A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-30 / 18. szám
13 egyetemek „összeházasulására", tudós-, ipari- és kormánytalálkozókra, tellát a gyakorlati együttműködésre a kutató-tanár, a gyártásvezető mérnök és a kormány képviselője között. S ugyanekkor a kormány igen gyakran egy-egy tervezetet több koncernnek ad ki egyszerre (pl. a szuperszónikus szállítógépek esetében) az egészséges versengés fejlesztése érdekében. Tagadhatatlanul nagyon pozitív hatást gyakorol minderre az amerikai Iskolaügy gyakorlati, életközeli jellege, mely az amerikai tudomány és technika előnyének bebiztosításában döntő szerepet játszik. Az USA nemzetvédelmi minisztere, amikor az európiak kifogásolták a legnevesebb európai tudósok Amerikába özönlését, kijelentette, hogy Nyugat-Eurrópában igen gyenge lábakon áll az általános iskoláztatás, a technológiai felkészítés és gyenge az a rendszer is, mely az irányító és vezető * EUROPA erőket képezi ki. Igen haragosan válaszolt neki az angol Iskolaügyi miniszter, Crossland. Heves és öntudatos, az európai nemzetek kulturális érettségét bizonygató szavai lelkesítésnek ugyan megfelelnek, de a helyzet megoldását nem mozdítják előre. Nagyfontosságú az a tény, hogy az USA elő nye nem csupán presztízskérdés, mivel nyugateurópai vonatkozásai nagyon is konkrétek. A jobb munkalehetőségek és bérezés vonzotta a nyugat-európai tudósokat és technikusokat az USA-ba, s igen gyakran a legjelentősebbeket. Leginkább Anglia érzi ezt meg, mivel az angol tudósok az anyanyelvűkkel Is érvényesülnek az USA-ban. 1958 és 1963 között'Angliából és a Commonwealthból 4000 tüdős emigrált az USA-ba. Csupán az 1966-os évben 1300 űrkutatási szakember hagyta el Angliát, s közülük 800-an az USA-ba mentek. Évente 300—500 orvos hagyja el Angliát. Természetesen érintett fél Francia-, Nyugatnémet- és Olaszország, meg a többi nyugat-európai állam és a közös piac tagállamai is, melyekről azt mondják, hogy „főként az USA agybehozataláról gondoskodnak.“ A másik aggasztó tény az expanzió, mely Nyugat-Eurőpában tulajdonképpen „második amerikai ipart teremt meg“. Az 1950-es évben az USA ipaTa 1,7 milliárd dollárt fektetett be Nyugat-Eurőpában és az 1965-ös évben pedig már 15 milliárdot. 1961-ben az 1000 legjelentősebb amerikai társaság közül 460-nak volt Nyugat- Európában flókvállalata, 1965-ben azonban már hétszáznak. Némelyik iparágban — csaknem teljes az USA hegemóniája. S egyéb iparágakban — például a'z autógyártásban is — gyors ütemben folytatódik » behatolás. És hogyan védekezik Nyugat'Europa? S mit mond minderre Nyugat-Európa? A Marshall-terv iránt érzett hálát felváltja az alárendeltségtől való aggodalom és az expanzió érzéktelensége felett érzett kiábrándulás. Nyugat-Európa nem akarja megengedni, hogy teljesen kétvállra fektessék, s ezért az utóbbi időben különféle lépéseket tesz. Szervezkedik például a NATO, az európai országok különleges szervezete, melynek tervet kell kidolgoznia, hogyan hozhatják be a nyugat-európai államok az USA tudományos-technikai előnyét. Azon Iparkodnak, hogy fúziók révén nagyobb, versenyképesebb társaságokat alapíthassanak. Csakhogy ezt akadályozzák az államhatárok és a jelenlegi jogi normák is. Vannak próbálkozások, hogy egy közös, nemzetek feletti vállalkozásba fogjanak, s ehhez használják fel erejüket és pénzüket. Példa lehet erre az angol-francia közös vállalkozás, a Concorde nevű hatalmas szuperszónikus utasszállító gép elkészítése, továbbá az Európean Laun eher Develompent Organization keretében elkészítendő európai rakéta építése. Fanfani olasz miniszter tavaly javasolta az ún. „európai Marshall-tervet“, mely megszervezné az együttműködést és a kölcsönös segélynyújtást a számítógépek gyártására, az űrkutatás esetében, a műbolygók fejlesztésében, az