A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-23 / 17. szám
A losonci Törekvés latéi. Civilben kösApen dr. Boroz Sándor, mellette főbbre (Ili. jelzéssel) Szabó Gyula édesapja. Szabó József. S? I ß o ir tv ilü^ Jubiláns festőművészünk már kétszer kőrültutóttá a Földet Ha1 valaki a reggeli órákban átmegy Losonc hatalmas ligetén, vagy Ogács felól közelít a vörös felé, találkozhat egy fehér hajú, ősz szakáidé férfival, aki egyenletes iramban rója a kilométereket. Nyáron és télen egyaránt... Ha nem Ismeri az idős futót, de később Szabó Gyula festőművészt keresi műtermében, ott ismét találkozhat vele. Mert a fehér hajú sportoló és festőművészünk, akinek idén ünnepeljük 60. születésnapját, egy és ugyanazon sze mély. Szabó Gyula festőművészt sokan ismerik mint kiváló grtfflkust, festőt, írót, és költőt is, de mint sportembert — bizonyára — kevesen. Pedig talőn régebben sportol, mint fest... Nagyon régen ismerjük egymást. Egyik mostani beszélgetésünk során előkerült egy régi fénykép. A losonci Törekvés távfutóiról készült, vagy fél évszózaddal ezélőtt. Köztük van Gyula apja (József, aki 1919-ben Losonc direktóriumának elnöke volt) és dr. Hercz Sándor, a Kommunista Párt losonci szervezetének alapító elnöke is. Nem nehéz következtetni... Gyula a futás szeretetét apjától örökölte. — KisKorom óta kedvelem a futást — emlékszik a festőművész. — A rendszeres sportolást 15 éves koromban kezdtem el. Abban az Időben, egy kis városban, Ismeretlen fogalom volt az atlétar-edző. Társaimmal (Kohn Márton, Lovász Arpád, Szegecs Antal) előbb a mezőn próbálgattuk: ki gyorsabb és ki bírja tovább, azután kimentünk az országúira. A cél Panyldaróc vagy Gécs volt. Ott fordultunk, s csak a város szélén hagytuk abba. — Atlétaéveim elején az YMCA színeiben versenyeztem. Gyakran vettünk részt a besztercebányai versenyeken, melyeket az ottani YMCA atlétikai pályáján rendeztek. Rendszerint versenyszámban álltam rajthoz, a 3000 és az 5000-es futásban, meg olimpiai váltóban. Olimpiai váltó... ritkán rendeznek ma már ilyesmit, pedig igen érdekes versenyszám. S nekem különösen kedves, mivel még életben van a sikeres váltó valamennyi tagja. Winkler Oszkár építészmérnök velem együtt Losoncon él, Schleicher József és Hercsüth Tibor Budapestre költözött. Őszi, Losonc akkori leggyorsabb embere futott 100-on, Schleicher Pubi a LAFC „aranycsapaténak" kiváló jobbszélsője 200-on, Hercsüth „Csutka“, aki sokoldalú atléta volt, 400-on, én pedig 800-on. — Még két állandóan ismétlődő verseny maradt számomra emlékezetes. Az egyik a Brünn—Besztercebánya—Losonc hármas viadal, amelyet felvőltva rendezett a három város, a másik pedig a Clőmanec-vándordíjéért folyó küzdelem. A losonci kerület főnökének ezüstserlegéért ff város főútvonalain, 3000-en vetélkedtünk. Először 1925-ben indultam. Jól ment a futás, 100 méterrel a cél előtt én voltam ez élen. De nem győztem ... Elgáncsoltak, s én az utca kövezetére zuhantam. Óvtam, de nem volt eredménye. Bizonyára azért haragudtam meg az YiMCA-ra, s mentem át a Losonci KATI-bff, vagyis a kereskedelmi alkalmazottak sportkörébe. Az ő színeiben nyertem meg a ClCmanec vándordíját 1926-ban és 1927- ben, majd mint a LAFC versenyzője, 1928-ban. Háromszor egymás után és — véglegesen. Az ezüstserleget nem kell restellni