A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-28 / 22. szám
Duilío Pallottulll: — Mese, mese, meskete! — nevethetne valaki ezen a címen, pedig Ilyen ember létezik Denverban (USA). Ted Sarlósnak mér nagyon sokszor sikerült lefényképeznie a gondolatait. A fényképek többnyire nagyon hasonlítanak a valósághoz, de szép szómmal akad közöttük olyan Is, amiről Ted Serlos sem tudja megmondani, hogy mit ábrázol. Ezek talán a tudatalatti képek egyes részelt ábrázolják, vagy egyszerűen álmok. S a fényképek Itt vannak előttünk, megnézhetjük, kézbe vehetjük őket. De ez még nem is minden, hiszen olyan parapszlohológiai jelenséget dokumentálnak, amilyenről eddig sejtésünk sem lehetett. Lehetetlenség!... Csalási — mondanánk. — Hiszen ez ellentmond minden fizikai és logikai törvénynek, bár a saját érzékeink igenlikl Hasonlóképpen vélekedett Jule Elsenbud, denverl lélekbúvár Is, amikor három évvel ezelőtt foglalkozni kezdett ezzel a megmagyarázhatatlan jelenséggel. Amikor először találkozott Ted Serlos-szal, azt hitte, hogy ő maga Is valamilyen ügyes csalás áldozata lett. S amikor azután megtudta, hogy Ted alkoholista, még Inkább a meggyőződésévé vált ez. De mindezek ellenére elhatározta, hogy résztvesz egy Ilyen „előadáson“. És nem bánta meg! Késő éjszakáig beszélt Teddel, s bár keveset látott még, ez Is elegendőnek bizonyult, hogy kijelentse: „Ted Serlos a legérdekesebb és legcsodálatosabb eset, amt csak a parapszichológiában eddig előfordult!“ Pedig első éjszaka nem jelentek meg nagyon jóminöségű fényképek, de amit a tudós látott, az elegendőnek bizonyult. A Denverből hozott Polaroid és azok a' filmek, amiket önmaga vásárolt ős tett be a gépbe, elegendő tanulmányi anyaggal látták őt el, s kedvet kapott ennek az egyedülálló embernek, Ted Sarlósnak az őllandó megfigyelésére. Meghívta őt denverl otthonába. S most, több mint két éves rendszeres munka és megfigyelés után Elsenbud professzor kiadja könyvét. De ebben a müvében nem azt fejtegeti, hogy milyen folyamat megy végbe Ted Sertos lelkében vagy agyában... Azt sem iparkodik megmagyarázni, hogyan lehetséges az, hogy a fényképezőgép lencséje annyi mindent megörökít, amikor csupőn Serlos szeme van előtte. Eztdélg senki sem tudta megállapítani, vajon a gondolatai válnak anyaggá és ezt örökíti meg n fényképezőgép lencséje, vagy a gondolat fényhatásokon keresztül rögzítődik a szemén és a fényképezőgép lencséjén keresztül. Csak különféle feltevések vannak, de magyarázat még nincs»«, mivel a legfinomabb műszerek sem regisztrálhattak semmi „gyanúsat“. Ted fényképezi a gondolatait és megáll a tudomány. S közben gondolhatunk, amit csak akarunk, akár azt is, hogy a szellemek sietnek a segítségére. Elsenbud könyvében nincs benne a probléma megoldása, hanem csupán ff dokumentációs anyag, minden eddigi kísérlet pontos leírása, a tudósok véleménye, akiknek nagyon is szigorú felügyelete alatt dolgozott Ted. Elsenbud professzor Denver elővárosában lakik egy szép kertes házban és Serlos állandóan a közelében tartózkodik. Amikor meglátogattam, csodálkozva láttam, hogy Ted tiszta vizet Iszik. „Leszokik a méregről!