A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-04 / 23. szám
goi kartográfus Irta 1775-ben. A könyv egyik bekezdése milliomossá tette az orvost és megcáfolta a szakértők véleményét. De lássuk csak ezt a bizonyos bekezdő stl „Éppen a Szent Sebastiane folyó torkolatával szemben süllyedt el a spanyol tengernagy zászlós hajója, 14 gálya és egy kibérelt holland hajó. A ha'Jók arany- és ezüstpénzt szállítottak, ős 1715-ben süllyedtek el ezen a helyen. Egy kibérelt francia hajó menekült csak meg a katasztrófából, mely kissé keletebbre vette útját, mint a többi. Az embereim, amikor a' tengerpart kimérésével foglalkoztak, gyakran találtak a parti homokban egy- és kőtplaszteres pénzeket, meg másféle érmeket Is, melyek bizonyára a hullámverés következtében kerültek a hajóroncsok valamelyikéről a partra. A csatorna a parttal párhuzamos egészen a torkolatig, a 27:20 földrajzi szélességig. S egyenesen a torkolaténál, három ölnyl mélységben vannak a holland hajó roncsai ...“ A doktor és Klp Wagner az autóbelsőn úsztak ki a könyvben leírt helyre, Klp magával vitte a maszkját Is. S a tenger fenekén meglátták a hajóroncsot, meg a hat ágyút Is. Ez lett a kiinduló - pont. Most már biztosan tudták, hogy a közelben süllyedtek el a kincsszállltó spanyol gályák Is. A titkukat azonban megtartották maguknak és tovább folytattak a kutatást. Másfél évig dolgoztak éjt nappallá téve. Átkutatták a mexikói és a washingtoni levéltárat, Írtak a sevillai központi levéltárba is, és a spanyol hivataloktól megkapták a régi Íratok fényképmásolatát, több mint 2000 filmkockát. Megállapították az elsüllyedt hajók kapitányainak nevét, a hajók szállítmányának pontos leírását. Továbbá azt Is megtudták, hogy a spanyoloknak mit sikerült megmenteni az elsüllyedt hajók szállítmányából. A spanyolok ugyanis akkoriban nagyon pontosan leírták az elsüllyedt hajók helyét, mit sikerült róluk megmenteni és azt Is, hogy mi maradt a tengerfenéken. Ezen feljegyzések alapján a két kincskereső megállapította, hogy a hajókon körülbelül 14 millió akkori dollár értékű arany- és ezüstpénz, drágakő és porcelán volt. Ennek az óriási kincsnek csak egy részét sikerült megmenteni (6 millió dollár értékben). A parton megkeresték a mentőosztagok táborhelyét és teljesen pontosan megállapították a hajóroncsok helyét la. Csak ezután fordultak az illetékes floridai hivatalokhoz és szerződést kötöttek velük. A szerződés szerint a talált kincs egynegyede fejében övéké a kincskeresés joga hat pontosan leírt helyen. Most már végre munkához láthattak. Csakhogy a vállalkozás megkezdéséhez hiányzott a pénz, a csónak, a búvárfelszerelés, s ami a legfontosabb, hiányoztak az elszánt búvárok Is, akik hajlandók a korallzátonyok között dolgozni, annak ellenére, hogy ezen a környéken rengeteg a cápa. Az atlanti rakéta kilövő támaszpont legénységének soraiban voltak Igen ügyes búvárok és szakemberek. Két repülőezredes: Dán Thompson és Harry Cannon már hallottak Kelso és Wagner kutatásairól valamit ,s most vállalkoztak arra, hogy gondoskodnak megfelelő emberekről. C&khamar munkához is látott a nyolctagú csoport. 2400 dollárért vásároltak egy csónakot, búvárfelszerelést kölcsönöztek ki és készítettek egy Igen erős szivattyút, melynek segítségével a hajóroncsokat befedő homokréteget akarták eltávolítani. Ezzel a felszereléssel látták hozzá a klncskereséshez a korallzátonyok között, majd lehorgonyoztak a körülbelül kilencméteres mélységben fekvő hajóroncs fölött. Senkinek nem kelthették fel az érdeklődését, mert hétköznapokon elhagyatott volt ez a vidék, Aranypénzek a bronzmoziérban fi# Cintil a londoni Kőbőrt Morae mahelyéből, kinti porcelántél, eiüitvllla, gyűrű é( néhány aranypéns csupán' a cápák rajzottak