A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-25 / 26. szám
bereknek. A munkások közt vannak farkasdiak, peredlek, feketevízlek, bratislavai nyugdíjasok, rokkantak, nők és férfiak, magyarok szlovákok meg cigányok. KI bentlakó, ki csak úgy utazik reggelenként a munkahelyre. — Hogy tudnak összetartani ennyi embert, s mit művelnek ezek a szőlőben? — kérdezzük Pongrácz Árpádot. — Igyekszünk, ahogyan tudunk, sőt újdonságokat is értünk el a szőlőtermelésben, — magyarázkodik tovább szerényen. Felszászámolták a csoportmunkát, mert abban csak a szorgalmasok húzták az „Igát“, dolgoztak a lusták helyett Is. Hektárrendszert vezettek be. Minden munkás önállóan egy megszabott területen, egyedül végez el mindennemű munkát az év folyamán. Sőt vannak őréig munkások, akik 1953-tól ugyanazon parcellát művelik. Szín-Amikor a tűző napon elbeszélgetünk a szőlőmunkásokkal, sajnálat fog el, hogy verejtékező munkájuk gyümölcsét nem Ízlelhetik meg a környékbeli emberek. Pedig zamatos jó bort termelnek amiért nem' kell szégyenkezniük. Müllerturgán, arany és római rlzllng, burgundi, zöldveltlln s egyéb terem az ő szőlészetükben. Talán ez az oka, hogy a termést ősszel felvásárolja a Jednota üzem, több mint ezer hektolitert évente, s így az édes nedű a hodonini borgazdaság birtokéba megy át. így vándorol Bratislava mellől a csalogányvölgyi bortermelők buzdító életüdítő édes nedűje az ország minden részébe. —m— HaSko P. felvételei Oj hajtások ültetésével gondoskodnak a Borkóstoló a gazdaság pincéjében szólógazdaság továbbfejleszt ésér ól te sajátjuknak tekintik a területet, és nagyszerű szakemberek válnak belőlük. Ami a legszebb emberi tett ebben az újításban az, hogy mindenki saját magára dolgozik, saját magának keres. Nemcsak felelőssbb, de hasznosabb is így a termelés. Ezzel a módszerrel 500- ról 130-ra csökkent a munkások száma. De megtalálják ennek az értelmét maguk az emberek is. Napi hatvan koronát keresnek, s minden ledolgozott 100 korona értékre négy deci kapásbort, és három és fél kilogramm gabonát kapnak. Permetezéssel védik e szólót a betegségek ellen A 16 nélkülózhetetlen segítóeró a szólömnnkáknál Valaki az asztalnál zokogni kezd. Képtelen vagyok elűzni gyanakvásomat, hogy csak a nevelő figyelmét akarja magára vonni, ill. elvonni a körülöttem állók suttogásairól. Egy másik lojálisán nyilatkozik a kosztról, az egész itteni életről. Nekem beszél, de úgy, hogy a nevelő hallja. Naiv és szánalmas kis ravaszkodások ezek. A Luzárová felé küldött elismerésüket mégis hitelt érdemlőnek érzem. Róla egyöntetűen, akár előtte, akár a háta mögött egyöntetűen csak ezt hallottam: szigorú, de igazságos. Szigorú, de igazságos? Ki hinné, hegy mekkora értéke van itt a szónak: igazságotl Mert a sikkasztók, a csalók, a prostituáltak, munkakerülők, gyilkosok roppant nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy igazságosan, pontosabban, hogy részrehajlás nélkül bánjanak velük. A börtönévek adnak is Végigjárom a munkatermeket. Köpenyeket szabnak, női ruha, fehérnemű varrást tanulnak ki és végül, de nem utolsó sorban bizsut készítenek. Nagyon szép munka, gyönyörködni lehet benne, és az előírt munkadarabok elkészítése mellett még az alkotó .fantáziának is teret enged. De nem csak dolgoznak a börtön lakói, ki is tanulják a mesterséget. Rendszerint van idejük rá, hiszen ide néhány hónapra, egy, vagy másfél évre nem hoznak senkit. Mint a rendes tanonciskolákban, itt is kitanulhatnak egy-egy szakmát a városi szaktanítók vezetése mellett. Természetesen elméleti oktatásban is részesülnek. Sokaknak ez óriási előnyt jelent, különösen akkor, ha azelőtt semmiféle szakképzettségük nem volt. Ilyenek p>edig igen sokan vannak. De olyanok is, akiknél az oktatást egészen az alapvető dolgokon kell kezdeni, az ábécén és az egyszeregyen. Igen, itt az analfabétákat is oktatják. De