A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-14 / 20. szám
Wj: ŕ. , . . Minden összedőlne AUTH Ede es S NAGY Istvon más var-no te - rád, tnem sze-ret - nél Te is mondasz JthA_____ Fnm________D _______EZ_ . *„ A bú - csút, köszönnél ne-kem hi-de-qen, az-u-ton tovább men-nél, ] t J PM" . D E? r—1 V” mint eqy tó - vo-li i-de-qen Nem is szól-nék eqy szót _l.iT „ i n,.ťr . f . . ,f| , , , I * zárt, csak néz - zek csendben rá-ád, ....... bvsz-ké-nek Ids-són, a-ki _!t__,___,___, . C wm------------T tát. Min-den ösz-sze - dót- ne, E*________________Am_________F ha el- haqy - ndl 0 £ - rez-ném,hooy min - den -j,— c F kö-röl-iem oly Si-vdr. - 3 —p____^_______________Am Letj-a-lább sírj, ho már hi-de - (jen hagysz el. f7 r—3.—, _Am_____ g* _ n----■>Majd mey-kö -szó - nőm, hotjy könnye - zel. ásd Te is mon-do-náJ Coda Lás -son, a - ki lát, az - tdn me-qyek to - vdbb. El joy vesz-ni a múlt. El joy hayy-m a múlt. El joy tűn -ma váay I Ccpyrtjht by ienemíkiodó Vdllolol, Budapest A Bergend! együttes VÁSÁR MARRAKESBAN A Medinának, Marrakes óvárosának középpontja a Djemaa-el-Fna', egy tér nem messze Marokkó leghíresebb mecsetjének, a Koutoublának négyszögű minaretjétől. Még ma is minden délután az Ezeregyéjszaka mesélt idéző vásár játszódik le a Djemaael-Fnán. Mindenki, aki bármi olyat tud, amiről azt hiszi, hogy kiváncsiakat vonzhat maga köré, akinek — mondjuk — egy bohóckodó majma van, vagy aki megragadó meséket tud mondani, keres magának a téren egy üres helyet, egyszerűen hozzákezd a produkciójához, és ha már elég érdeklődő állja körül, fatányérba vagy a sapkájába baksist gyűjt. Szórakozni vágyó kiváncsiakban pedig soha sincs hiány. Ogy látszik, Marrakesban a Djemaa-el-Fna Dótolja más nagyvárosok vidám parkját),. Az ótestamentum illusztrációit idézik a koránfelolvasókat körülvevő csoportok. Feketeruhás, lefátyolozott idősebb asszonyok és djellabah-ba öltözött, turbános, szakállas berberek guggolnak körben és figyelnek elrévü/lten minden elhangzott szóra. Gyermekeket és fiatalokat alig látni a koránfelolvasók körül, ök inkább a mesemondókat és a regősökét részesítik előnyben, a muzsikusok körül csoportosulnak, akik teknősbékaházból készült, kobozszerü kisebb gitár hangjaira majmot táncoltatnak. Vagy a klgyóbűvölők produkcióját nézik lélegzetvisszafojtva, akik flóta1- és sípszóval próbálnak rávenni egész kobra-együtteseket, .hogy a magasba emelkedjenek. A kíváncsiskodó csoportok között, leteritett pokrócokon törökülésben, térdükön irótáblával ^kollégák“: écrivains publics, „nyilvános Írók“, vagyis Írnokok várják a „kuncsaftokat“. Kérvényeket szerkesztenek, leveleket írnak a még mindig nagy számú írástudatlanoknak. A mesebeli vásár értelmiségeinek szomszédságéban jósnők „űzik az ipart“. Az Atlasz hegységből jött berbereknek és a parasztasszonyoknak egyáltalán nem keleti módon francia kártyából olvassák ki a jövőt. A piacon minden van, ami csak elképzelhető: kitömött madarak, tevebőr, fűszerek, sündisznóprém, gyógyfüvek és teák. Mindez — a gyógyítás szolgálatában! Különféle vizek szembajok, porok fogkihullás ellen. Az egyik kereskedő mindenestre már áttért a modem reklámmódszerekre. Egy öreg Fiattal jelent meg a piacon, kitett egy asztalt a kocsija mellé és hangszórótölcsárrei kínálta a portékáját: amuletteket, árnbrét és valamiféle barna folyadékot, aminek igen nagy volt a kelendősége. Egy fiatal arab elmesélte, hogy a barnásszlnű víz egy szent és ezért nagy gyógyerejű forrásból származik. De mikor megkérdeztem a mikrofonos embert, mit árul itt, nevetve bevallotta, hogy az nem más, mint közönséges tea. De nemcsak ez a „gyógyvlzkereskedő“ zavarta a Djemaa-el-Fna ódon keleti atmoszféráját. Marrakes alaposan felkészült a mind nagyobb számban idelátogató turisták fogadására. A vlzárusok például manapság lényegében már nem ezzel az ősi „iparral“ keresik a kenyerüket. Nagyon jól tudják, hogy érmékkel teleaggatott vörös ujjasukkal, széleskarimájú szalmakala'pjukkal, dagadó kecskebőrtömlőjükkel és felfűzött, csillogó sárgarézcsészéikkel Ideális motívumokként szolgálnak az egzotikumra éhes turisták kamerái számára. Ma már csak akkor hagyják lefényképezni magukat, ha1 előbb megfelelő honoráriumot kapnak. A szalmagyékénnyel fedett bazárutcákban Is manapság már csaknem kizárólag emléktárgyakat, szuveníreket árulnak. A SZÉP SZEMEK ORSZÁGA A legmaradandóbb benyomást azonban a marokkói nők szeme tette ránk háromhetes utazásunk alatt. Alig léptünk partra Casablancában s Indultunk első városnéző kőrútunkra, máris a lefátyolozott nők varázsa alá kerültünk. Nem messze a kikötő kapujától találkoztunk egy mopeden utazó sajátságos párral: a fiú rancsernadrégban és kockás pulóverben, a lány mályvaszínű djellabahban, narancsszínű fátyollal az arcán. És az első közlekedési lámpánál egy Citroen fékezett le mellettünk. A kormánynál egy sötét sziluett, fekete nylonkendővel az arcán. Bankrabló készül „munkába“ — gondoltuk az eilső pillanatban. De aztán két csillogó szem tekintett ránk. Mi pedig nem riasztottuk a casablancal rendőrséget... Amikor már régen megszoktuk a1 tetőtől talpig beburkolt alakokat, amikor már nem hatottak ránk többé az 4