“ — mondja Elsenbud. Kérdéseket teszek fel neki, ő válaszol, Ted pedig csendesen ül, mint egy Jólnevelt Iskolás. De azután unatkozni kezd és kijelenti: „Sétálni megyeki“ „Ez a fiú alig járt iskolába, nagynehezen végezte el az öt elemit, mégis jól érzem magam a társaságában. Amikor Így elmegy, mint most Is, sohasem tudom azt, hogy látom-e őt még egyszer az életben. Kiszámíthatatlan, néha tíz napig a nyomát sem látom. Most már ugyan nem Iszik, de úgy hajt, mint egy őrült. Már magam sem tudom, hogy hányszor fizettem érte pénzbüntetéstI“ — meséli Elsenbud tanár. Ted Denverbem elismert személyiség. Néhány tüdős ugyan kételkedik abban, hogy Ted egészen normális, de hatvan tudós az aláírásával Igazolja, hogy a kísérletek teljesen tudományos alapon mentek végbe, minden csalás nélküli Hogy Ted lelki fényképeket készít, ez már megdönthetetlen tény, csak azt nem tudjuk, hogyan. Hiába keressük rá a magyarázatot, még mindig ugyanott vagyunk, ahol elkezdtük. Egy kísérlethez meghívtunk egy nagyon híres bűvészt, Ted produkciója1 után kijelentette, hogy ez a folyamat előtte Is rejtély. Azért használunk polaroidot, hogy azonnal láthassuk az eredményt. Ted ülve dolgozik, a fényképezőgépet a térdére teszi ős a lencsét a saját arcára irányítja. Néha valaki más tartja a fényképezőgépet, körülbelül 50 cm távolságra Ted fejétől. Azután Ted összpontosít, az érverés© meggyorsul, Izzad és azután eljön až a pillanat, amikor érzi, hogy már a szemében van a kép. Gyorsan exponál. S a képen Ted fejének kellene lenni. Egy be neun élesített kép, mivel a távolság nem felel még. És Itt kezdődik az, ami megmagyarázhatatlan: Ted arca egyáltalán nincs a képen, a felvételek egészen sötétek. Mintha valaki a kezével eltakarta volna az objektívat. A fekete felvételektől (blacklens) lassan eljutunk a teljesen fehér felvételekig (whlties). S a fehér felvételek után, néha csak pár óra múlva' — a filmen végre megjelenik a gondolat. Az első felvételek néha megmagyarázhatatlanok, mintha ködön keresztül készültek volna. Lassan azonban ez a köd eloszllk és egyre határozottabb formákat látunk a képen: egy chicagói palotát, a denverl állomást, a Szent Péter teret íelülnézetből, hidat, emberi alakokat. Egyszer meghívtam Tedet vidéki tanyámra, amit még senki nem látott akkor. Ted egy Ideig némán nézte és azután megszólalt: Add ide a fényképezőgépet, felvételt készítek. És meg Is csinálta azonnal, minden látható megerőltetés nélkül. Felülnézetből, mintha tel®objektlvval csinálta volna. A ház körvonalai csaknem pontosak voltak, csupán a pajta képe tért el kissé a valóságtól. Ted felvételén az ablakokról hiányzott az ablakredőny. A tanya környékén kerestem azt a helyet, ahonnét Téd fényképfelvételét megismételhettem volna. De ilyen helyet nem találtam. Ilyen nem is létezik. Hasonló felvételt még helikopterből sem lehetne csinálni. Ismét egy elbűvölő bizonyítéka annak, hogyan is „dolgozik“ Ted lelke vagy szelleme. Ted az agyéban gyakran felbontja a valóságot, s kiemel belőle egyes részeket, megváltoztatja azok sorrendjét. Tehát a valóság képét átteremtl. A felvételén gyakran csak a valóság váza látható, minden mellékes részlet nélkül. Néha azonban a képzelete átkölti a valóságot és megtoldja azt valamivel. Hasonló Jelenséget figyelhetünk