A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-21 / 21. szám
Afrikának évszázadokat kell átugrania, hogy elérje az európai államok színvonalát. Iparosítania kell, de ehhez segítségre van szüksége. Le akarja rázni a fehérek gyámkodását, de elkerülhetetlenül szüksége van fehér szakemberekre. nyúzott barmokat odavetették a vadállatoknak. Mennyi ötlet született, hogy ezt a húst Importálni kellene Csehszlováklába. Így akartunk segíteni a mali nemzetgazdaságnak és magunknak. Komolyan gondoltuk ezt a segítséget, s így a húsbehozatal helyett Csehszlovákia annak az országnak, ahol csaknem minden lakosra jut egy tehén, tejkonzervet kezdett szállítani, hogy legyen mivel táplálni a gyermekeket. Azonkívül bőrdíszmfiárut, cipőt és hasonló fogyasztási cikkeket, amelyeket aránylag gyorsan Maliban Is elő lehetett volna állítani, hiszen töméntelen mennyiségű bőrrel rendelkezik. Egy csehszlovák újságíró 1960-ban naivan kijelentette, hogy ezt az országot nem probléma indusztrializálni, mivel nyoma sincs ott az iparnak, úgyhogy bármit fel lehet építeni a „zöld mezőn". Mint megmutatkozott, ennek az ellenkezője Igaz. Amikor csehszlovák technikusok azt kívánták Malitól, hogy vállaljon részt a textilgyár építéséből, szomorúan tapasztalták, hogy a mali gazdaság fejletlensége miatt az egész építkezésről le kell mondani. Hogy milyen probléma az Iparosítás, azt nagyon jól tudták a volt gyarmattartók, akik például, amikor kivonultak Guineából, még a kórházakban is kitépték a villanyvezetékeket. Volt, ahol Csehvákia vezette be újra a villanyt. Közben egész csomó ilyen „apró“ gonddal kellett megküzdeni. Nem volt idő és anyagi eszköz más, lényegesebb dolgokra. Furcsa helyzet állt elő. A haladó országokkal, melyek a szocializmus építésének a programját fogadták el, kitűnő politikai és kulturális kapcsolatokat tartottunk fenn, de a gazdasági kapcsolatok lényegében a holtponton maradtak, vagy gyakorlatilag még alakulni sem kezdtek. Az Egyesült Arab Köztársaság, mint kivétel, csak erősíti a szabályt. Furcsa volt az egész dolog. Sokan nálunk az afrikaiakban küzdőtársakat láttak, akik a proletár forradalom megvalósulásáért küzdenek, pedig egyetlen afrikai mozgalom se törekedett erre. Ez még a kommunista pártok programjában sem szerepelt. Afrikai szakértőink egy kis csoportja viszont ügy vélte, hogy az afrikai kormányok lényegében egymástól eltérő szocialista programja dlszkreditálja a szocializmust. Mindkét felfogás hibás volt. Hiányzott egy általános érvényű elemzés, amelynek alapján megláttuk volna, mi az új ezekben a programokban, és nem vontunk volna párhuzamot az Itteni fejlődéssel, amely más korban és más feltételek között ment végbe. Meg kell Ismernünk Afrikát. Konkrét kapcsolatok nélkül nehezen alakul ki a helyes szemlélet. Ha jobban ismernénk Afrikát, nem került volna sor bizonyos félreértésekre. Nincs Igazuk azoknak, akik alábecsülik a szocialista országok és az afrikai államok közt mutatkozó ellentmondásokat, s az afrikai politikában látszólag meglepő fordulatokat elkerülhetetlen, objektív fejlődésnek minősítik, amit nem lehet előre látni és nem lehet - megakadályozni. Ezekről az elméletekről egy guineal politikus kijelentése jut az eszembe, akit nyugati újságírók 1963-ban megkérdeztek: hogyan egyeztethető össze el nem kötelezettségi politikájukkal az, hogy diákjaikat a szocialista országokba küldik tanulni. Azt mondta, hogy azok a guinea! diákok, akik négy-öt évet töltenek a szocialista országokban, meggyőződéses — antikommunlstákként térnek haza. Miből Ítélte ezt így meg? Az akkori fejlődés általánosítása adhatott erre okot. Akkoriban például Guinea azonnali távozásra szólította fel az ország légiforgalmát zömmel fenntartó csehszlovák légiforgalmi alkalmazottak egy csoportját. A nyugati sajtó arról írt, hogy a guineaiak gyanakvással tekintenek valamenynyi szocialista országra, melyek — szerintük — kommunista pártot igyekeznek ott alapítani. Sokat írtak egy Conakryba irányított hóeke-szállítmányról (ennek azonban homoktúrús volt a rendeltetése). Eltúloztak, demagóg módon kihasználtak mindenféle apróságot, és örültek a konfliktusoknak. Nem vallották be, hogy a szocialista országok akkor jelentek meg Guineában, amikor a Nyugat az ország elszigetelésére törekedett, hogy barátként jöttek, minden hátsó gondolat nélkül. Segíteni akartak, hogy ne lehessen bojkottal térdre kényszeríteni a függetlenségüket éppen elnyert országokat. Nálunk azonban az emberek fejében olyan képzetek keletkeztek Guineáról, hogy ez egy olyan or-' szág, amely problémamentesen halad a szocializmus felé. Guinea konzervatív erői agresszívebbek voltak a szocialista országokkal szemben, mint egyes nyugati országok burzsoáziája, és minden apró hibánkat rágalmazásra használtak fel. A Csehszlovákiában tanuló néhány száz afrikai főiskolás nem lett antikommunista. Gyakran hallani ugyan arról, hogy nálunk Is vannak faji előítéletek, de ennek rendesen az az oka, hogy bizonyos egyedek helytelenül viselkednek. Az afrikai diákok többsége kielégítően tanul, bár vannak köztük gyengébbek is. Elég nehéz néhány nyelvet elsajátítani — az afrikai diákok rendszerint három nyelven beszélnek — s amellett sikerrel folytatni a tanulmányokat a választott szakon. Nem marad más hátra, mint hogy elgondolkozzunk azon, miben különös Afrika a számunkra, vajon nem abból következik-e ez, hogy mi nézzük különös szemszögből Afrika problémáit. Fejlődése nem felelhet meg a helyi viszonyokról alkotott elképzeléseinknek, ha ezeket nem támasztjuk alá ismeretekkel. Az eltérő társadalmi környezet kényszerű befolyása alatt állunk. Afrika Földünk egyik realitása, legyen realitás főképp azok számára, akik először kerülnek kapcsolatba vele. Tudomásul kell venni, hogy Afrika kilépett a kényszerű elszigeteltségből, és sajátos szerepet fog játszani a nemzetközi életben. ĽUBOMÍR SMIRNÝ SVET V OBRAZECH, PRÄGA r* II. Mosusu király a brit főbiztos beszédét hallgatja az október 4-én országa, Lesotho — korábban Basutóföld — függetlenségének kihirdetése alkalmából rendezett ünnepségen. A király hagyományos általvetőben, segédtisztjei angol mintára készült egyenruhában. Afrikában lépten-nyomon furcsa hagyományokkal találkozhat az ember. Például ennek a fugáinak a családjában kegyelettel őriznek egy II. Vilmos császár idejébfil származó parádés sisakot. Togo ugyanis az elsS világháború elfitt német gyarmat volt. Lányok az egykor emberevő mangbetu törzsből (fiszak-Kongó J. Az ágyékkötőt nyfrfakéregből készítik, a tomport takaró kis pajzsokat színes füvekből fonják. hét 5 Felvételek: Camera Press
