A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-30 / 18. szám
Nemrégiben találkoztam egy közismert és nagyon jól tájékozott külkereskedelmi dolgo zónkkal. A beszélgetés során szóba jött többek között ar nyugat-európai ipari termelés fejlődése, meg azok az árucikkek Is, amelyeket mi a nyugati államokból szerzünk be, s ő így nyilatkozott: „Az USA még mindig messze megelőzi Nyugat-Európát. Igen gyakran még a Nyugat-Európában vásárolt legjobb gyártmányokról is meg kell állapítanunk, hogy technikarilag és konstrukciójukat tekintve is, legalább öt évvel elmaradnak a hasonló amerikai gyártmányok mögött.. Mindig erre a beszélgetésre kell visszaemlékeznem, ha a nyugat-európai sajtó híreit és cikkeit olvasom, az egyre gyakoribbá váló vészjelzéseket. „A technológiai és a tudományos-technikai szakadék állandóan mélyül az USA és Nyugat-Európa között!“ „Fennáll a veszély. hogy egész Nyugat-Európa iparilag elmaradott területté válik“ — „A legnagyszerűbb koponyák Amerikába özönlése tovább tart“ ... olvashatjuk az angol, nyugatnémet, olasz, francia, belga és más lapok hasábjain a nagybetűs címeket. S ha mindebből le is számítunk bizonyos százalékot, az újságok hírverését, még mindig elég tény ejtheti gondolkodóba Nyugat-Európa politikusait, közgazdászait és nagyon Is gyakorlatias gondolkodású pénzembereit. A helyzet pedig egyre aggasztóbb, mert az USA elő nye nem hogy csökkenne, hanem bizonyos ipar ágakban állandóan növekszik. S a legnagyobb előnyt. — melyet Nyugat-Európa csak nagyon nehezen hozhat be, az USA éppen a legmodernebb ágazatokban érte el — a leginten zívebb tudományos kutatások alapján — és amelyeknek fejlődése katalizátorul szolgál, s jelentősen meggyorsítja a fejlődést a többi ipaTágban is. Az USA legprogresszívebb iparága, az elektro nikus számító gépek gyártása esetében, az IBM amerikai társaság már egyeduralkodó lett Eu rópában, s azokban az ágazatokban is, melyek szoros kapcsolatban vannak az űrkutatással és a rakétatechnikával, s jelentős mértékben befolyásolják a többit is, a „civil“ iparágakat és az atomenergia felhasználását. Az USA megelőzi Nyugat-Európát a repülőgépek, s min denekelőtt a szuperszónikus repülőgépek gyár tásaí terén is. Biztosan vezet a modern közle kedési eszközök, főként a műbolygók építésé ben. A nyugat-európai hatalmak és Franciaor szag még csak most teszik az első bátortalan lépéseket ezen a téren. De nagy a fölénye a televíziós technikában, a kémia több ágazata ban, a mikroelektronikában stb. És tudatosítsuk csak még egyszer: éppen azokról az ágatzatokról van szó, melyek döntő befolyást gyakorolhatnak a társadalom tech nlkai civilizációjára és amélyek más ágazatokban is meg tudják gyorsítani a fejlődés ütemét. S ez pedig azt jelenti, hogy az emberi társadalom szükségleteinek kielégítésében is döntő szerepet játszanak majd. így például, mivel a gyorsszámolók esetében az USA teljes hegemóniát élvez Nyugat-Európában, nyugodtan írhatták, hogy „Az automatikus számológépek az USA-ban hatásukkal új dimenziót adtak a nemzetgazdaság és az élet minden területének.