meg az álomban Is. Közismert tény, ha alszunk, az álom a valóság képét egészen átformálja. Elsenbud tanár Ted megfigyelésére szenteli az egész életét. Szinte egy testté-Iélekké vált ez a két ember. „Mióta megírtam értekezésemet a parapszichológia! jelenségek megismételhetetlenségéről, tulajdonképpen semmi nem változott,“ folytatja Elsenbud. „Ted is megismételhetetlen jelenség. A lelki fényképeit csak olyankor tudja elkészíteni, ha valami rendkívüli idegállapotba kerül. Csak akkor tudja ezt megcsinálni, ha kedve van hozzá. Szigorúan tudományos szempontból tehát semmi eredményt nem értem el vele kapcsolatban. Minden, amit mondhatok, csupán arra az állításomra szorítkozik, hogy Ted Serlos létezik. S ez az állításom, minden bizonyíték ellenére is egyre csak újabb vitákra és bizalmatlanságra ad okot. Nyugodtan állíthatom, hogy Ted művész. Láttam már őt fényképezés közben százszor és tudom, hogy testlleg-lelklleg lefoglalja őt ez az alkotás. Csaknem mindig fizikai fájdalmat okoz neki az alkotás, mintha a testéből tépné a képet. Néha könnyes a szeme, máskor meg vért köp. Hogy művész, azt az élete, az életmódja Is igazolja: szereti a mozgalmas, rendszertelen és teljesen kötetlen életet, lázad mindenféle szabály és megkötöttség ellen — s mindez jellemző egy művész egyéniségére. Igaz, hogy műveletlen, de nagyon érzékeny, jó az Ízlése és amint már említettem, soha sincs senkinek a terhére, nem vulgáris vagy untató. Teddel kapcsolatos tapasztalataim alkotó tapasztalatok, sőt művészi élmények.“ Néhány óra múlva Ted visszatér sétakocsikázásáról. Megkérem, mutassa be, hogyan csinálja a' felvételeit, hiszen tulajdonképpen ezért utaztam Denverbe. Előveszi a polaroidot, de látom rajta, hogy nem szívesen. Leül és rövid összpontosítás után fényképezni kezd. Jobban mondva nem is ő, hanem Elsenbud professzor, aki kb. fél méterre tartja ff polaroidot Ted ar icától. Akkor exponál, amikor Ted jelt ad neki. Ted kezében egy kis karton henger van, ezzel játszadozik. Látni akaro-m azt a papírdarabot, hátha ez a rejtély kulcsa. De hiába, mert valóban csak ©gy darab összecsavart papír. A professzor elmondja, hogy Tednek mindig van valami a kezében, mert ennek segítségével gyorsabban tud összpontosítani. Az ilyen tárgy ugyan gyanús lehet, de csak ártalmatlan valami. Tovább folytatjuk a fényképezést és néhány perc alatt Ted egész sor képet csinál, s az egészen hihetetlen még nekem is, aki a saját szememmel látom. Rendben van ff fényképezőgép meg a film is, és éppen ezért csak Ted feje lehetne rajta. De nincsen. Azután Ted hirtelen felugrik. „Elég, máma nem vagyok formában. Inkább menjünk ki, megmutatom önnek a Rocky Mountalnstl“ S most már senki ff világon rá nem veheti, hogy tovább „dolgozzon“. Amint visszafelé jövünk már a meredek úton, Ted kikapcsolja a motort. „Mit csinál,“ figyelmeztetem. „Miért, ml baj van?“ kérdi csodálkozva és csak egyik kezével kormányoz. Némán mutatok az út Jobbfelén lévő feneketlen szakadékra. „Avagy úgy,“ mosolyodik el, „hát ha ott a fenekén kötnénk ki, alighanem meghalnánk mindketten. De akkor legalább nem foglalkoznánk annyi haszontalan dologgal, mint Elsenbud.“ (100 + 1 ZZ) Gépkocsi Ismeretlen épOlet 8
