására haditanácsot tartott. Tizennégy órakor szép nyugodtan megebédelt. Az asztalnál közömbös dolgokról beszélgetett. Azután pedig ismét összehívta az óvóhelyen lévőket, hogy még egyszer kezet szoríthasson velük. Azután Braun Évával a szobájába vonult. Tizenöt óra volt ekkor. S ekkor valami Igazán váratlan dolog történt: Bormann elrendelte, hogy mindenki hagyja el az óvóhelyet! Mindenki el is ment, Goebbels, Axmann, Llnge (Hitler koromnyikja) és Gtinsche, a Führer hűséges testőre kivételével. Legodaadóbb emberei közül ezek voltak a leghűségesebbek, s azért maradtak ott, hogy ebben a színjátékban eljátsszák különleges szerepüket és lehetővé tegyék Hitler szökését. 15.30-kor lövés dörrent. Axmann, Goebbels és Llnge berontottak Hitler szobájába és maguk mögött bezárták az ajtót. Bormann pedig bejelentette, hogy Hitler öngyilkosságot követett el, revolverével a szájába lőtt. Azért hallottak csak egy lövést, mert Éva Braun megmérgezta magát. Az a hír, hogy Hitler a szájába lőtt, meg kellett hogy lepje az óvóhelyen tartózkodók több ségét. Ugyanis azt mindnyájan tudták, hogy a Führer irtózik a vértől és olyannyira, hogy még a sebesülteket sem látogatta meg soha a kórházban. Mérget tartalmazó ampullákat viszont ő maga osztott szét az emberei között. S ő maga is hordott magával mindig mérget. De hát akkor miért folyamodott a revolverhez, miért ejtett magán olyan förtelmes sebet, ha Éva Braun sokkal ízlésesebb úton távozott oldalán az életből? Az erre a kérdésre adott válasz igazán megmagyarázza. Hitler állítólagos öngyilkosságának egész rejtélyét. A délutáni órákban Beetz jelentette Hitlernek, hogy a szovjet tüzérség elhallgatott, tehát indulhatnak. A probléma csak az volt, hogy ha az óvóhely lakói meglátnák, amint Éva Braun és Beetz kíséretében élve tá" vozík a kriptájából, menekülésének a híre gyorsan elterjedne. Tehát Axmannal, Bormannal és Goebbelssel nagyon is látványos színjátékot gondoltak ki. Éva Braun és Hitler elhitetik magukról azt, hogy öngyilkosságot követtek el. Azután két SS katona eljön a holttestükért. Hitler azonban mindjárt észrevette, hogy reszket a keze, tehát nem tettetheti magát halottnak. Ekkor jött az ötlet, hogy „revolverrel a szájába lő“. A komornyikja pedig szépen betakarja a testét, s ezt azzal indokolja, hogy a lövés szétroncsolta a Führer fejét. De az óvóhely karzatát ki kellett üríteni, mert máskülönben az óvóhelyen tartózkodók behatoltak volna Hitler szobájába és rájöttek volna a csalásra. Így Is történt minden. Bormann kiüríttette a karzatot, Hitler pedig Braun Évával bezárkózott a szobájába1 és ott a levegőbe lőtt. A színjáték megkezdődött. Amikor az óvóhely lakói pár perc múlva megtudták, hogy mindjárt elviszik „Hitler holttestét“, mindnyájan a karzatra gyűltek. S azután a saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy a hír Igaz, hiszen „látták Hitler feketenadrágos lábát, amint kilátszott a takaró alól“. A kancellár palotája kertjében senki sem volt Hitler testőrén, Günschén kívül, amikor a két SS katona kihozta Hitler takaróba göngyölt