állandóan a csónak körül. Az első leszállásnál a búvárok kutató kedve alábbhagyott, mivel a víz alatt nem tudtak kellőképpen tájékozódni. A víz ugyanis nem tiszta itt és csak egy méter távolságra láttak, továbbá az erős áramlat lesodorta őket a korallzátonyról, úgy hogy messzire kerültek a hajóroncstól. Nagyon nehézvolt a munkájuk. A cápák távoltartására nem Is gondolhattak, teljesen a csónakban ülő hajtársalkra kellett bízniuk az életüket, akik puskalövésekkel riasztották el a közelben ólálkodó bestiákat. Long búvár így Is hamarosan a kórházba került. A hajóroncsok mozdulatlanul hevertek a tengerfenéken, mivel a nehezékül használt kövek ott tartották őket. Mikor a hajók elsüllyedtek, ezek a nehezékek előre csúsztak és magukkal sodortak minden nehéz tárgyat: az ágyúkat, a vasmacskákat és az értékes szállítmányt Is. A tengerfenéken a búvárok csupán sok szikladarabot látták, melyeket az apály és a dagály ldé-oda mozgatott. ‘ Minden egyes sziklát el kellett hengergetnl, azután a csövet a helyére tették és megindították a szivattyút. Gyakran néhány napig semmi más nem került felszínre, mint pár cserépdarabka, csavar vagy ágyúgolyó. Ha valami kincset találtak, az mindig váratlanul történt. S ha egy pénzdarabot találtak, akkor csakhamar Jött a többi Is. Ez a szabály bebizonyosodott X964. május 30-án délután Is, almikor az egyik búvár arany dublont talált. Most először a látási viszonyok is kitűnőek voltak a víz alatt, 15 méter távolságra láttak a búvárok. Wagner felvette békaember ruháját és leúszott a tengerfenékre. „Uraim, amit láttam, azt minden embernek látnia kellene legalább egyszer életében, A szivattyú körülbelül tlzméteres körzetben eltávolította a homokot, s úgy nézett ez ki, mint egy kráter. S ez a kráter arany szőnyeggel volt borítva, higgyék el nekem. A pénzek kettesével, hármasával hevertek egymáson, helyenként egész oszlopokban. Ogy nézett ki az egész, mint valami régi mester képén.“ S ezen a napon, mielőtt az időjárás elromlott volna, csaknem egy millió dollár értékű kincset hoztak felszínre. Az 1715-ös uragán alkalmával elsüllyedt tizenöt hajó közül nyolcnak már tudták a pontos helyét. A többi bizonyára távolabb van a parttól. Az Ezüstflotta parancsnoki hajója Romans térképe szerint zsákmányolt angol hadihajó volt, s a neve „Hampton Court“. A „Real Eight Inc." társaság először a „Nuestra Sefiora de la Regia“ hajó roncsait kutatta át, bár erről tudta, hogy röviddel elsüllyedése után, a rakományát felszínre hozták már. A búvárok azonban eléggé tapasztaltak voltak, s erről a hajóroncsról Is felszínre hoztak rengeteg régi porcelánt és csaknem harminc kg szlnezüstöt. Ez elég Is volt a kiadásaik fedezésére Azután a „Nuestra Sefiora del Carmen a San Antonio“ roncsait kutatták át, s az eredmény több mint 200 ezüst nyolcreálos, több aranypénz és más tárgyak. Ezeknek az aránylag könnyen megközelíthető hajóroncsoknak az átku^ tatása után már elegendő tapasztalattal rendelkeztek, hogy hozzákezdhessenek a parancsnoki hajó, a „Hampton Court“ átkutatásához Is. Már az eddigi eredmény Is megdöbbentő: több mint 60 000 ezüstös aranypénz meg ékszer; 42 öntvény ezüstből, aranyból és platinából, melyeknek súlya 20—50 kiló; húsz darab háromkilós ezüstkocka; 28 részes kínai teakészlet teljesen épen (a Kchang SÍ korszakból); ezüst evőeszközök és edények, ütvén cintányér Robert Mors londoni műhelyéből, melyet 1701-ben vásárolt a hajó kapitánya Greenwlch-ben, amikor a hajót kijavították és a felszerelését megújították. Az eddig talált kincset árverésen adják el, hogy a társaság pénzt szerezhessen a következő búvárszezonra, melyet májusban kezdenek meg. Bíznak abban, hogy az új felszerelés birtokában, még több kincset hozhatnak felszínre
