A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-28 / 22. szám
anyagi kárt jelentenek, s a kis vállalat munkáját ügy kell megszervezni, hogy kifizetődő legyen. A tiszta nyereségből járda, neonfény és rózsaliget születik. Említettem már Pásztor HNB elnök érdemeit e téren. Kétségtelenül az ő érdeme, hogy mindebbe egyáltalán belefogott. Bizonyára egyszerűbb lett volna a járástól kérni ezeket a dolgokat, kérvényt kérvény után küldeni állami támogatásért, várni, hogy mikor kapják meg a kért összeget, s kibeszélni a dolgot a járásra, a gazdasági nehézségekre, arra, hogy nincs pénz középltkezésekre, nincs kapacitás, és Így tovább, de Így, ahogy ő csinálta — értékesebb volt. A Jövő a vezetőembertől kezdeményező készséget és fantáziát követel, s Tesmagon jóleső érzéssel találkozik az ember mindkettővel. Azért foglalkozunk ilyen részletesen ezekkel a problémákkal, mert az itt tapasztalt vezetői fantázia és szervezőkészség szinte létszükséglet lesz az egész Ipoly mente számára. Az emberek, magánéletükben — Pál József szövetkezeti elnök szavaival élve — „Jobban akarnak gazdagodni, mint azelőtt (egyéni kényelem, komfort, kultúrlgény), s ennek a törekvésnek a közösségi életben is mutatkoznia kell. Mert a Jövő — az országos tervek szerint — az Ipolyvölgye népének biztató Jövőt tartogat. A jövő egyrészt az Ipoly szabályozásával, másrészt az Észak- Dél „világát“ kijelölésével függ össze, mely út ott vezet majd a mai mocsaras rétek és szeszélyes tengerek, a lázongó Ipoly legendájának vidékén. Beszéljünk először az Észak-Dél elnevezésű turistaútról! Az erre vonatkozó elgondolások a messze Skandinávia embereire, norvég, finn, dán és svéd turistákra alapozódnak. Nyaranta mintegy egy millió skandináv turista vándorol vándormadárként hűvös hazájából délre, a meleg tengerek felé. Olaszország mellett, az utóbbi évek során Jugoszáviát kedvelték meg. Eddig — többnyire személyautókkal, vagy autóbuszokon — Nyugat-Németországon keresztül érték el a déli tengereket, de könnyű kiszámítani, hogy Lengyelországon, Csehszlovákián és Magyarországon át útjuk több mint ezer kilométerrel rövidülne meg. S ez a tény bizonyára gondolkodóba ejti a józan skandinávokat, ha ... ha ez a tervezett útvonal, berendezéseivel és ellátottságával, illetve minőségével kielégíti igényeiket. Így az Ipoly völgyének nem utolsó sorban a skandináv turisták készítik elő az új életfeltételeket. Az Észak-Dél útvonal Chyžne-nál (lengyel határ) ér köztársaságunk területére, és Ipolyságnál (magyar határ) hagyja el azt. A két határállomás közötti útvonalnak 1970-re kell elkészülnie. S ezzel előtérbe kerül Ipolyság városa mint jelentős nemzetközi, idegenforgalmi határállomás. A dolog jelentőségének megértéséhez nem kell sok fantázia. Az Idegenforgalom mindenekelőtt valutát Jelent, ami ma és előreláthatólag a jövőben is, elsőrendű állami érdek marad, és tökéletes szolgáltatásokat, hoteleket, moteleket és szórakozási lehetőségeket igényel. A turista külföldön látni, élvezni és szórakozni akar. Ezért fizet. S rendszerint jól fizet, mert azért takarékoskodott, hogy jól érezze magát. Idegen világok légkörét, nagyvonalúságot, modernséget hordoz magával, helyi jellegű bevételi forrásokat tesz lehetővé. A jövőben az Ipoly menti, gömbölyühátú szőlősdombok bora és gyümölcse aranyat érhet, az állattenyésztés és kertészet terméket devizá"ra váltható értékek lesznek, s az olyan kezdeményezőkész és fantáziával rendelkező emberek, mint Pásztor tesmagl HNB elnök, nagyszerű életfeltételeket teremthetnek ezen a vidéken. Teret kap a helyi ipar és közszolgáltatás, előtérbe kerülnek a népi jellegű mesterségek, mert az idegen turista mindenütt a nemzeti és tájjelleget keresi, s a hagyományos palóc vendégszeretet és közvetlenség csodákat tehet még e téren. Gyűlnek az érvek, melyek az Ipoly szabályozása halaszthatatlanságát támasztják alá. A munkálatok előkészítésével több mint tíz éve csehszlovák —magyar vegyesbizottság foglalkozik. Az Ipoly szabályozása közös probléma, egy-egy áradás alkalmával Balassagyarmat csakúgy veszélyben van. mint Ipolyság, s a szeszélyes folyó mindkét város fejlődését egyaránt gátolja. Ezért a munka is közös lesz. Valóságos új „földfoglalás“ lesz ez az Ipoly tói, mely a két államnak előreláthatólag 500 millió koronájába kerül (kétharmadát Csehszlovákia, egyharmadát Magyarország fedezi). A munkálatokat rendkívül fontos vízgazdálkodási akciónak minősítették, melyek keretén belül a szakemberek komplex megoldást javasoltak, amely egyaránt gondol az árvlzmentesltésre, meliorációs munkákra, öntözésre stb. Kitűnő ho>rdaléktalaj az Ipoly mente, s a savanyú rétek feltörése és talajjavítása után, az eddigi 450—600 korona hektáronkénti hozammal szemben, 3500 korona bevételt Jelent majd hektáronként a lakosságnak. A víztárolók Segítségével, előzetes számítások szerint, 23 000 hektár lesz rendszeresen öntözhető, ami korlátlan lehetőségeket nyújthat az állattenyésztésnek, kertészetnek, a folyó medre 171 km-ről 118 km-re rövidül, s az elvégzett munkák, a lakosság gazdái kodásában évi 35 millió korona haszontöbbletet Jelentenek. Megszűnik a „ha sikerül“ pszichózisa, s a meglódult fantázia —’ tegyük hozzá: nem alaptalanull — már-már paradicsomot lát a mai nádas, vizenyős rétek és tocsogó tengerek helyén. A fantázia hasznos és szükséges dolog, de fegyelmezett gyakorlati érzék kell, hogy ellenőrizze szárnyalását. A krónika az Ipoly völgyéről szólva egyelőre még nehézségekről beszél. .A tervek készen vannak, de a komplex munkákat még nem kezdték meg, a jövő egyelőre szívós — ős sokszor hiábavaló — emberi munka során érik és teljesedik. Egy bizonyos: a felvázolt változásoknak be kell következniük — s nem is hosszú időn belül —, mert megvalósulásukat sok nyomós érv kíséretében és szívó san kényszeríti ki az idő. S az Észak-Dél turistaút mentén nosztalgiával emlékeznek majd az emberek a rétek sárga és fehér virágainak valamikori jelentésére, ahogy az ember régmúlt gyermekkorára emlékezik. Prandl Sándor és archív felvételek 7 Pásztor Tibor, a tesmagi HNB elnöke Ipoly menti gyerekek az úton Ipolysági utca az 19B3-as áradás ideién