testét. Utánuk jött Bormann, aki Éva Braunt hozta, Günsche elküldte a két SS katonát. Hitler és Éva Braun tehát most már tovább szökhettek és öt perc múlva találkoztak Beetzzel az Állatkertben, ahol már Indulásra készen várta őket a JU 52. Ismét egy váratlan fordulat. A szovjet tüzérség újra működni kezdett és a gránátok csak úgy záporoztak. Lehetetlenség volt, hogy Beetz startolhasson. Hitler és Évba Braun lehúzódtak az óvóhelyre. Amikor Günsche visszatért Hitler eredeti óvóhelyére, azonnal közölte ezt Goebbelsszel, Bormannal és Axmannal. Azonnal kieszelték a mentőötletet. Rádióősszeköttetést teremtettek a szovjet parancsnoksággal és megkérdezték, hogy Zsukov tábornagy hajlandó !enne-e fogadni a német kormány képviselőit, akik a békekötésről vagy legalább fegyverszünetről szeretnének vele tárgyalni. Igenlő választ kaptak. A történészek mindig a fejüket csóválták afölött, hogy két olyan kétségbeesett ember, amilyen Bormann és Goebbels — aki néhány órával később megölte hat gyermekét — hirtelen egyezkedni akartak. Pedig ennek olyan egyszerű a magyarázata, ha arra gondolunk, hogy Hitler szökését akarták lehetővé tenni. Goebbels elküldte a szovjet parancsnokságra Krebs tábornokot. A szovjet tüzérség ismét elhallgatott. Hitler és Éva Braun azonnal beszálltak a repülőgépbe és néhány másodperc múlva eltűntek a Berlin romjai felett gomolygó porfelhőben. Néhány nap múlva pedig összezárult az a lánc, mely Hitler menekülését lehetővé tette, a hozzá hű haditengerészet segítségével. Hitler és Éva Braun a Báli tengeren egy tengeralattjáróba szálltak és elhagyták az európai kontinenset. Itt az Igazságra egyedül Zsukov tábornagy hibázott rá. Nagyon jól emlékszem, hogyan fejeze be jelentését: „MINDEN KÉTSÉGET KIZÁRÓAN MEGÁLLAPÍTOTTUK, MÖGT EGY NAGY HATÓSUGARÚ RÁDIÓVAL ELLÁTOTT TENGERALATTJÁRÓ FEDÉLZETÉN NÉHÁNY UTASSAL SS EGf ASSZONYNYAL ELHAGYTA HAMBURG KIKÖTŐJÉT, MÉG AZ ANGOL EGYSÉGEK MEGÉRKEZÉSE ELŐTT... “ L. GÁLY OLGA VERSEI* x**** Me emie%e&d Leírtam százszor a neved. Ki egyedül van, mit tehet? Hűség? Csak öt betű. Lakatra zárni nem lehet. Csak addig van, míg viseled a szíveden, mint kézjegyet — s mint magzatkorú gyermeket önnön véreddel élteted. Ne melengesd, ne fejtegesd, mert huss — s már elrepült. 3-f.júéág, Kilőtt parittya, csörrenő üveg, színes golyók s betört, kemény kis koponyák. 6, ifjúság, te villandó, te röpke, te illatozó, törékeny virág, amely elhervad menthetetlenül, s nem marad utána más, csak kósza emlék: Ilyen voltál, szép, ha fájtál, akkor is. S bár újra fájnál — mégis visszavennénk ... Az álmaimat ne kérjétek. Mint kenyéren a barna kéreg, csupasz a szó, csupasz a lélek. Utakon tétováz a láb, s a vándor ajkán nincs már ének. Kik ma az ifjak, s kik a vének? Ne kérdezzetek most tovább, ti okosok és ostobák. Az ínyemen még meg nem érett gyümölcsként fanyar ez az íz. A vándor szomjan eleped, pedig érzi, közel a víz. Nehéz álmokra is jöhetnek könnyű ébredések. * A verseket L. Góly Olga Halkan szólok című most megjelent kötetéből vettük, 13 A kötet kapható a Slovenská kniha boltjaiban.
