A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-04 / 23. szám

Halló, napsugár Copyright 1967 by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Charleston NÁDAS Cábor-lfj. KALMÁR Tibor ötven kilométerre Satellite Beach-től, a Kennedy öböl mellett van egy nagy tábla a nemzetközi országúton. S a táblán levő felirat­ból megtudja eŕz utas, hogy csak­hamar a Sebastian elnevezésű fa­luba ér, ahol „647 vendégszerető lakos és hat öreg csodabogár“ fo­gadja majd. Maf a feliratot kiegé­szíthetnénk még Így: „és kilenc új dollár-milliomos . Ugyanis Sebastianban lakik „Klp“ Wagner, a kincskeresők szö­vetségének, a „Real Eight Inc.“-nek főnöke Ez a férfi körülbelül hat­vanéves, izmos, ősz hajú ember, akinek bőrét a nap és a sós ten­gervíz barnára cserzette, éppen olyan kitartó és makacs, mint az a homok a floridai tengerparton, melyből több évtizedes szakadat­lan munkával kihalászta a törté­nelem legnagyobb kincsét. 1949 tavaszának egyik szép verő­fényes reggelén kezdődött. Klp akkoriban egy igen szerény kis építész volt, s azon a bizonyos napon az egyik munkása részegen jött munkába. „Nagyon kedves em­ber és nagyon jó barát volt, tehát eszembe sem jutott, hogy elbocsás­sam,“ mondja Wagner, „ezért azt mondtam neki, hogy menjen ki a tengerpartra, mivel azt hittem, hogy ott kijózanodik. Imbolyog­­va mászkált a homokban és pár perc leforgása alatt néhány fekete fémdarabkát szedett össze. Amikor Ideadta nekem, megkérdeztem, hogy mik ezek, mire ezt válaszol­ta: Régi spanyol ezüstpénzek.“ S ettől a pillanattól kezdve Wagner egyre csak a kincsekre gondolt. Megfeledkezett minden másról és folyton csak a tenger­parti homokban kutatott. Azután jött az első tapasztalat; rájött, hogy az ezüst nyolcreálosok a sós víztől oxidálódnak és megfeketed­nek. Wagner úgy vélte, hogy a régi pénzek valamilyen tengerparti rej­tekhelyről kerültek a homokba. Azonnal társult négy ismerősével és a tengerpart rendszeres átku­tatásához kezdtek. Buldózerrel többszáz tonna homokot forgattak meg, aztán átkutatták a part mel­lett a vízben lévő hajóroncsokat, melyek körülbelül csak egymé­teres mélységben voltak. Október­ben már mindnyájan a tönk szélé­re jutottak ős nem találtak egyet­len darab pénzt sem, pedig 12 000 dollárt fektettek a vállalkozásba. A csoport ezzel meg is szűnt. Wag­ner mindenféle alkalmi munkát el­fogadott, hogy eltarthassa felesé­gét és gyermekeit, de ezután is minden kis szabadidejét a tenger­parton töltötte. Egy év leforgása alatt megis­mert® a part minden kiszögelését, minden homokdűnéjét, minden áramlatot és korallzátonyt. S mi­ből állt a felszerelése? Egyetlen öreg autóbelsőből, melynek a se­gítségével végigkutatta a partvi­déket. Ráfeküdt erre az autóbelső­re és egy saját gyártmányú masz­kon keresztül figyelte a tenger fe­nekét. Volt még egy öreg akna­keresője is, amit tizenöt dollárért vásárolt meg a kiselejtezett kato­nai felszerelésből. A gyűjteménye körülbelül száz darab ezüst és arany pénzzel gyarapodott. De er­ről a feleségén kívül nem szólt senkinek. Egy este azután meglá­togatta őt a háziorvosa, dr. Kelso. Wagner és felesége éppen Flori­da keleti partvidékének a térké­pei fölé hajolt. Régi, megsárgult térképek voltak ezek. A partvidé­ken annyira elterjedt kincset szál­lító hajók elsüllyedéséről szóló történetek színterét próbálták megállapítani. Wagner elővette a pénzgyüjteményét és megmutatta dr. Kelsonak. A két férfi csakhamar érdekes felfedezést tett: egyet­len pénzen sem volt 1714 utáni dátum, pedig a 250 éves, víz alatt fekvő érmek jelentős része sokkal újabbnak látszott. Már ez is arra engedett következtetni, hogy a pénz röviddel 1714 után elsüllyedt hajóról vagy hajókról került a ten­ger fenekére. S ez az adat meg is felelt volna az „Ezüst flottadról keringő szóbeszéd időpontjának. Ez a flotta ugyanis 1715-ben pusz­tult el a korallzátonyok között. Mindkét férfi belemerült az amerikai gyarmatok történelmé­nek tanulmányozásába. Csakhogy az adatok egymásnak ellentmon­dóak voltak. A helyi szakértők azt állították, hogy az Ezüstflotta a Kennedy öböl másik oldalán, nyolcvan kilométerrel északabbra süllyedt el. A washingtoni Smltson intézet szerint viszont Florida Keys közelében, 240 kilométerrel dé­lebre. Az amerikai Numizmatikái Tár­saság elnöke kijelentette, hogy a Wagner pénzein látható rajzzal eddig még nem találkozott, s ez is azt igazolta, hogy az Ezüstflotta hajóinak valamelyikéről származ­nak et talált arany- és ezüstpén­zek. Nyári szabadságának Idejére dr. Kelso kibérelt egy autó után kap­csolható lakókocsit, beleköltöztet­te feleségét és hét gyermekét, majd nekivágott a 3200 kilométe­res útnak. Washington volt az úti cél. A fővárosba érve ä családja a város nevezetességeit nézegette, ő maga pedig a kongresszusi könyvtárba ment. Néhány napig egyre a könyvtárosokat faggatta, majd a kezébe került egy könyv, melyben aizt olvasta, hogy: „Se­­bastiano falu közelében halt meg az Ezüstflotta parancsnoka 1715- ben, s ugyancsak ezen a helyen süllyedt el még tizennégy hajó.“ A komoly orvos olyan harci üvöl­tésben tört ki, hogy mindmáig em­legetik a könyvtár dolgozói. A ta­lált könyvet Bemard Romans an-Ax ezernyi mfivéxzi tárgy kSxött volt a délamerikai faxekaxoknak ex ax agyagedénye ix

Next

/
Oldalképek
Tartalom