“ A gyorsszámológépek széleskörű felhasználása megsokszorozta az ipari termelést. Az elektro nikus matematikusok lehetővé teszik a kapott információk gyors osztályozását, az üzem és a korporáció helyzetének elemzését és az új ismeretek mielőbbi alkalmazását. Ugyanígy más ágazatokat is említhettünk volna, melyekben az USA jóval megelőzte Nyugat-Európát. S mindezek mögött ott van az USA ban a széleskörű tudományos kutatás és fej lődés gyorsuló üteme, főként az utóbbi tizenöt év folyamán. Ez a fejlődés az outsider szerepére kényszeríti Európát és ez okozza a „brain drain“-t is, a legnagyszerűbb koponyáknak az USA-ba özönlését. A nyugat-európai államférfiak érzik a veszélyt A nyugat-európai politikai és gazdasági élet vezérei és a közös piac képviselői tehát ezért aggodalmaskodnak. Idézzünk csak néhányat közülük. Az olasz külügyminiszter helyettese" Zagari kijelentette, hogy ha az olasz kormány nem teszi meg a szükségés lejtéseket, akkor Olaszország ,iiagyon sok tekintetben csupán csak megfigyelő, esetleg vazallus lehet a tu dományos kutatás és fejlődés több területén". Magának az angol miniszterelnöknek Wilsonnak is — aki inkább barátja, mint bírálója az USA- nak — meg kellett állapítania, hogy „az ipari alárendeltség következtében mi Európában csupán a modern gazdaságtan hagyományos szervezetét alkotjuk, s egyre inkább az ameri kai vállalkozások függvényeivé leszünk, mivel azok nagyon is jól átgondolt és élesen látó apparátust használnak . . .“ Ezek után pedig idézzük a gaulllsta miniszter, Peyrefitte szavait. S mivel jó! tudjuk, hogy a franciák általában nagyon is öntudatosak, ha az USA-ról van szó, ez a kijelentés még inkább elgondolkoztató. Peyrefitte megállapította, hogy: „Az Egyesült Államokban a tudományos technikai fejlődés olyan gyors és olyan nagy, hogy hamarosan úgy elmaradhatunk mögötte, ahogyan a technikailag fejletlen országok elmaradnak Európa mögött.“ S ez a jelenség nem is annyira új. Ma, az új tudományos-technikai forradalomban ez az előny csupán új dimenziókat és új kvalitást kapott. Némelyik ágazatban Amerika már századunk első felében megelőzte Európát. Ennek egyik oka az állam • fiatalságában rejlik, hattalmas területében, lehetőségeiben, s ezek kö vetkeztében az Újvilág tőkéjének ragadozó természetében. Az USA-ba akkor özönlött be az úi munkaerők hatalmas hulláma Európa minden országából és minden más kontinensről, s ezt az amerikai kapitalizmus arzonnal a szolgálaté ba is tudta állítani. Hogy mindez a könyörte len kizsákmányolás és végsőkig fokozott munkatempó jegyében zajlott le, az már más lapra tartozik. Amerika esetében nagyon kedvező volt az Is, hogy nem nyomta a történelmi örökség terhe mint Európát, mely még mindeddig nem tudott leszámolni ennek az örökségnek olyan káros jelenségeivel, amilyen a bürokrácia, az olyan gyakori ipari konzervativizmus, _a kockázatok tói való félelem, a hagyományok befolyása stb Az új területek meghódítása nem engedte meg a hosszadalmas filozofálást, hogyan is valósít sanak meg valamilyen gondolatot, nem tűrte a merevséget. A hatalmas terűiét és hagyó mányok hiánya lehetővé tették az egészséges fluktuációt, s minden ember az érvényesülésre törekedett. S ami a legfontosabb — Amerika területén nem pusztított századunk egyik nagy háborúja sem. Az USA és második világháború Nagyon tanuiSugi . uSoOdik világháború példája. Amíg Euró| ,. elszegényedett, pénze elértéktelenedett és a fasiszták gazdálkodása a tönk szélére juttatta, az Egyesült Államok rengeteg országnak hadi szállítója lett. Az USA ban hihetetlenül rövid idő alatt fantaszti-EMIL ŠÍP: AMERIKA kus arányokat öltött a fegyvergyártás. A háború kezdetén mindössze 