A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-28 / 22. szám
„Fényes arculaté fejedelem, hallgasd meg a türkmének üzenetét, akik a bokharal és a khival kánok rablódnikényének súlya alatt szenvednek. Ok a vétkesek azért, hogy termékeny vidékek pusztasággá változtak, mert új ágyat ástak az Amu-Darjának az Arai-tóhoz. Vizsgáltassa meg a cár, nem lehetne-e visszafordítani a folyót régi medrébe a Kaszpt-tengerhez.“ zatok és nehézségek árán sikerült átvágni s ott azóta is, 100 év elmúltával az USA csillagossávos lobogóját lengeti a szél, az amerikai csatornaépítők egy év után sürgősen távoztak Türkménlából. Ez a terv nem volt „business“ a számukra. Nem fizetődtek ki a befektetések. Azonkívül az akkori műszaki eszközök elégtelennek bizonyultak. Ez a fénykép még 1953-ból való. A szovjet kormány számos expedíciót küldött Türkménléba, azzal a céllal, hogy folytassák a háború alatt abbamaradt kutatásokat. I. Péter valóban kiküldött két expedíciót. Az első gazdag felgyújtott anyaggal tért vissza, a másik szomjan pusztult útközben. A tervet jóváhagyták, de ez csak terv maradt, két évszázadon át. 1912-től 1913-ig az amerikai Hammond vállalat foglalkozót azzal, hogy egy hatalmas csatornán vezesse el az Amu-Darja vizét és 300 000 hektár területet öntözzön vele. A türkmének számára? Még csak nem is a cároknakl Az amerikaiak, egy második Panama-csatorna tervet sejtve, 100 éves használati Jogot követeltek maguknak. De amíg a közép-amerikai földdszorost óriási áldo-Orasz Khodszhajev boldog, hogy megérhette azt az időt, amikor a szovjethatalom energikusan beleavatkozik a természet vízháztartásába. Orasz Khodszhajev átélte azt az időt, amikor aszálykor felrepedezett a talaj, és semmiféle növény sem termett meg. Szülei és nagyszülei beletörődtek Allah akaratába, lemondtak arról, hogy valaha is jobbra fordul kegyetlen sorsuk. Ma fia ott ül a gyapotkombájn, „a kék sivatagi hajó“ kormányánál... H. Orothe és D. Arnhold Zeit im Bild, Berlin Hogy miként? A „pagta1“ révén, ahogy a türkmének a gyapotot nevezik. Ehhez kell a víz. A csatorna két partján állami gazdaságok tucatjai termesztik a fehér aranyét. A „Moszkva“ szovhozban éppen a gyűjtőhelyre szállították be a gyapotot. Türkméniában ez a legértékesebb hosszúszállú fajta, amit termesztenek. Ehhez pedig rengeteg melegre van szükség. A Türkmén Tudományos Akadémián 5000 fokban Jelölték meg a nappali hőmérsékletek évi összértékét. Aztán Türkméniéban is győzött a szovjethatalom. Kezdetben egyéb dolga volt a fiatal szovjetállamnak, mint a sivatag öntözése. Fontosabb volt a magnyltogorszkl hatalmas kohóművek felépítése, hogy vashoz és acélhoz jusson az ország. Azért folytak intenzív geológiai kutatások Türkméniéban. 1926-ban kelt útra az elsó expedíció a sivatagba, 1933-ban a második, 1934- és 1937 között a továbbiak már azzal a céllal kutatták a sivatagot, hogy megvalósítsák az ősi vágyálmot. A Nagy Honvédő Háború azonban annyi áldozatot követelt emberben és anyagban egyaránt, hogy csak 1958-ban lehetett hozzálátni az első, 405 kilométeres csatornaszakasz építéséhez. A második, 136 kilométeres szakasz építésére 1960-ban, a harmadik, 260 kilométeres szakaszára 1962-ben került sor, s a negyediket Ashabadtól a Kaszpi-tenger felé épp most kezdik építeni. A csatornaépítő vállalat székhelyén Pavel Szaveljev főmérnök arra a nyilván indokolt kérdésre, hogy mennyit tesznek ki a biztosan rendkívül magas költségek, így válaszolt: „Nem többet, mint egy közepes ipari létesítményéti“ — Aztán hozzátette: — Különben az első szakasz költségei már régen visszatérültek." Több mint 170 000 hektár földterületet nyertek eddig a mezőgazdasági művelés számára. A novemberi jubileumig összesen 400 000 hektárt hasznosítanak öntözéssel. TUrkménia lett a legfontosabb gyapottermelő területe a Szovjetuniónak. hét
