A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-21 / 21. szám
II. A per folytatódik tovább... A Csemadok országos közgyűlésén az egyik Ipoly melléki küldött arról panaszkodott, hogy az Ipoly mente messze esik a központoktól, a főútvonalaktól és az trú nyitó helyektől, hivataloktól és szervektől. A vezetőemberek, akik gazdasági életét és kultúráját irá nyitják és szervezik, keveset látogatják, s ritkán győződnek meg a tényekről a helyszínen. Mindjárt egy jellemző esetet is említett: a falujába mérnökök mentek ki. hogy felmérjék a jövőt árvízmentesítési munkák területét, de a megáradt Ipoly miatt nem végezhették feladatukat... Az illető úgy kommentálta az esetet, hogy jellemző, a mérnökök, akiknek az a dolguk, hogy felügyeljenek az Ipolyra, azt sem tudták, hogy tavasszal azon a vidéken tenger a határ, mérni ugyan nem lehet, de kiszállnak, fejüket csóválják, és visszamennek a hivatalukba. Ipolyságon mesélték, hogy az Ipoly—Garam Vízszabályozó Tár sulat igazgatója, amikor meglátta áradás idején a határt, úgy jellemezte megdöbbenését, hogy az az érzése, neutrális övezetet (teaki földjét) lát, mellyel senki nem törődik. A tesmagi HNB elnöke, Pásztor Tibor is megemlítette a faluszépítési akcióval kapcsolatban, hogy „aki messze esik a tűztől, az nehezebben kap valamit“. Nagycsalomján a szövetkezet irodájában meg így vélekedtek a vidékre kiszálló hivatalnokokról, funkcionáriusokról és szakemberekről; délfelé már az órájukat nézik, hogy kettőre biztosan hazaérjenek! A problémáikról való gondoskodás és a nehézségeik iránti felelős és Komoly érdeklődés terén hát elégedetlenek az Ipoly mentiek. S ebben a dologban igazat kell adnunk nekik. Az Ipoly szabályozásának a kérdése közel másfél évszázada1 DUBA GYULA felmerült, s ma alig tartunk a szabályozási munkák kezdetén. S az emberek mindezt egyre rosszabb és tűrhetetlenebb körülmények kő zött tudatosítják, mert az Ipoly évről év^je szeszélyesebb. Moksó László, pereszlényi agronőmus jellemezte (bár önkánytelenül) legtalálóbban azt a pszichózist, melyet az Ipoly a vidék gazdálkodásában és társ-adalomtudatában teremt. Mokso agronómus arról beszélt, hogy van húszhak tárnyi szántóföldjük a folyó mellett, melyre jelenleg a vizek miatt nem juthatnak, de ha a vizek lefolynak, és traktorral megközelít hető lesz a terület, csalamádét vetnek majd balé (másról akkorra már lekésnek), ha sikerül... Ha1 sikerül...! Megfogott ez a klje lentés. Megdöbbentett a lehetősé gek korlátozottsága, melyet mögötte éreztem. Szinte- egzlsztc-nciallsta módon bizonytalan önállóság, mert az -ember munkájának eredménye az Ipolytól függ, hogy sikerül-e... S az -a pszichózis úgy láttam, többé-kevésbé a többi Ipoly menti szövetkezetek irányításában is érvényesül. Érvényesülnie kell. Az Ipoly nem kérdezi tavasszal, hogy hová, mit vet a szövetkezet, és mikor látnak munkához a hatalma alá eső területeken. Kiszámították, hogy ma a folyó kb. 16 millió korona kárt okoz évente. S ez csak a közvetlen kár, melyet fel lehet becsülni és .