atomenergia és más problémák közös megoldására, amilyen például a tengervíz sótalanítása és a légkör valamint a víz szennyeződése elleni harc. stb. A legfrissebb hírek szerint a közös piac képviselői egy ötpontos munkatervet dolgoztak ki. Javasolják 1. az európai tudomány ösztönzését és fejlesztését, 2. a kormányok fokozottabb segélynyújtását kedvezőbb adópolitika bevezetésével és más kedvezésekkel a magánvállalatokkal szemben, 3. közös vállalkozások megszervezését, 4. összhangolni az állami tervet és az iparj kutatásnak nyújtott segítséget, 5. tárgyalni kell az USA-val arról, hogy a tudományos dolgozók áramlása kétirányú lehessen. Néhány kormány már belátta, hogy jelentős segítségei nyújthat neki a Szovjetunióval való együttműködés, mely lehetőségeivel és anyagi eszközeivel egyedül képes felvenni a versenyt az USA-val. S ide tartozik már például a tudományos-technikai együttműködés programja a Szovjetunió és Franciaország, valamint a Szovjetunió és Anglia között, melyek már a megvalósulás stádiumába« vannak. Koszigin szovjet kormányelnök angliai látogatása során hangsúlyozta a még hatékonyabb együttműködés és tapasztalatcsere fontosságát Nyugat-ESNI wmmmmmmmmmmmmm Európa és a szocialista világ között, mely szintén az amerikai expanzió egyik hatásos ellenszere lehetne Európában. is mi se hunyjuk be a szemünket! Végül pedig Igazán nem árt meg, ha a saját házunk táján is körülnézünk. Az amerikaiak előnye a tudományok és a technika, tehát a technológia területén is nemcsak Nyugat Eárópa számára komoly figyelmeztetés. Kell, hogy bennünket is serkentsen, mert aki egy pillanatra megáll, az elmarad. S ma ez főként a tudományra és a technikára vonatkoztatható. A személyi kultusz idején sok mindenben bátramaradtunk és ezt a lemaradásunkat mindmáig nem hoztuk be, amint ezt nagyon is jól igazolják a kiviteli cikkeinkkel kapcsolatos nehézségek. Ha idejekorán nem hozzuk be a lemaradásunkat a legfontosabb ágazatokban, abban a fejlődésben, mely leginkább jellemzi az ún. második tudományos-technikai forradalmat, könnyen mi is a néző szerepére kényszerülhetünk. S ezért szükséges, hogy minél mélyrehatóbban tanulmányozzuk a Szovjetunió tudományos-technikai eredményeit. Közben pedig fejleszteni kell — ahogyan a Szovjetunió is teszi — a tudományos-technikai együttműködésünket és a tapasztalat-, valamint árucserét a tejlett nyugati országokkal, s főként a legfejlettebb nyugati államokkal. Okvetlenül el kell távolítani az útból a bürokrácia minden formáját és szélesre kell tárni a tudomány és a tudományos kutatás előtt minden'üzem kapuját. Továbbá úgy kell honorálni a tudósok, a kutatók és az alkotó technikusok munkáját, hogy a fizetésük és a prémiumok további eredmények elérésére sarkallják őket. Már sok esetben bebizonyítottuk, hogy milyen tudományos és technikai eredményekre vagyunk képesek. S ha megfelelően értékeljük Amerika eredményeit, észre kell vennünk, hogy ők sem emberfeletti lények, akik valamilyen különleges képességekkel rendelkeznek. Maguk az amerikai szakemberek is elismerik, hogy az európai tudomány és technika sok tekintetben lényegesen leleményesebb.- Csupán a kedvező feltételeket, eszközöket kell megteremteni, a gondolatok -szabad folyását és az alkotási területet kell bebiztosítani. Van mire támaszkodnunk, ha tekintetbe vesszük a KGST adta kereteket. S ha az egész szocialista világban teljes erővel munkába lendülnek ezek az alkotó- és termelőerők, de a legmegfelelőbb feltételek között, és ha Lenin tanácsa szerint az „amerikai szorgalomhoz“ hozzászámítjuk szocialista alapállásunkat és forradalmi lelkesedésünket, akkor a szocialista világ sikeresen versenyezhet Nyugat-Európával és Amerikával is. S ebből haszna lesz a szocialista államoknak éppen úgy, mint az egész világnak. \