Előkelő helyet kap ma is a nagy művész sok-sok műve, dísztárgya, régisége és könyvei között. Aztán előkerülnek az érmek. Mindegyiknek kis története van, amelyet a művész szeretettel őriz. Kiválasztottunk egy szép aranyérmet. — Ezt 1926-ban nyertem Brünnben, amikor 15,01 mp. idővel győztem 5000-méteren. Egyéni csúcs! Aztán történt valami... — Idegösszeroppanás! S ez — aránylag fiatalon, hosszútávfutó részére nagyon is fiatalon, Szabó Gyula festőművész mér 22 éve® koromban — a versenyzéstől való búcsúra kényszerített. Gyógyulásom után mér nem kerestem ellenfelet, a futást és általában a sportolást más cél szolgálatába állítottam — Vajon ml volt ez a cél, és ml a művészbarátom véleménye a sportról — ma?! — Nehéz időket vészeltem át, s hogy aránylag mégis Jó egészségnek örvendek, azt elsősorban a rendszeres sportolásnak köszönhetem. Ismeretes, hogy már az ókor görögjei is tudták, ép testben — ép lélek. Ebben hatalmas igazság van. Az elpuhult ember beteggé válik, a betegeskedőkből pedig fokozatosan eltűnik a jóindulat. Az én Ideálom éppen ezért nem az arénák fel- és letűnő csillagai. Nagyobb haszna lenne az emberiségnek abból, ha a 22 produkáló: 100 000 néző arány fordítva Jelentkeznék. Én, aki 60 éves koromban is gyakran állok naponta 17 órát 13 az állvány előtt, ezt kizárólag a rendszeres sportolásnak és az ebből adódó erőnlétnek köszönhetem. — Miből öli az a rendszeres sportolás? — Minden reggel — immár évtizedek óta — gimnasztikával ős futással kezdem a napot. Hogy mennyit futok? Félóra minimum, de hetenként kétszer dupla az adag. Gyakran bekanyarodom a liget régi LAFC pályájára', hogy tőv. és magasugrással egészítsem ki ff napi edzést. S mindezt ritkán csinálom egyedül..’. Persze, a másik művész! — A nálam is idősebb Gerő Gusztáv festőművész nemcsak szomszédom, barátom, hanem futópartnerem Is. Nemrégen ezzel üdvözölt a reggeli futás előtt: „Te, Gyula, este kiszámítottam, hogy amióta festő vagy, már több mint kétszer körülifutottffd a Földet"! Kedves Gyula barátom! Jó erőt a „harmadik földkörüli futáshoz“, és sportolással erősített egészséget a további művészi alkotáshoz! SÖLYOM LÁSZLÓ Bélyegsarok Mai «simánkban bemutatják a bolgár posta Által kiadott vadáss-sorosatot, amely as állatmotívumot gyfljtó filatelisták korában blsonyára nagy sikert fog aratni. A sorosat 200 000 példányban Jelent meg, tehát aránylag nagyon kis ssimban. A tObbi újdonságból a kOvetkesűket említjük meg: Ghana állam a tises ssámrendsserre való ittóris alkalmából as 1998-es sorosatot új értékfelülnyomással Jelentette meg. Iránban a Múzeumi Hét tlssteletére adtak ki háromértékú sorosatot. Israel régi kikOtük ábrájával háromértékű sorozatot bocsátott ki. Japánban a halászati sor újabb, IS yenes értéke Jelent meg. Más államokhoz hasonlóan, Jugoszlávia is kiadott' egy hétértékú sorosatot a montreali világkiállítás alkalmából. Románia a kommunista sajtó történetével kapcsolatban adott kt négyártékü sorozatot. Mivel a festény-motlvumú bélyegek kiadása Jó üzletnek bizonyult, San Marino a Tlzian-sorosat után újabb, festményeket ábrázoló bélyegeket adott ki. A sorozatnak az az érdekessége, hogy bárom bélyeget egy bélyegként készítettek el. Végül megemlítjük, hogy Svájc a vakok fehér botjának propagálására 10 rappanos bélyeget adott ki. hét 20