összeadni, a közvetett károkról (talajvíz következményei, az agrotechnikai határidő be nem tartása okozta jkárok) a jelentésekben nem esik szó. Ezeket nem lehet kiszámítani. S ez erkölcsi károk ... ? Az -emberi lélekben, mentalitásban és munkakedvben okozott kár érték-e anyagi eszközökkel felmérhetetlen -és kifejezhetetlen, milliárdokkal sem mérhető. Nézzük a közvetlen károkat! Az Ipoly menti szarvasmarha-tájfajta kihalt, ma kevert a vidék szarvasmarha állománya. De a földek nagy része rét maradt, meg legelő, s indokolt, hogy az állattenyésztés továbbra is vezető termelési ág legyen. Ennek alapja és feltétele a széna és a legelő. A tesmagi szövetkezet hektáronkénti átlagos szénatermése, öt évre visszamenőleg a következő volt: 1962 . , . . . , . . 26 q 1963 . . . . . . . 24 q 1964 . . . , . . . . 30 q 1965 . . . . . . . 4q 1966 . . . . . . . 29 q Dr. Friml Gyula, a szövetkezet ökonómusa szerint az átlagos szénaíermésnek 40—50 -métermázsa félédes szénának kellene lenni hektáronként. Mert ami — kevés — megterem, az is savanyú széna, kis táp-értékű, és néha a rászáradt iszaptól, sártól alig etethető. Az utóbbi évek sok vlz-e eláztatta a* réteket. Gyakran a lekaszált rendek is vízben áznak — gyűjtés előtt, megjött a víz —, vagy a boglyába rakott szénát viszi el az ár, mint 1965-be-n a tesmagi szövetkezetét. Nagycsalomján ilyen kérdést vetettek fel: 280 000 koronás költséggel lecsapolt-atták és alagcsövezte-tték a rétjeiket, s most mégis sás és nád nő rajtuk, s a lekaszált széna értéktelen, savanyú. Általános probléma a vidéken, hogy az állatokkal nemcsak télen, de nyáron is nehézségeik vannak, mert a f-elázott réteken legeltetni sem lehet. Csehországba, Orenlázba viszik ilyenkor a marhákat, vagy szénát vesznek számukra a felvásárló szervektől. S ez sokszor olyan kiadás, mely nem jelent gazdaságos befektetést, mert a felvásárló szerveknek a szövetkezetek a legritkább esetben adják el -a jó minőségű szénájukat, így -az Ipoly mente tehenei még drága pénzért sem esznek megfelelő értékű takarmányt. Ugyancsak dr. Friml Jegyezte meg, hogy a réteket nehéz jó karban tartani és gondozni, mert a siettetett betakarítás során, a traktorok mélyen felvágják a talajt, s talán a már említett „ha sikerül“ pszichózis okozzál — a karbantartásra való igyekezet Is kívánnivalókat hagy maga után. Pedig a vidék, jellegéből kifolyólag, állattenyésztésre hívatott, s mindenképpen át kellene térni például a nyugaton jól bevált legeltetéses rendszerre. Csakhát a vadvizek ... Az Ipoly világba futó vizeivel, tengereivel a szakosítás útjában áll. tgy az árterületek — egyes nyarakon — teljesen kihasználatlanok. P-ereszlényben 164 hektár, Tesmagon 160 hektár, Nagycsalomján 260 hektár, Ipolykeszin ugyanenynyí, s mennyi még a többi községben? A vizek lefolyása után viszszamarad az Iszapos, elázott, savanyú rét, és a ... biztosító. Az okozott károkért ő fizet. Vagy nem fizet. A körülményektől függ, kap-e pénzt a károsult szövetkezet. Ebből a szempontból érdekes a nagycsalomjai gát története és ami mögötte és körülötte van. A falu szövetkezete 280 000 koronáért alagcsövezt-ette rétjeit, melyeket ma állami költségen -épített védőgát véd az Ipoly vize -elől. A gátat az árvízmentesít-ési és szabályozási munkatervek keretén belül építették, s céljának — Huszár Lajos szövetkezeti elnök szerint — meg Is felelne, ha... A bajok a „ha“ Körül kezdődnek. A gátat és a lefolyó csatornák zsilipjeit kezelő és karbantartó vállast (PSS) tavasszal, amikor a hővlzek lefolytak, nyitva hagyta a lefolyó gátak zsilipjeit. A szövetkezetnek megtiltották, hogy a zsilipekhez nyúljanak, S amikor Jött az áprilisi árvíz, — váratlanul, éjszaka érkezett —, a nyitva ha-A nagycsalomjai szövetkezel irodájában IPOLY MENItiV