tapasztaltam, hogy azok, akik nincsenek birtokában a betűk és az egyszeregy ismeretének, sok esetben nagyon is pontosan, részletesen ismerik a különböző paragrafusokat, és sok tíz, esetleg százezeres üzleteket, különböző, határokon túli tranzakciókat képesek lebonyolítani, úgy, hogy az Interpolt (nemzetközi rendőrség) is foglalkoztatták. Az analfabéták nagyrésze cigány. Szidják az erős .munkanormát, a kosztot, —- bár némelyikük ugyancsak jó húsban van — és egyáltalán, az egészségükkel sem törődnek eléggé. Minden panaszkodás és méltatlankodás ellenére is, és ha maguk nem is tudnak róla, ha csak nem teljesen immunisak már, az itt töltött idő olyasmivel oltja be őket, ami által odakinn biztosabban tudnak megállni a lábukon. Könynyebben kerülik el az újra ideverető utat. A több tudás, a szakmunkást képesítés kétségkívül növeli az önérzetet, s az önmagukkal szemben érzett tiszteletet, Két tényező ami nagyon erős támasz lehet a falakon túl megkezdett életben. Ez is a valósághoz tartozik Marcona külsejű nő, dohányzik. Határozott, szögletes mozdulattal rázza le cigarettájáról a hamut. Egy másik nő, akinek elmeszesedett folt van a tüdején, az orvosi rendelőben hátfájásról panaszkodik. „Kevesebb cigarettát szívjon naponta“ — tanácsolja az orvosnő miközben felírja az orvosságot. Meglepett, hogy nincs tiltva a dohányzás. — Nincs értelme megvonni a nikotint azoktól, akiknek a szervezete már hozzászokott. Semmiféle erkölcsi plúszt nem jelentene, ellenkezőleg. Abból az összegből, amit keresetükből kézihez kapnak, fedezhetik ezt a szükségletet. Itt is van tehát fizetés. Azok, akik kint „csak úgy szerezték“ a pénzt, itt éveken át rendszeres fizetést kapnak a munkájukért. A megszokásban is van hatalom. Kérdés, nem visznek-e ki ismét a kívánatos beidegzettségeken kívül olyat Is, ami nem kívánatos. Ennyi nő, hosszú évekig egymásra utalva ... A homoszexualitás elég gyakori dolog. Meglepetésemre gyakoribb, mint a férfí-fegyházban. Gyakorlott szem számára nem nehéz felfedezni azokat, akik a kialakult pároknál a férfipartnert jelentik. Testalkatuk, arcvonásaik, néha még a hangjuk is olyan változáson megy át, ami bizonyos férfias jelleget kölcsönöz nekik. Vannak, akik ezzel a hajlammal, vagy pedig már mint homoszeuxálisok kerülnek ide, aztán egyidő után egymásra lelnek a párok. Rendkívül komolyan veszik „barátságukat“ és a hűséget. A legkisebb „zűr“ is tragédiáit okozhat. Ezért a börtönszemélyzet tűri ezt a „szerelmet“, mert a párok szétválasztása, külön szobába helyezése, egyáltalán nem jelent problémamegoldást. Éhségsztrájk, öncsonkítás, öngyilkossági kísérlet a következménye, ha a szerelmeseket elszakítják egymástól. Mivel kiskorúak megrontása itt nem fordulhat elő, szemet hünynak a lesbosi szerelem felett. Epilógus Elveszett évek... Át lehet-e hidalni őket valaha is? Akire kinn szeretettel vagy megbocsátással várnak, annak bizonyára. Lassan talán álmaikból is kiveszik a lldércnyomásos emlék. Éppen ottjártamkor búcsúzik egy csinos, huszonhétéves nő, mert szabadul. Erősen fogadko zik, hogy soha többé... Szeretettel, okosan beszélnek vele, hinni akarnak neki, ha nem is könnyű, hiszen sajnos, ő is már másodízben volt itt. Míg előtte kitárul a kapu, máris érkezik megürült helyére agy másik. Tizenhárom évre szóló ítélettel. Hánm év, nyolc év, tizenhárom év. Elveszett évek az ember életéből. Elveszett évek, de talán mégsem egészen hiába valók, hiszen a társadalom mindent megtesz azért, hogy minden feltételt biztosítson a visszatérésre, a társadalomba jószándékúan visszatérni akaróknak. A vezetőknek küldött hálás levelek százat tesznek megható módon tanúbizonyságot arról, hogy ez az intézmény sem egyedül a megérdemelt bünhődés eszközéül szolgál, de vannak fennköltebb céljai is: a bűnőzöknek, megtévedteknek visszaadni az életet, és visszaadni őket az életnek. hét 19
