A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-14 / 20. szám
Ritkán nyílik sárga virág L Borús szürke ég alatt tenger a határ. A sima víztükrön gömbölyű fűzfabokrok ülnek, mint a kotlósok, amott két sor karcsú topolyafa fut u mező közepe felé, az utat, melyet határolnak, elborította a víz. Messze, a láthatár szélén nagylombú füzek és égeríák állnak derékig a sárgászöld, zavaros habokban. Szél nem fúj, nyugodt a víztükör, apró hullámok nem borzolják sima felszínét, s ki találná meg mozdulatlan tükre alatt a kiszámíthatatlan folyót, mely kanyargó medrében alattomos víztömegeket visz délnyugat felé. A három tesmagl fiatalember sem vette észre a nyugodt víztömegek mélyén a meglódult folyót. 1963-ban történt, sürgősen orvost kértek Ipolyságról Tesmagra. Az orvos kiment, vissza csónakon hozták, mert az utat elöntötte a megáradt Ipoly. A réteken eveztek a csónakkal, nyugodt vizeken, é3 Ipolyság előtt nem látták meg a tengerben az erős sodrású folyót, mely mint a Golf áram az óceánokban, szuverénen tört gyorsabb és vadabb víztömegeinek utat, az ár elkapta csónakjukat és 'besodorta az Ipolysági híd alá. Az orvosnak csodával határos módon sikerült kiugranl a csónakból, katonák húzták fel a hídra, a három legénynek nyoma veszett. Most is ilyen a határ, maga a sok száz hektárt beborító víztömeg mozdulatlan, de mélyén a füzek és égerfák között ott hömpölyög valahol a folyó. A tenger méltóságos és látszólag örökkévaló. Most semmi jel nem mutatja, hogy egy hónap múlva a helyén Iszapos rétek savanyú füve marad, meg egy ártatlannak látszó, jámboran kanyargó folyócska, nyáron pataknak is nevezhető, melytől az ember semmiképpen sem várna annyi kérlelihetetlenséget és rosszindulatot. Régi-régi, évente ismétlődő kép ez: a határ távolba nyúló tenger, gömbölyű fűzfabokrok ülnek mozdulatlanul a felszínén. Árad az Ipoly. Árad évszázadok, évezredek, évtlzezredek óta, s áradásainak története úgy nyúlik vissza1 az időbe, mint az ősi természetes folyamatok szerves része, mint egy örök körforgás részlete, mely szabályozza az életet, űserö, nem kérdez, csak hat, nem kér ki véleményt, csak parancsol. Törvényei .megfellebezhetetlenek és —, következetlenek. Különösen az utóbbi évtizedekben veszik ki belőlük mindinkább a logika. S azóta az Ipoly hírhedt folyővá vált. Talán a múlt században a Tiszának lehetett ilyen rossz hfre, még a szabályozása előtt. A hasonlóság is feltűnő közöttük. Bár az Ipoly kisebb, ugyanolyan lassú, kanyargós és rosszindulatú, mint valamikor a Tisza volt. Ugyanolyan szelíd és pajkosan suttogó száraz nyarakon, s fékezhetetlen áradásaikor, mint a szőke alföldi folyó volt hírhedtsége Idején, kétes dicsősége tetőfokán. Az Ipoly „logikájának“ változása és fokozatos lazulása a vidék történelmével rokon. A lo-Fehér virág a réteken Egy hete még vízben állt a ffizfabokor Prandl Sándor felvételei glka emberi tulajdonság, s ilyen értelemben egy folyó logikájáról nem beszélhetünk. Ha mégis megtesszük, csupán azért, mert alatta azt a tényt értjük, hogy az Ipoly fokozatosan megszegi, megtagadja évszázados szokásait, és új törvényeket, a bizonytalanság törvényeit teremti meg. S ezzel együtt válik egyre kártékonyabbá és tűrhetetlenebbé. Az emberrel való küzdelme — melynek már Írott emlékei vannak — lassan másfél évszázada tart. Ipolyság krónikájában találjuk az alábbi bejegyzést: „Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának 1841. dec. 11-lkl számában olvastuk, hogy Hont vármegye közgyűlése, az Ipoly vizének szabályozására kiküldött választmányi ta'gok Jelentése alapján, megbízta Beszédes mérnököt, hogy a szabályozásról részletes terveket dolgozzon ki. A tervekért 2000.— Pírt munkadljat állapítottak meg, melynek fele- a honi, másik fele pedig a nemesi pénztárból fizetendő ki. A munkálatok sikeresebb elvégzése érdekében királyi biztos kiküldését is kérni fogják, továbbá az együttműködésre felhfvják a szomszéd Nógrád vármegyét is." A kor — a múlt száza'd közepe — a társadalmi élet raclonallzálódása és a gazdasági reformok kora. Az ember szervezkedik és tervez, hogy elég erős legyen szembeszegülni a természettel. Sajnos a terv — Beszédes mérnök elgondolásai — csak tervek maradták. Politikai események nyomán korszakok következtek, melyek az Ipoly áradásairól szóló hírekre nem figyeltek oda. A következő adat hat évtizeddel későbbről beszél. A „Honti lapok“ című megyei újság 1899-es évfolyamából megtudjuk, hogy az Ipoly szabályozására szövetkezetét alapítottak, melynek tagjai: Ipolyság, Pereszlény, Te3- mag és Ipolyhldfő. A szövetkezet további érdekelt tagokat is hajlandó volt felvenni. Kine* vezték a szabályozási munkák főmérnökét is, akit a megye őszi közgyűlésén hivatalában megerősítettek. A munkákat 1900. tavaszán kellett volna megkezdeni. S azután még, egészen 1914-ig szorgalmazták a Honti Lapok a munkák megkezdését — eredménytelenül. Az Ipoly medre mintegy 250 kilométer hoszszú, köztársaságunk területén, mellékfolyóival (Tlszovnylk, Kürtös patak, Selmecz, Korpona a nagyobbak) együtt kb. 15 000 hektár földterületet fenyeget árvízveszéllyel Az emberek számolnak vela Megszokták — nem mondom, hogy beletörődtek, elkerülhetetlen sorscsapásként tekintenek rá, és igyekeznek hozzá alkalmazkodni. Alkalmazkodniuk kell, mert eddig még áz Ipoly az erősebb. Az általa okozott károkra néha az egész ország felfigyel. A századforduló Idején gyűjtéseket rendeztek a károsultak megsegítésére — 1896-ban országos gyűjtést. így vált másfél évszázad — de ugyancsak egynéhány évezred — során a völgyében élő népek gondolatvilágának és tudatának szerves részévé, alakítójává, kényurává. Az Ipollyal számolni kellett. De — az öregek hét 18
