A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-04 / 23. szám
rúl. A sziklaorom mflgätt már elüké ültették ú| helyét. Találkoztam egy emberrel, ki megjárta az ősi földet. Azt mondta nékem: Ott, a homokos pusztaságban sziklaóriás < állt egykoron; most már csak lábai vannak meg is összetört feje, félig a homokba temetve... és talpazatára vésve ez a felirat: „Nevem Ozymandiasz s én vagyok a királyok királya; nézd (alkotásom, te leghatalmasabb, és sírjl” És semmi más kivüle. Csak hatalmas romok omladoznak körös-köriil, és a sivatag húzódik a távolba, végtelen síkság, csupasz és magányos. Percy Bysshe Shelley: Ozymandiasz) nyos fis Kulturális Szervezete, mozgósítva a világ tudAsalt. Tizenkét évvel ezelőtt tudósuk százai: rágászek, paleontológusok, filológusok, geológusok fis technikusok kezdték véglgkutaé ni Núbiát az emberiség őstörténetének elrejtett nyomai ntán. Mélységmérő lehallgatókészülékek és aknakutató detektorok segítségével ezer és ezer helyen, a számos sírban, sokszor szenzációs eredménnyel folytatták az ásatásokat. Egy kétezer éves templom alatt találtak egy másik, még kétezer évvel régibb templomot. Másutt kiástak a homok alól egy, a 9. századból származó, rég elfelejtett keresztény templomot, mintegy száz Jó állapotban megmaradt bibliai tárgyó freskóval. Összegyűjtöttek rengeteg műtárgyat és minden korból származó leletet: durván megmunkált fegyvereket a korai kőkorszakból és remekbe készült ékszereket a fáraók korából, görög üvegedényeket és bizánci papirusztekercseka.t. A leleteket a világ különböző régészeti intézetei vizsgálják; elemzésük, rendszerezésük bosszú éveket vesz igénybe. Amíg egyes csoportok ismeretlen kincsek feltárásán fáradoztak, mások hozzákezdtek az Ismert emlőik megmentéséhez. Francia technikusok sínekre emelték a háromezer esztendős amadai templomot és biztonságos helyre szállították. A nyugatnémetek szétszedtek egy kétezer éves templomot Kalabasban és újra felépítették az asszuáni duzzasztó gátfala mögött a meredek domboldalon. Az emlékművekről eltávolították a domborművűket, vésnökl munkákat és a szoborcsoportokat; tizenhét további templomot és egyéb emléket szállítottak más helyre. Jelenleg még raktárban vannak, vagy már felállították őket a Nílus mentén. A legnagyobb veszély Abu-Szimbelt, az óegyiptomi emlékek leghatalmasabblkát fenyegette, amely egyben a legtörékenyebb is. „Képzeljék el — magyarázta gy francia tchnikus —, mintha a párizsi NOtre Dame egyetlen kőtömbből lenne kifaragiva. Es fenn csaknem háromszázezer tonna súlyú sziklapárkány. Azonkívül a sziklába vágott templomokat nem támasztják alá pillérek, amelyek az évszázadok folyamán porladtak ás megrepedeztek, hanem a boltozatot a hatalmas kőtömegak belső feszültsége tartja. Hogy lehet ilyen építményt megmenteni?“ Sok-sok bizarr terv született, mindenféle védőgátakról, sőt még a Nílus új medréről Is, amely atomrobbanás nyomán keletkeznék, hogy így elvezessék a folyót a templomok környékéről. Hosszú viták után, amikor közeledett az az Időpont, amit a technikusok a mentési munkálatok megkezdésének utolsó pillanataként Jelöltek meg, az UNESCO és Egyiptom vonakodva elfogadta az abu-szimbeli templom szétffirészelésére tett Javaslatot. Hát hónap múlva kellett ezt amelyet elöntenie a Nílus emelkedő hullámain«^ Előbb meg kellett építeni egy 1200 tijb hosszú védőgátat a víz feltartóztatására. Éjjel-nappal folyt a munka, napi három tizenkét órás műszakban, melyek egymásba folytak. 1964 végén a Nílus vize már csak 39 hüvelykkel volt a védőgát koszorúja alatt. A víz olyan gyorsan átszivárgott a töltéseken, hogy három vízelvezető alagutat kellett építeni a templom hosszában; Huszonöt szivattyú óránként 750 000 gallon (egy gallon *« 3,785 1) vizet távolított el. De aztán egyszerre csak a gáttal alatti homokrétegeken kezdett átszivárogni a víz. Az abu-szimbeli templomot meg kellett menteni az átnedvesedéstől, ami szétomlását eredményezte volna, ezért légi úton nyolc tonna fúróberendezést szállítottak oda. Tizenöt mélyfúrást végeztek, ezekben búvárszivattyúkat helyeztek el az átszivárgó víz eltávolítására. Am mindezen lázas munkálatok ellenére A Ramszesz-fejek a kőtárban. A nagytemplom homlokzatáról választották le őket. i csak a renkonstrnkcló utolsó szakaszában kerülnek vissza a törzsükre. sem történt semmi a templomok áthelyezésére egészen 1965 februárjáig. Csak ezután toltak össze 34 000 tonnányi homokot a templom homlokzati oldala előtt, miközben traktorokkal leválasztották a sziklapárkányzatot. A templom belső terében oszcillográfokat helyeztek el a rezgések mérésére. Amikor túl erősek lettek a rezgések, az utolsó 60 000 tonna sziklát kézi erővel kellett eltávolítani. A templomkomplexum, amely Így elvesztette háromezer évig Jól szolgfiló természetes támasztékát, gyengén megingott, de a filcsapkával ellátott acéltámaszok erdeje megvédte az összeomlástól. S végül hozzá lehetett látni a széförészaléshez és a demontázshoz. A híres carrarai márványbányákból idehozott olasz kőfaragók talán a legnehezebb munkát végezték életükben. A sivatagi nap 75 Celsius fokra fűtötte fel a templomot. Az egyiptomi munkások védőszemüveget és álarcot viseltek a sziliciumpor felhőiben. De Így is sokat közülük kórházba kellett küldeni, szilikózisban való megbetegedés gyanúja miatt. Az olaszok azonban elhatározták, hogy védőszemüveg és álarc nélkül fognak dolgozni, hogy jobban lássanak. Készakarva eltértek a tervezett vágási vonalaktól, amikor ösztönük azt súgta, hogy gyengébb, törékenyebb hely felé közelednek. „Ezek az emberek érzik a kő lelkét — Jelentette ki a munkák vezetésével megbízott olasz technikus. — A legkisebb repedés láttán sírva fakadtak. Ogy dolgoztak, mint a démonok, de angyali érzékkel.“ Májusban kivágták az utolsó tömböt és biztonságos magaslatra szállították. Augusztusban a Nílus vize magasabbra emelkedett a védőgátnál, de akkorra már a templom 12 836 tonna kövét újra egymába illesztették. 1968. október 18-án kora hajnalban, két nappal azelőtt, hogy Ramszesz arcának utolsó részletét helyére illesztették, ott álltak a technikusok és a tudósok, amikor keleten derengeni kezdett. Aztán a Nap a horizont fölé emelkedett, vörös hajnalpír borította el a sivatagot, s a Nap első sugarai mélyen behatoltak a templom szentélyébe, pontosan úgy, ahogy azt 3200 esztendővel ezelőtt Ramszesz elképzelte.