500 tankkal, 5000 repülővel és kétmillió régitípusú puskával rendelkezett. De az öt háborús év alatt 86 000 tankot, 296 000 repülőt, 4800 kereskedelmi hajót és 71000 őrkíséretül szolgáló vízi járművet gyártott. Ennek á szokatlanul nagy fejlődésnek szemléltető példája lehet H. Kaiser hajógyára az USA nyugati partvidékén, ahol a hajókat előre gyártott elemekből készítették. így azután egy hajó gyártási ideje az eredeti 106 napról 46, később 29, végül pedig 14 napra csökkent. A hadiipar hivatala, a „War Production Board" teljes erővel támogatta a gyártás fejlődését és a kormány nem takarékoskodott a pénzzel. Az 1942-es év végén a chicagói laboratóriumban kipróbálták az első nukleáris láncreakciót. Hatalmas üzemek kezdtek hozzá a plutónium előállításához. Nagyot fejlődött a radartechnika. Komoly eredményeket értek el az elektronikában. Hatalmas léptekkel haladtak előre a vegytan, az élelmiszer- és a konzervipar területén. A penicillin európai találmány ugyan, de a háború alatt az USA-ban indítékul szolgált a további antibiotikumok felfedezésére. Az újmexikói, kaliforniai és az USA más államaiban lévő nukleáris laboratóriumokban gyors ütemben készült az első atombomba. A háború utáni Nyugat-Európában, és főként a közös piac országaiban Szintén gyors fejlődésnek indult a gazdálkodás, a kutatás, a tudomány és a technika (a Marshall terv itt kétségtelenül megtette a magáét). Először megrészegítette őket az ún. „gazdasági csoda“ és az eljövendő politikai integráció délibábja Nyugat-Európa eleinte nem tudatosította az amerikai előny veszélyét. Aránylag későn vette csak ezt tudomásul, amikor az ún. technológiai szakadék még jobban elmélyült. A tudományos dolgozók száma Nyugat-Európa csak most eszmél rá feladata súlyára, amikor utol akarja érni az USA-t. Tudja, hogy az Egyesült Államokna'k megvan minden előnye, amivel egy gazdag, egységes állam csak rendelkezhet és amelynek a bruttó nemzeti jövedelme évente 740 milliárd dollár. S ez az összeg természetesen lehetővé teszi azt Is, hogy aránytalanul többet fordíthasson tudományos és kísérleti célokra. Az USA ban jelenleg a tudományos kutatásra és fejlesztésre évente több mint 20 milliárd dollárt fordítanak, míg az egész Nyugat-Európában csaknem egészen 7 milliárdot. S ennek az aránynak megfelel a tudományos dolgozók száma Is. Az USA-ban a tudományos kutatás területén 1 300000, Nyugat-Európában pedig (melynek majdnem annyi lakosa van. mint az Egyesült Államoknak) csa'k 350 000 tudományos dolgozó működik. Ha pedig kiszámítjuk, hogy egyes országokban mennyi az egy főre eső összeg, amit a tudományos kutatás és fejlesztés céljaira fordítanak, az eredmény a következő: az USA-ban 100 dollár jut egy személyre, Nyugat- Németországban csak 20, Belgiumban 15 és Olaszországban nem egész 4 dollár. Bizonyos, hogy ezekben a dolgokban nagy szerep jut az eltérő történelmi és környezeti adottságoknak, melyek jellemzőek az amerikai viszonyokra. A pragmatikus és gyakorlatias alakulása következtében az USA-ban, melyet nem terhelnek a történelmi ballasztok, hagyományok és a termelésben és az irányításban a konzervativizmus, sokkal rövidebb az út a gondolattól a megvalósításáig — a tudományos kutató intézeteken, laboratóriumokon, egyetemeken keresztül — az új találmányok alkalmazása az iparban és a közlekedésben, mint Nyugat-Európában. Egyre gyakrabban kerül sor az
